Régóta semmi

Valahogy elvontak az egyebek. Viszont most jó visszaemlékezni a nyárra, Csillagpontra :-)
Cikk a Jeligében Article


Honnan veszed a bátorságot?
Református Ifjúsági Találkozó – 2009. július 21-25.

Idén minden ötödik ember önkéntesként működött közre a református ifjúsági találkozó megszervezésében. Több mint 2000 résztvevő 500 önkéntes kitartó munkájának eredményeképpen idén is mélyíthette kapcsolatát Istennel, bátorságot vehetett az Ő Lelkétől, s új barátságokat köthetett az immár negyedik alkalommal megrendezésre kerülő Csillagpont találkozón, Fadd-Domboriban.

Kiscsoport vezetőként én fél évvel a tábort megelőzően kapcsolódtam be a közös munkába a Református Szeretetszolgálat által szervezett csoportvezetői tréning elvégzésével. Bár volt bennem némi kételkedés, hogy vajon tényleg Istentől kaptam-e ezt a feladatot vagy csak saját fejemből pattant ki az ötlet, vettem a bátorságot és belevágtam, az Úr pedig biztosított arról, hogy jól tettem. Isten munkájának megtapasztalható valósága után a második legnagyobb élmény az volt számomra, hogy a rendezvényt egy kicsit sajátomnak érezhettem. Otthon voltam benne. Annak ellenére, hogy a program csak kedden indult, én már a megelőző szombaton egy kedves faddi családnál voltam elszállásolva a helyi református gyülekezet jóvoltából, s megkezdhettem a ráhangolódást mind a csodálatos Duna holtág, mind a kedves vendégfogadóim segítségével. A felkészítő alkalmak sorozatában megértettem, hogy tágas térre állította lábamat az Úr, el kell kezdenem lebontani azokat a kerítéseket, melyeket az utóbbi időben magam eszkábáltam annak eredményeképpen, amikor görcsösen próbáltam követni azt, amit Isten akaratának gondoltam. Falaim gyakran védelemül szolgáltak a célból, nehogy valaki meglássa a gyengeségemet mögöttük. Végre bebizonyosodott, hogy Istenről téves képet alkottam. Még mindig túlzottan önmagamra fókuszáltam, pedig tudom, ha Istenre tekintek, ott a szabadság. Azt hiszem ennek a szabadságnak a megtapasztalására vágyott a zsibongó tömeg is, akik az ország különböző részeiről, sőt a határon túli területekről valamint az USA-ból, Kanadából, Angliából, Tajvanról érkeztek idén a rendezvényre. Érdekes volt látni, ahogy a kihalt betonplacc Ability Parkká változott, vagy a lerobbant szocreál étterem hangulatos és stílusos El Mondo kávéházként vállalt szerepet. A magas fák libikókaként töltöttek be szolgálatot, arra bátorítva a csillagpontozókat, hogy kimentsék a fa tetején ragadtakat azzal, hogy maguk szállnak a magasba helyettük. Amíg a felemelkedettek szabadítójukra vártak, a kilátásban gyönyörködhettek egészen leeresztetésükig. A Fadd-Dombori kemping minden négyzetmétere kihasználásra került és ötletes közösségi terek jöttek létre egy hétre, lehetőséget adva bárkinek a kikapcsolódásra. Azt gondolom, egy kis fantáziával az életben is így kell meglátni a kínálkozó lehetőségeket, hisz Isten jót tervezett, még akkor is, ha elsőre ez nem látszik, rejtve van.

Az alkalmakat a bátorság témakörének körüljárása jellemezte reggel és este. A lovag példáján keresztül közelebb juthattunk önmagunk elfogadásához, a nő példájából bátorságot nyerhettünk a közösségben gyengeségünket is felvállalva másokhoz közeledni, gyermekként pedig maximálisan megtapasztalhattuk az Atyára hagyatkozás élményét, hisz ismerjük Őt, aki mindent előre elkészített, ami a gyümölcsöző élet titka. Nekünk csak észre kell vennünk és el kell vennünk ajándékait. A reggeli tanításokat kiscsoportos együttlét követte 10-12 fővel, ahol saját élethelyzetekre vonatkoztatva az üzenet személyessé válhatott.

A lelki töltekezésen kívül testi felüdülésre is volt lehetőség: délutánonként a strandon kívül kenuk is rendelkezésre álltak, de nem csak hagyományosak! Igazi 20 fős sárkányhajók, melyeken ritmusos dobszólóra szelhettük az evezőkkel a vizet! Akár egy indiáncsapat az esőerdőben! Egyéb sportlehetőség is kínálkozott, mint foci, röplabda. Aki viszont a kézműves tevékenységet részesítette előnyben, Deim Balázs jóvoltából argentotípiát is készíthetett, ahol aquarell papírra ferri-ammónium-citrátot vittünk fel, majd a negatívokat a napon UV fénnyel ráexponáltuk a papírra. Az elkészült képet vízben hívtuk majd fixáltuk. Akinek mindez nem volt elég, megpróbálhatott Csiszár Martintól tanulni, aki már 17 évesen nemzetközi yo-yo bajnok. 3 éve fejleszti tudatosan magát, jelenleg épp Floridába készül a világbajnokságra, ahová előkvalifikálták, vagyis rögtön a döntőbe jutott. Megtudtam tőle, hogy legnagyobb kihívást a japánok jelentik számára, de a napi 3-4 óra edzés eredményeképpen felveheti a versenyt, amely azt jelenti, hogy saját zenére saját trükkökből egy 3 percet show műsorral készül.

A sok-sok élmény közepette egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy hatalmas füstoszlop száll a magasba a vízparton. A helyszínre érkezve a Derceni Egyházi Önkéntes Tűzoltóság és a Magyar Református Szeretetszolgálat Készenléti Csoportjának akciójába csöppentem, ahol épp egy összetört autóroncsból történő mentés után már csak a füstölgő Wartburg gépkocsi kiégésének és eloltásának lehettem szemtanúja a bámészkodó tömegben.

Számtalan öltet, kapcsolat, közösség, misszió! Páratlan beszélgetések, bizonyságtételek és játékok minden korosztálynak, különös figyelmet fordítva a 14 év alattiakra is! Korlátlan fantázia, az Isten hívásának, parancsának és az ember odaadó elfogadásának, hitből való kilépésének kombinációi és lehetőségei. A választás rajtunk áll! Ki kell lépni végre a földre, melyet az Úr személyesen készített számunkra!

A szélsőségeket kedvelőknek különleges ajándék volt a kora hajnali kakasos áhítat a vízparti lelátóról, mely napfelkelte előtt 10 perccel, azaz 5 órakor kezdődött. Gyertyák és fáklyák. Imádság. Napfelkelte. Bacskai Bálint. Megérthettem, hogy Isten ígéreteit komolyan kell venni. Ahogy a Nap felkel, úgy válnak valósággá az Ő ígéretei is akkor, ha bizalom van a szívünkben irántuk. Hisz az Úrnak minden lehetséges! És ha az Ő kezében vagyunk eszközök, Ő megcselekszi, amit ígért. A késő éjjeli virrasztás is egy életre szóló élmény! Valódi találkozás Istennel. Ahogy az Úr útjai szokatlanok, mi is szokatlan időpontban, szokatlan módon próbáltunk ráhangolódni az Ő üzenetére. Amikor az éjszaka csendjében nehezedő álmosság telepedett szempillánkra és én már majdnem holtponton voltam, az Úr megkegyelmezett és a fáradtság ellenére különleges éberséggel ajándékozott meg. Valahol azt követően történt mindez, amikor végighallgattam a képes bemutatókat kísérő bizonyságtételeket a hazánkban zajló menekült misszióról Hegyi G. Katalintól, a kárpátaljai cigány misszióról Dani Esztertől, az idősek felé történő szolgálatról Ferenczy Enikőtől, valamint Afrika bizonyos országaiban élő keresztényekről Njeri Waganától. Az imádság közben megelevenedett bennem a Lélek és mintha ráhangolódtam volna arra a hullámhosszra, ahol Isten megtapasztalható. Megláttam, hogy függetlenül attól, hogy ki milyen körülmények között szenved kevésbé vagy jobban, mindannyian ugyanannyira rászorulunk arra a kegyelemre, melyet csak Krisztus kereszthalála tesz lehetővé. Az örökkévalóság szempontjából mindannyian ugyanúgy elveszünk Krisztus megmentő szeretete nélkül! A kiút mind nekünk mind nehéz körülmények között élő testvéreink számára ugyanúgy a kereszt. És határtalan hála töltötte el a szívemet, amikor éjjel 2 és fél 3 között saját kis mécsesemre tekintve valósággá vált számomra, hogy az én világító életemre is szükség van, hogy az Úr rajtam keresztül is végezhesse tervét, hisz én is eszköze vagyok.

A formálódó üzenet véglegesen a Kontrasztkiállításon vésődött be számomra. A képek – hangok – üzenetek gyűjteménye megdöbbentő, fájdalmas és megindító volt. Kisfilmek a nyomorról, erőszakról, függőségről, abortuszról, halálról és végül az életről, hisz a rettenet után feloldozás következik, a szenvedést megváltás követi. A záró film megtalálható a www.godtube.com-on Bridge címmel, angolul. Egy bakterről szól, aki választás elé kényszerül: vagy a száguldó vonaton utazó embertömeget engedi lezuhanni vagy a fiát hagyja meghalni. Ő az utóbbi mellett dönt. És a zakatoló emberek többsége még csak nem is veszi észre, milyen áron menekülhetett meg.

„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy ha valaki hiszen Ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” János 3,16.

Kiss Hajnal
Budapest, 2009. július 28.

Article