Nincsenek bejegyzések. Az összes bejegyzés megjelenítése
Nincsenek bejegyzések. Az összes bejegyzés megjelenítése
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
skip to main |
skip to sidebar
2007 nyarát Phnom Penh-ben töltöttem GLEN önkéntesként. Hazatérve a Corvinus Egyetemen tanulmányaimat folytattam szociológus-közgazdász szakon. 2008. január elejétől május elejéig Montreálban tartózkodtam a McGill Egyetemen. As a GLEN volunteer I've spent the Summer of 2007 in Phnom Penh. Later I followed my study at Corvinus University. From the beginning of January till May 2008 I lived in Montreal studying at McGill.
SAJÁT FOTÓK / MY PICTURES
Other Glennies
Magamról
- Aurora
- Szociológus-közgazdász hallgató voltam a Budapesti Corvinus Egyetemen, majd cserediák a McGill-en. Ezt a blogot akkor hoztam létre, amikor a 2007 nyári időszakot önkéntesként Kambodzsában tölthettem a Support to the Health Sector Reform Programban a GTZ-tel való együttműködésben. I was a student at the Budapest Corvinus University, studying at McGill, Montréal as an exchange student; I did studies at the field of social sciences, public poll and organisational development. I've spent the summer of 2007 in Cambodia doing an internship for GTZ within the Support to the Health Sector Reform Program.
Sovanna Phum - a khmer nép kincse
Kambodzsába érkezésem után nem sokkal újdonsült misszionárius barátaimmal – akikkel a Bangkokból Phnom Penhbe tartó repülőgépen ismerkedtem meg – együtt elhatároztuk, hogy a khmer művészet és életmód számunkra hozzáférhető minél több részletét felkutatjuk. Már mindhárman hallottunk a tradicionális khmer árnyékszínházról és a hatalmas bőrből készült legyezőformájú történetmesélő bábokról, de élőben még nem volt szerencsénk találkozni velük.
Egy péntek este végre erre is alkalmunk nyílt. Nem csak egy feledhetetlen előadást nézhettünk végig, de a színfalak mögé is bepillanthattunk, bekapcsolódhattunk a fény és árnyék változatos játékába.
A Sovanna Phum kifejezés a khmer nép aranykorára utal, s egy független khmer művészeti egyesületet rejt maga mögött. A projekt nem csak művészeti értéke miatt fontos. 1994 óta ötvözi az árnyszínházat, klasszikus táncot, tradicionális népzenét és cirkuszt kortárs koreográfiával és olyan témákkal, mint a gyermekrablás, szipuzás és dengue (trópusi betegség, melyet nappal aktív szúnyogok terjesztenek, s kifejezetten a kisgyermekekre nézve veszélyes, akiknek az immunitásuk még nem alakult ki). A társulat 1997 óta információs, figyelemfelkeltő és megelőző projekteket is szervez az egészség, oktatás, környezetvédelem és emberi jogok témakörében. Különböző civil szervezetekkel együttműködésben felkarolja a tehetséges és törekvő fiatalokat, akiknek talán semmi más módjuk nem lenne a felemelkedésre, értelmet adva hétköznapjaiknak, s megkímélve őket attól, hogy az utcára kényszerüljenek. A 120 hivatásos, phnom penh-i Királyi Szépművészeti Egyetemen végzett diákon kívül több tucat fiatalt foglalkoztat az egyesület, akik zenét, bábkészítést tanulhatnak a tapasztaltabbak vezetésével. A közös munkába a khmer Sovanna Phum társulaton és a Királyi Szépművészeti Egyetemen kívül a Nemzeti Színház, a Nemzeti Cirkusziskola és a francia Sovanna Phum társulat is bekapcsolódik.
Ellátogattam a társulat egyik vezetőjéhez, Sina Ouch-hoz, aki beszámolt a szervezet létrejöttéről és munkájáról. A társulat alapítója Delphine Kassem (született: 1971, Evian-les-Bains, Franciaország) és Mann Kosal (született: 1961, Takeo, Kambodzsa). A vezetőpáros éveken át tartó kemény munkája eredményeképpen mára a társaság gyümölcsöző nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezik, kulturális csereprogramokban vesz részt. A “Roussey Dek” című performance a London International Festival of Theater (LIFT) fesztiválon vett részt 2003-ban. Ázsiában népszerű a Mekong projekt – melynek keretében amerikai és dél-kelet ázsiai (Kína, Thaiföld, Laosz, Kambodzsa, Vietnám, Burma) művészek működnek együtt – és a Mok Khoeung, Mok Sabbay ("Angry face, happy face") – ami indiai művészekkel való közös játék eredménye.
Lássuk csak, mit szül ennyi ember, közösség, szervezet együttműködése: a darab a megszokott páli nyelven zajló szertartással kezdődik. A színészek a színpadon Buddhához imádkoznak, áldást kérnek, ajándékokat hoznak, a levegőbe, a szereplőkre és a nézőkre is szent vizet hintenek, megteremtve ezzel a közösség és összetartozás élményét. A háttérben a zenészek monoton dallamokat játszanak xilophonhoz hasonló hangszeren, kifeszített vásznakon az árnyfigurák lassan megkezdik küzdelmüket, míg az előtérben teljes díszbe öltözött maszkot viselő szereplők is harcjelenetekbe bonyolódnak. A történetmesélés párhuzamosan zajlik függetlenül a témától. A hangulat a zene és a képek felgyorsulásával fokozódik, az árnyékok a háttérben óriássá nőnek. Az árnyak, a kosztümök és a maszkok a történet (khmer nyelven) megértése nélkül is magával ragadnak, s talán nagyobb élvezetet nyújtanak egzotikusságuk miatt. Hangulatváltás. A hősnő fogságba esik, fájdalmasan sír. Kéztartása és mozgása beszél szomorú, megható helyzetéről. Pörögnek az események. Most megint a maszkoké, a színeké a főszerep. Kűzdőtérré alakul a színpad. Minden körforgásban van. Szinte elszédülünk. A megoldást és a katarzis élményt az árnyjáték hozza meg végül.
Az előadásnak hirtelen vége, a színészek már érkeznek is meghajolni, s egy utolsó pillanatra még megmutatják csodálatos selyem kosztümjeiket, arany fejdíszeiket, gonosz és mókás szellemeket idéző színes álarcukat. A varázslat még tart, de már nézőkként is a színfalak mögött vagyunk. Mindent kipróbálhatunk, megtapogathatunk. A társulat odaadása és igyekezete megható. Nem hétpecsétes titokként őrzik kulturális kincseiket.
A társulatot támogató szervezetek:
BIT (ILO, Fighting against children trafficking), German Development Service (DED, dance and traditional song of children in slum areas in Phnom Penh), East West Management Institute (EWMI, Land issues), Ministry of Education, Youth and Sport (targeted assistance for education of the poor children in ethnic minority areas), PRASAC (land issues), Pharmaciens Sans Frontières (PSF, health and social issues), Silapak Khmer Apatak (SKA, AIDS prevention), Rockefeller Foundation (International AIDS Conference in Bangkok), UNESCO French and UNESCO Cambodian (drug awareness & HIV vulnerability messages), United Nations Population Fund (UNFPA, AIDS prevention), Urban Resource Center (URC, Environmental Health awareness campaign), Cambodian Master Performers Program (CMPP, AIDS Prevention), Working Group for Weapons Reduction (WGWR, Weapons), IUCN (biodiversity and conservation issues), UNAIDS, UNDP, ADB, CAS, Christensen Foundation, CIAI, CLA, IDP, JFPR (Japan Fund for Poverty Reduction)
Kiss Hajnal - Phnom Penh, 2007. szeptember 17.
Egy péntek este végre erre is alkalmunk nyílt. Nem csak egy feledhetetlen előadást nézhettünk végig, de a színfalak mögé is bepillanthattunk, bekapcsolódhattunk a fény és árnyék változatos játékába.
A Sovanna Phum kifejezés a khmer nép aranykorára utal, s egy független khmer művészeti egyesületet rejt maga mögött. A projekt nem csak művészeti értéke miatt fontos. 1994 óta ötvözi az árnyszínházat, klasszikus táncot, tradicionális népzenét és cirkuszt kortárs koreográfiával és olyan témákkal, mint a gyermekrablás, szipuzás és dengue (trópusi betegség, melyet nappal aktív szúnyogok terjesztenek, s kifejezetten a kisgyermekekre nézve veszélyes, akiknek az immunitásuk még nem alakult ki). A társulat 1997 óta információs, figyelemfelkeltő és megelőző projekteket is szervez az egészség, oktatás, környezetvédelem és emberi jogok témakörében. Különböző civil szervezetekkel együttműködésben felkarolja a tehetséges és törekvő fiatalokat, akiknek talán semmi más módjuk nem lenne a felemelkedésre, értelmet adva hétköznapjaiknak, s megkímélve őket attól, hogy az utcára kényszerüljenek. A 120 hivatásos, phnom penh-i Királyi Szépművészeti Egyetemen végzett diákon kívül több tucat fiatalt foglalkoztat az egyesület, akik zenét, bábkészítést tanulhatnak a tapasztaltabbak vezetésével. A közös munkába a khmer Sovanna Phum társulaton és a Királyi Szépművészeti Egyetemen kívül a Nemzeti Színház, a Nemzeti Cirkusziskola és a francia Sovanna Phum társulat is bekapcsolódik.
Ellátogattam a társulat egyik vezetőjéhez, Sina Ouch-hoz, aki beszámolt a szervezet létrejöttéről és munkájáról. A társulat alapítója Delphine Kassem (született: 1971, Evian-les-Bains, Franciaország) és Mann Kosal (született: 1961, Takeo, Kambodzsa). A vezetőpáros éveken át tartó kemény munkája eredményeképpen mára a társaság gyümölcsöző nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezik, kulturális csereprogramokban vesz részt. A “Roussey Dek” című performance a London International Festival of Theater (LIFT) fesztiválon vett részt 2003-ban. Ázsiában népszerű a Mekong projekt – melynek keretében amerikai és dél-kelet ázsiai (Kína, Thaiföld, Laosz, Kambodzsa, Vietnám, Burma) művészek működnek együtt – és a Mok Khoeung, Mok Sabbay ("Angry face, happy face") – ami indiai művészekkel való közös játék eredménye.
Lássuk csak, mit szül ennyi ember, közösség, szervezet együttműködése: a darab a megszokott páli nyelven zajló szertartással kezdődik. A színészek a színpadon Buddhához imádkoznak, áldást kérnek, ajándékokat hoznak, a levegőbe, a szereplőkre és a nézőkre is szent vizet hintenek, megteremtve ezzel a közösség és összetartozás élményét. A háttérben a zenészek monoton dallamokat játszanak xilophonhoz hasonló hangszeren, kifeszített vásznakon az árnyfigurák lassan megkezdik küzdelmüket, míg az előtérben teljes díszbe öltözött maszkot viselő szereplők is harcjelenetekbe bonyolódnak. A történetmesélés párhuzamosan zajlik függetlenül a témától. A hangulat a zene és a képek felgyorsulásával fokozódik, az árnyékok a háttérben óriássá nőnek. Az árnyak, a kosztümök és a maszkok a történet (khmer nyelven) megértése nélkül is magával ragadnak, s talán nagyobb élvezetet nyújtanak egzotikusságuk miatt. Hangulatváltás. A hősnő fogságba esik, fájdalmasan sír. Kéztartása és mozgása beszél szomorú, megható helyzetéről. Pörögnek az események. Most megint a maszkoké, a színeké a főszerep. Kűzdőtérré alakul a színpad. Minden körforgásban van. Szinte elszédülünk. A megoldást és a katarzis élményt az árnyjáték hozza meg végül.
Az előadásnak hirtelen vége, a színészek már érkeznek is meghajolni, s egy utolsó pillanatra még megmutatják csodálatos selyem kosztümjeiket, arany fejdíszeiket, gonosz és mókás szellemeket idéző színes álarcukat. A varázslat még tart, de már nézőkként is a színfalak mögött vagyunk. Mindent kipróbálhatunk, megtapogathatunk. A társulat odaadása és igyekezete megható. Nem hétpecsétes titokként őrzik kulturális kincseiket.
A társulatot támogató szervezetek:
BIT (ILO, Fighting against children trafficking), German Development Service (DED, dance and traditional song of children in slum areas in Phnom Penh), East West Management Institute (EWMI, Land issues), Ministry of Education, Youth and Sport (targeted assistance for education of the poor children in ethnic minority areas), PRASAC (land issues), Pharmaciens Sans Frontières (PSF, health and social issues), Silapak Khmer Apatak (SKA, AIDS prevention), Rockefeller Foundation (International AIDS Conference in Bangkok), UNESCO French and UNESCO Cambodian (drug awareness & HIV vulnerability messages), United Nations Population Fund (UNFPA, AIDS prevention), Urban Resource Center (URC, Environmental Health awareness campaign), Cambodian Master Performers Program (CMPP, AIDS Prevention), Working Group for Weapons Reduction (WGWR, Weapons), IUCN (biodiversity and conservation issues), UNAIDS, UNDP, ADB, CAS, Christensen Foundation, CIAI, CLA, IDP, JFPR (Japan Fund for Poverty Reduction)
Kiss Hajnal - Phnom Penh, 2007. szeptember 17.