montrealitas

comments

2010-01-21T23:03:00.000-08:00

I am getting some comments nowadays, so soon I guess I need to follow writing this blog. Actually I have many experiences just did not write down :-( Somehow I lost motivation, but soon I hope I get it back!

Régóta semmi

2009-11-22T13:04:00.000-08:00

Valahogy elvontak az egyebek. Viszont most jó visszaemlékezni a nyárra, Csillagpontra :-)
Cikk a Jeligében Article

Honnan veszed a bátorságot?
Református Ifjúsági Találkozó – 2009. július 21-25.

Idén minden ötödik ember önkéntesként működött közre a református ifjúsági találkozó megszervezésében. Több mint 2000 résztvevő 500 önkéntes kitartó munkájának eredményeképpen idén is mélyíthette kapcsolatát Istennel, bátorságot vehetett az Ő Lelkétől, s új barátságokat köthetett az immár negyedik alkalommal megrendezésre kerülő Csillagpont találkozón, Fadd-Domboriban.

Kiscsoport vezetőként én fél évvel a tábort megelőzően kapcsolódtam be a közös munkába a Református Szeretetszolgálat által szervezett csoportvezetői tréning elvégzésével. Bár volt bennem némi kételkedés, hogy vajon tényleg Istentől kaptam-e ezt a feladatot vagy csak saját fejemből pattant ki az ötlet, vettem a bátorságot és belevágtam, az Úr pedig biztosított arról, hogy jól tettem. Isten munkájának megtapasztalható valósága után a második legnagyobb élmény az volt számomra, hogy a rendezvényt egy kicsit sajátomnak érezhettem. Otthon voltam benne. Annak ellenére, hogy a program csak kedden indult, én már a megelőző szombaton egy kedves faddi családnál voltam elszállásolva a helyi református gyülekezet jóvoltából, s megkezdhettem a ráhangolódást mind a csodálatos Duna holtág, mind a kedves vendégfogadóim segítségével. A felkészítő alkalmak sorozatában megértettem, hogy tágas térre állította lábamat az Úr, el kell kezdenem lebontani azokat a kerítéseket, melyeket az utóbbi időben magam eszkábáltam annak eredményeképpen, amikor görcsösen próbáltam követni azt, amit Isten akaratának gondoltam. Falaim gyakran védelemül szolgáltak a célból, nehogy valaki meglássa a gyengeségemet mögöttük. Végre bebizonyosodott, hogy Istenről téves képet alkottam. Még mindig túlzottan önmagamra fókuszáltam, pedig tudom, ha Istenre tekintek, ott a szabadság. Azt hiszem ennek a szabadságnak a megtapasztalására vágyott a zsibongó tömeg is, akik az ország különböző részeiről, sőt a határon túli területekről valamint az USA-ból, Kanadából, Angliából, Tajvanról érkeztek idén a rendezvényre. Érdekes volt látni, ahogy a kihalt betonplacc Ability Parkká változott, vagy a lerobbant szocreál étterem hangulatos és stílusos El Mondo kávéházként vállalt szerepet. A magas fák libikókaként töltöttek be szolgálatot, arra bátorítva a csillagpontozókat, hogy kimentsék a fa tetején ragadtakat azzal, hogy maguk szállnak a magasba helyettük. Amíg a felemelkedettek szabadítójukra vártak, a kilátásban gyönyörködhettek egészen leeresztetésükig. A Fadd-Dombori kemping minden négyzetmétere kihasználásra került és ötletes közösségi terek jöttek létre egy hétre, lehetőséget adva bárkinek a kikapcsolódásra. Azt gondolom, egy kis fantáziával az életben is így kell meglátni a kínálkozó lehetőségeket, hisz Isten jót tervezett, még akkor is, ha elsőre ez nem látszik, rejtve van.

Az alkalmakat a bátorság témakörének körüljárása jellemezte reggel és este. A lovag példáján keresztül közelebb juthattunk önmagunk elfogadásához, a nő példájából bátorságot nyerhettünk a közösségben gyengeségünket is felvállalva másokhoz közeledni, gyermekként pedig maximálisan megtapasztalhattuk az Atyára hagyatkozás élményét, hisz ismerjük Őt, aki mindent előre elkészített, ami a gyümölcsöző élet titka. Nekünk csak észre kell vennünk és el kell vennünk ajándékait. A reggeli tanításokat kiscsoportos együttlét követte 10-12 fővel, ahol saját élethelyzetekre vonatkoztatva az üzenet személyessé válhatott.

A lelki töltekezésen kívül testi felüdülésre is volt lehetőség: délutánonként a strandon kívül kenuk is rendelkezésre álltak, de nem csak hagyományosak! Igazi 20 fős sárkányhajók, melyeken ritmusos dobszólóra szelhettük az evezőkkel a vizet! Akár egy indiáncsapat az esőerdőben! Egyéb sportlehetőség is kínálkozott, mint foci, röplabda. Aki viszont a kézműves tevékenységet részesítette előnyben, Deim Balázs jóvoltából argentotípiát is készíthetett, ahol aquarell papírra ferri-ammónium-citrátot vittünk fel, majd a negatívokat a napon UV fénnyel ráexponáltuk a papírra. Az elkészült képet vízben hívtuk majd fixáltuk. Akinek mindez nem volt elég, megpróbálhatott Csiszár Martintól tanulni, aki már 17 évesen nemzetközi yo-yo bajnok. 3 éve fejleszti tudatosan magát, jelenleg épp Floridába készül a világbajnokságra, ahová előkvalifikálták, vagyis rögtön a döntőbe jutott. Megtudtam tőle, hogy legnagyobb kihívást a japánok jelentik számára, de a napi 3-4 óra edzés eredményeképpen felveheti a versenyt, amely azt jelenti, hogy saját zenére saját trükkökből egy 3 percet show műsorral készül.

A sok-sok élmény közepette egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy hatalmas füstoszlop száll a magasba a vízparton. A helyszínre érkezve a Derceni Egyházi Önkéntes Tűzoltóság és a Magyar Református Szeretetszolgálat Készenléti Csoportjának akciójába csöppentem, ahol épp egy összetört autóroncsból történő mentés után már csak a füstölgő Wartburg gépkocsi kiégésének és eloltásának lehettem szemtanúja a bámészkodó tömegben.

Számtalan öltet, kapcsolat, közösség, misszió! Páratlan beszélgetések, bizonyságtételek és játékok minden korosztálynak, különös figyelmet fordítva a 14 év alattiakra is! Korlátlan fantázia, az Isten hívásának, parancsának és az ember odaadó elfogadásának, hitből való kilépésének kombinációi és lehetőségei. A választás rajtunk áll! Ki kell lépni végre a földre, melyet az Úr személyesen készített számunkra!

A szélsőségeket kedvelőknek különleges ajándék volt a kora hajnali kakasos áhítat a vízparti lelátóról, mely napfelkelte előtt 10 perccel, azaz 5 órakor kezdődött. Gyertyák és fáklyák. Imádság. Napfelkelte. Bacskai Bálint. Megérthettem, hogy Isten ígéreteit komolyan kell venni. Ahogy a Nap felkel, úgy válnak valósággá az Ő ígéretei is akkor, ha bizalom van a szívünkben irántuk. Hisz az Úrnak minden lehetséges! És ha az Ő kezében vagyunk eszközök, Ő megcselekszi, amit ígért. A késő éjjeli virrasztás is egy életre szóló élmény! Valódi találkozás Istennel. Ahogy az Úr útjai szokatlanok, mi is szokatlan időpontban, szokatlan módon próbáltunk ráhangolódni az Ő üzenetére. Amikor az éjszaka csendjében nehezedő álmosság telepedett szempillánkra és én már majdnem holtponton voltam, az Úr megkegyelmezett és a fáradtság ellenére különleges éberséggel ajándékozott meg. Valahol azt követően történt mindez, amikor végighallgattam a képes bemutatókat kísérő bizonyságtételeket a hazánkban zajló menekült misszióról Hegyi G. Katalintól, a kárpátaljai cigány misszióról Dani Esztertől, az idősek felé történő szolgálatról Ferenczy Enikőtől, valamint Afrika bizonyos országaiban élő keresztényekről Njeri Waganától. Az imádság közben megelevenedett bennem a Lélek és mintha ráhangolódtam volna arra a hullámhosszra, ahol Isten megtapasztalható. Megláttam, hogy függetlenül attól, hogy ki milyen körülmények között szenved kevésbé vagy jobban, mindannyian ugyanannyira rászorulunk arra a kegyelemre, melyet csak Krisztus kereszthalála tesz lehetővé. Az örökkévalóság szempontjából mindannyian ugyanúgy elveszünk Krisztus megmentő szeretete nélkül! A kiút mind nekünk mind nehéz körülmények között élő testvéreink számára ugyanúgy a kereszt. És határtalan hála töltötte el a szívemet, amikor éjjel 2 és fél 3 között saját kis mécsesemre tekintve valósággá vált számomra, hogy az én világító életemre is szükség van, hogy az Úr rajtam keresztül is végezhesse tervét, hisz én is eszköze vagyok.

A formálódó üzenet véglegesen a Kontrasztkiállításon vésődött be számomra. A képek – hangok – üzenetek gyűjteménye megdöbbentő, fájdalmas és megindító volt. Kisfilmek a nyomorról, erőszakról, függőségről, abortuszról, halálról és végül az életről, hisz a rettenet után feloldozás következik, a szenvedést megváltás követi. A záró film megtalálható a www.godtube.com-on Bridge címmel, angolul. Egy bakterről szól, aki választás elé kényszerül: vagy a száguldó vonaton utazó embertömeget engedi lezuhanni vagy a fiát hagyja meghalni. Ő az utóbbi mellett dönt. És a zakatoló emberek többsége még csak nem is veszi észre, milyen áron menekülhetett meg.

„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy ha valaki hiszen Ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” János 3,16.

Kiss Hajnal
Budapest, 2009. július 28.

Article

Max Lucado: Értékes vagy!

2009-04-04T05:17:00.000-07:00

A foltmanók kicsi, fából készült emberkék voltak. Mindannyian Éli fafaragómester keze alól kerültek ki. A mester műhelye messze fent a hegyen állt, ahonnan szép kilátás nyílt a foltmanók kicsiny falujára. Mindegyik manó másmilyen volt. Egyiknek nagy volt az orra, a másiknak a szája. Némelyek magasak voltak, mások pedig alacsonyak. Egyesek kalapot hordtak, míg mások kabátot viseltek.
Két dolog azonban közös volt bennük: ugyanaz a fafaragó készítette őket és ugyanabban a faluban laktak. A foltmanók egész életükben minden áldott nap matricákat osztogattak egymásnak. Minden manónak volt egy doboza tele arany csillag matricákkal és egy másik doboza tele szürke pontokkal. Naphosszat a falut járták és mást sem csináltak, mint csillagokat vagy pontokat ragasztgattak egymásra. A csinosak és jóvágásúak, akik szépen csiszoltak és fényesre festettek voltak, mindig csillagot kaptak. De akik érdes fából készültek, vagy már pattogott róluk a festék, azok bizony csak szürke pontra számíthattak. A tehetségesek is csillagot kaptak. Némelyikük könnyedén a feje fölé emelt hatalmas fa rudakat vagy átugrott magas dobozok fölött. Mások bonyolult szavakat használtak vagy gyönyörű dalokat énekeltek. Őket mindenki elárasztotta csillaggal. Némely foltmanónak egész testét csillagok borították! Persze mindig nagyon jól érezték magukat, mikor csillagot kaptak. Így aztán újabb és újabb dolgokat találtak ki, hogy ismét kiérdemeljék a csillagot. Mások viszont nem voltak olyan ügyesek. Nekik mindig csak szürke pont jutott. Pancsinelló is ilyen foltmanó volt. Próbált magasra ugrani, de mindig csak nagyot esett. Erre persze rögtön köréje gyűltek néhányan, hogy ráragasszanak egy-egy szürke pontot. Néha eséskor megkarcolta a testét. Ilyenkor újabb pontokkal halmozták el. Aztán, ha megpróbálta kimagyarázni az esetet, biztos valamit bután fogalmazott meg, amiért persze még több pontot ragasztottak rá. Egy idõ után olyan sok szürke pont lett rajta, hogy már az utcára sem mert kimenni. Félt, hogy valamit megint elügyetlenkedik, például elfelejt sapkát húzni, vagy belelép egy tócsába, és ezzel még több rossz pontot szerez. Sõt, néha már minden ok nélkül is ráragasztottak egy-egy szürke pontot, pusztán azért, mert látták, már úgyis olyan sok van rajta. "Sok szürke pontot érdemel – mondogatták egymásnak. - Ő aztán tényleg nem jó foltmanó!" Egy idõ után maga Pancsinelló is elhitte ezt. "Nem vagyok jó foltmanó" - gondolta.
Amikor nagy ritkán kiment az utcára, csak olyan manókkal lófrált, akiken szintén sok szürke pont volt. Köztük jobban érezte magát. Egy nap találkozott egy olyan manóval, aki egészen más volt, mint a többi. Nem volt rajta sem csillag sem pont. Egyszerûen foltmanó volt. Lúciának hívták. Nem mintha az emberek nem ragasztottak volna rá matricákat - csak azok egyszerűen nem maradtak meg rajta! Némely manó emiatt felnézett rá, és ragasztott rá egy csillagot. De a csillag leesett! Mások lenézték, mert nem volt egy csillaga sem, és raktak rá egy szürke pontot. Ám az is leesett!
"Én is ilyen akarok lenni!- gondolta Pancsinelló.
-Nem akarom, hogy mások jeleket rakjanak rám!"
Megkérdezte a matrica nélküli famanót, hogyan lehetséges, hogy neki nincs egyetlen matricája sem."Ó, nem nagy ügy! - válaszolta Lúcia. - Egyszerűen csak minden nap meglátogatom Élit. "Élit?"
"Igen, Élit a fafaragót. Jót ücsörgök a mûhelyében."
"De miért?"
"Majd megtudod! Menj el hozzá, fel a hegyre!"
Ezzel a matrica nélküli manó megfordult és elment.
"Szerinted egyáltalán szóba áll majd velem?" - kiáltott utána Pancsinelló. De Lúcia ezt már nem hallotta meg. Így aztán Pancsinelló hazament. Leült az ablak elé és nézte, hogyan rohangálnak ide-oda a manók csillagokat és szürke pontokat osztogatva egymásnak. "Ez így nincs rendjén" - suttogta, és elhatározta, hogy elmegy Élihez. Felkapaszkodott a hegytetõre vezetõ keskeny ösvényen, és belépett a nagy mûhelybe. Szeme-szája elállt a csodálkozástól az óriási bútorok láttán. A hokedli a feje búbjáig ért. Lábujjhegyre kellett állnia, hogy rálásson a munkapadra. A kalapács nyele olyan hosszú volt, mint az õ karja. Pancsinelló nyelt egy nagyot, és elindult kifelé. Ekkor meghallotta a nevét. "Pancsinelló!" - hallatszott egy mély, erõs hang. Pancsinelló megállt. "Pancsinelló! Örülök, hogy látlak! Gyere közelebb, hadd nézlek meg!"Pancsinelló megfordult és ránézett a nagydarabszakállas mesterre. "Te tudod a nevemet?" - kérdezte a kis manó. "Persze, hogy tudom! Én alkottalak!" Éli lehajolt, felemelte és maga mellé ültette a padra. "Hm" - szólalt meg a mester elgondolkozva, miközben a szürke pontokat nézte. "Úgy látom gyûjtöttél néhány rosszpontot!" "Nem akartam, Éli! Tényleg nagyon próbáltam jó lenni!" "Gyermekem, elõttem nem kell védekezned, én nem foglalkozom azzal, mit gondolnak rólad a foltmanók."
"Tényleg?" Tényleg. És neked sem kellene. Hát kik ők, hogy jó vagy rossz pontokat osztogassanak? Ők is ugyanolyan foltmanók, mint te. Amit õk gondolnak, az semmit sem számít, Pancsinelló.
Csak az számít, amit én gondolok. És szerintem te nagyon értékes manó vagy!"Pancsinelló felnevetett. "Én értékes?! Ugyan mitõl? Nem tudok gyorsan járni. Nem tudok magasra ugrani. A festék repedezik rajtam. Mit számítok én neked? "Éli Pancsinellóra nézett, rátette a kezét a kis favállakra, majd nagyon lassan így szólt: "Az enyém vagy! Ezért vagy értékes nekem." Pancsinellóra még soha senki nem nézett így - különösen nem az, aki alkotta õt. Nem is tudta, mit mondjon.
"Minden nap vártam, hogy eljössz!" - folytatta Éli."Azért jöttem el, mert találkoztam valakivel, akin nem voltak matricák"- mondta Pancsinelló "Tudom. Mesélt rólad." "Rajta miért nem tapadnak meg a matricák?"
A fafaragó nagyon kedvesen beszélt:"Azért, mert elhatározta, hogy neki fontosabb, amit én gondolok róla, mint az, amit mások. A matricák csak akkor ragadnak rád, ha hagyod."
"Micsoda?"
"A matricák csak akkor ragadnak rád, ha fontosak neked. Minél jobban bízol az én szeretetemben, annál kevésbé aggódsz a matricák miatt. Érted?"
"Hát, még nem nagyon..."
Éli elmosolyodott. "Idővel majd megérted. Most még tele vagy szürke pontokkal. Egyelőre elég, ha minden nap eljössz hozzám, hogy emlékeztethesselek rá, mennyire fontos vagy nekem. "Éli letette Pancsinellót a földre."Ne felejtsd el - mondta, miközben a foltmanó elindult az ajtó felé -, hogy nagyon értékes vagy, mert én alkottalak! És én sohasem
hibázom! "Pancsinelló nem állt meg, de magában ezt gondolta:
"Azt hiszem, komolyan mondja!" És miközben ezt gondolta, már le is gurult róla egy szürke pont.

Millenniumi fejlesztési célok / fotókiállítás a Merlinben

2009-03-02T02:58:00.000-08:00

Gyere Te is a Merlinbe!

Önkénteseink részvételével beszélgetünk arról, hogy ki, mivel tud hozzájárulni a Millenniumi Fejlesztési Célok eléréséhez!
Szeretnél Önkéntes lenni? Vagy csak kíváncsi vagy mások élményeire?

Ott a helyed!

Kiállításmegnyitó: 2009. március 3. kedd / 16.00
A programról bővebben a Merlin honlapján olvashatsz.
Article

Slideshow a Flickr-en:
Article

YouTube GLEN video

2008-11-25T15:10:00.001-08:00

http://de.youtube.com/watch?v=jt7c2mJcy_4

Letölthető Slideshow Downloadable

2008-11-18T13:53:00.000-08:00

Az alábbi linken ingyenesen is letölthető a slideshow a kambodzsai élményekről / At the link below you can download free my slideshow about Cambodia
http://rapidshare.com/files/153363052/PicturesColage.mpg.html

EGED (European Global Education Days) in Saarbrücken / Strasbourg

2008-11-18T13:36:00.001-08:00

A GLEN 5. születésnapját ünnepeltük a Globális Nevelés Hetén.
The 5th GLEN birthday at Global Education Week in Saarbrücken.

A YouTube-ról letölthető animációs filmet is a helyszínen készítettük.
http://de.youtube.com/watch?v=jt7c2mJcy_4

Szombaton Strasbourg-ban is részt vettünk az EDD (European Development Days)elnevezésű rendezvényen, kiállításon, ahol saját GLEN standunk volt /
On Saturday we took part at EDD in Strasbourg where we had a GLEN stand.

Itt kerültek kiállításra azok az interjúrészletek is, melyeket "Voices of Europe" címen folytattunk fejlesztésről, globalizációról. Sándornak köszönhetően egy magyar vélemény is képviselteti magát, ami így szól: "A globalizáció probléma és lehetőség is egyúttal, gond viszont, hogy a technológiai és szociális fejlődés nincs szinkronban.
There was an exhibition about globalisation and development called "Voices of Europe". Thank you Sándor for the interview!

EGED (European Global Education Days) in Budapest

2008-11-18T12:30:00.001-08:00

2008. november 10-16 a Globális Nevelés Hete.
Ennek keretében 2008. november 9-n a HVSF-ben kiállításra kerültek azok a fotók, melyeket az önkéntesek (köztük én is) készítettek 2006-2008 között. Beszámoltunk a külhonban eltötött tapasztalatokról és a Milleniumi Fejlesztési Célokról, melyeket a projektekben igyekeztünk megvalósítani.
November 10-16, 2008 is called Global Education Week. In our HVSF office we created a photo exhibition taken by volunteers who travelled between 2006-2008. We had nice discussions about our projects and Milennium Development Goals.

A fotók remélhetőleg hamarosan megjelennek magyarországi egyetemeken és főiskolákon a közeljövőben egy utazó kiállítás keretén belül.
We hope that these pictures will be shown at universities.

Cowboy módon gazdálkodni egy űrhajóvá lett világban

2008-10-29T06:22:00.000-07:00

Nagy hatással volt rám David C. Korten könyve, a Tőkés társaságok világuralma.

Tényleg úgy teszünk, mintha korlátlan javak állnának rendelkezésre, mitha tágulna a bennünket körülvevő lehetőségek köre. Azt hisszük, a gazdasági növekedés végtelen, azt hisszük a fogyasztás, az önző énközpontúság és a profit hajszolása a végtelenségig fokozható következmények nélkül!

Cowboyként felelőtlenül viselkedünk egy űrhajóban, fix határokkal, véges energiaforrásokkal. Nem veszünk tudomást arról amit nem látunk (még).

Szemet hunyunk a szegények és a gazdagok között fokozatosan növekedő szakadék felett. A politikai és gazdasági vezetők az általuk hozott rendeletek és törvények következményeit áthárítják a közösségre, a civil társadalomra, amíg tehetik. Meddig tehetik következmények nélkül? A következmények egyre szembetűnőbbek.
Article

„Eltöprengtem, nem lennénk-e eredményesebbek, ha felismernénk, hogy valamennyien élő szervezetek élő sejtjei vagyunk: városoknak, biorégióknak, kontinenseknek és magának a Földnek. Nem csökkenthetnénk-e igénybevételünket, egészségesebbé és teljesebbé válva, ha munkánkkal egyszerűen ezen élő szervezeteket segítenénk saját élő teljességük felismerésében?” Daniel Kemmis
Article
Article
Article

Ellenvélemény:
Article

Kambodzsai tapasztalatok - visszaemlékezés

2008-05-21T04:03:00.000-07:00

2007 nyarán volt lehetőségem három hónapot Kambodzsában tölteni a GLEN (Global Education Network) program támogatásával (http://www.glen-europe.org/). Isten kegyelme már a Bangkokból Phnom Penhbe tartó repülőgépen megmutatkozott, ahol a távolsági járattal ellentétben már csak körülbelül húszan utaztunk. Az üres gépen volt elég hely, a kedves misszionárius házaspár mégis mellettem foglalt helyet. Megismerkedtünk, s a segítségükkel a megfelelő szállást találhattam meg. Pillanatok alatt kiderült, hogy közös nevezőn vagyunk. Később is sok csodálatos élményt oszthattunk meg egymással. Isten támogató szeretete az egész utam alatt végigkísért.

Tartózkodásom alatt a fővároson kívül kisebb falvakban is jártam, a helyiek tolmács segítségével osztották meg véleményüket az ottani egészségüggyel, orvos-beteg viszonnyal kapcsolatban. Csupa kedves, barátságos emberrel találkoztam, akik kezdetben mindig félénkek, zárkózottak voltak, nem szoktak hozzá, hogy a véleményük bárkit is érdekelhet. Bátorításra megnyíltak, s később annál jobban élvezték a beszélgetéseket. A lakosság nyolcvan százaléka nagyon szerény körülmények között él cölöpházaikban, a civilizáció lélekölő hatása még nem érte utol őket.

A közlekedés első látásra kissé zűrzavaros, de mint mindenhez, ehhez is hozzászokik az ember. Menetirány nem ismeretes. Elvileg a bal oldali közlekedés van érvényben, de nem szabad elbóbiskolni az utakon, mert gyakran előfordul, hogy szembejön valaki. Jobb esetben inkább csak kismotor és kerékpár. Az a kevés autós, aki az utakon van, tartja a szabályokat.

Mivel a városokon belüli tömegközlekedés nem megoldott, és kevés családnak van autója, mindent motoron és kerékpáron szállítanak: jégtömböket, franciaágyat, állatokat. Először meglepő a bambuszból és nádból készített henger alakú malac méretű tárolóegység a Honda csomagtartójára rögzítve, de ehhez is hozzászokik a szem – meg a disznó is kénytelen a hátán fekve égnek meredő lábakkal. Már szinte nem is meglepő az érdekes kiképzésű lécekből összeszögelt rendszer, amelyre negyven-ötven csirkét is képes a találékony khmer polgár lábainál fogva fejjel lefelé fellógatni. Lehet, hogy ezek az állatok sokkot kapnak, azért nem jön ki hallható hang a torkukon…

Egy alkalommal kerékpáromon haladva a kórház előtt valaki hirtelen befékezett előttem. A kétszemélyes Hondára a sofőrön kívül még három fő ugrott fel, elsőként egy középkorú férfi, aki épp intravénásan kapta az infúziót – vélhetően nem most először. Őt követte a hozzátartozója egyik kezével a vállába kapaszkodva, másikkal pedig a magasba tartva a zacskós folyadékot. A sort hátulról egy fiatalkorú zárta könnyed magabiztossággal kezeit indexként használva.

A fenti „modern” megoldások mellett használatban van még a tradicionális riksához hasonló eszköz is, melyet cyclo-nak hívnak. Ez nem más, mint a helyi szükségletből kiindulva oly módon átalakított kerékpár, ahol a kerékpáros megemelt ülésről kormányozza a járművet az elé rögzített ülésben ülő utasokkal együtt. Az utasok ily módon egy kényelmes városnézés élményével lesznek gazdagabbak, mire elérik úti céljukat.

Talán ebből adódóan a szükséglet hozta magával azt a független, nonprofit vállalkozást, melyet a német Stefanie Irmer és párja alapított 2003-ban Phnom Penh-ben, ahol pár évvel ezelőtt telepedtek le. Stefanie azt mondja, Kambodzsa gyermekközpontúsága vonzotta, ahol imádják a kiskorúakat. A férje építész, s ebből fakadó érzékenységük kombinálva a cyclo tradícióval, magával hozta a Khmer Architecture Tours megalapítását, melynek fő célja a kortárs építészeti stílus és design megismertetése és népszerűsítése. Az építészetet oktató egyetemekkel együttműködésben, mint a Norton Egyetem és a RUFA (The Royal University of Fine Arts in Phnom Penh) folyamatosan kutatják fel a városnak azon épületeit, melyek érdekesek lehetnek a projekt számára. Weboldalukon elérhetővé teszik az általuk megnézésre javasolt épületek listáját, térképpel. Így a vállalkozó szelleműek önállóan is bejárhatják az útvonalat – persze ily módon lemaradnak az idegenvezetők, egyetemista hallgatók történeteiről. A városnéző túrákból befolyó összegek közvetlenül a járművek vezetőinél landolnak, akikkel a Cyclo Center nevű non-profit szervezeten keresztül működnek együtt.

Kambodzsában a cyclo vezetők a társadalom egyik legszegényebb és kiszolgáltatottabb rétege. Gyakran előfordul, hogy a járművükön kívül semmilyük nincs. Ott kelnek és térnek nyugovóra, ahol a reggel és este éri őket. Talán ezért is fontos számukra a szervezet, mely 1999 óta mögöttük áll, képviseli érdekeiket, lehetőséget biztosít a járműveik karbantartására, ingyenes vagy jelképes áron orvosi ellátást biztosít számukra és családjaiknak, szükség esetén. 2004 óta cyclo versenyeket is szerveznek Phnom Penh és Siem Reap, valamint Kampong Cham és Prey Veng között, jótékonysági gyűjtés és a városi szegények helyzetére vonatkozó figyelemfelkeltés céljából. A Cyclo Centre 2005-től bejegyzett non-profit szervezetként a korábbiaknál is hatékonyabb módon három főállású alkalmazottal és önkéntesekkel már ingyenes angol nyelvi órákat kínál, HIV/AIDS megelőző és dohányzás leszoktató programot biztosít a járművezetőknek, akik száma pontosan nem ismeretes vándorló életmódjuk miatt, de körülbelül 1400-an lehetnek a khmer fővárosban. Szakszervezethez hasonló módon működve közösségépítéssel, rendszeres találkozók szervezésével erősítik az összetartást tagjaik között, akik háromkerekű, különleges, környezetbarát járműveikkel 1936 óta értékes részét képezik a városképnek.

A khmer emberek tradicionálisan buddhisták, bár a gyilkos Pol Pot rendszer ideje alatti (1975-79) keresztény ébredés még érezteti hatását. Én is bekapcsolódhattam egy karizmatikus gyülekezetbe, ahol Isten hatalmas erővel működik. A Szentlélek munkája mindig ott érezhető legerőteljesebben, ahol emberek a legnagyobb szükségben vannak, és hittel hívják segítségül. Ez a két feltétel adott Kambodzsában. A khmer társadalom fiatal társadalom. A fiatalok érdeklődőek és nyitottak Jézus keresztény tanításaira annak ellenére, hogy követésük gyakran a tradicionális buddhista családból való kirekesztéssel jár. A New Life Fellowship (http://www.cambodiaoutreach.org/ministries/phnompenhchurch.html) a keresztény közösség biztosításán kívül is hatékony munkát végez. Ingyenes angol kurzusaival sok fiatal előtt nyitja meg a lehetőséget, hogy az elzártságból kicsit képesek legyenek kitörni, s a hozzájuk látogató utazókkal, turistákkal való beszélgetéseken keresztül értesüljenek a nagyvilág dolgairól. Majdnem ez az egyetlen lehetőség a szegényebb családok fiataljai részére, akik nem jutnak be egyetemre vagy főiskolára. Én is sokakkal találkoztam a Mekong partján, akik ebben a gyülekezetben tanultak meg angolul, s tudásukat úgy kamatoztatják, hogy a fehérbőrűekkel társalognak. Az Internet elérhetőség nagymértékben korlátozott, leginkább csak a kereskedelmi szférában jellemző. A legtöbb iskola, közintézmény még ma is internet nélkül működik, hiszen a hatalmon lévő vezető pártnak nem áll érdekében a nyitás. Az utcákon természetesen vannak Internetkávézók, de annak költsége a helyiek egy napi megélhetését fedezi. A legtöbbeknek ez luxus. Marad az élő kapcsolat hagyományos módon, folyóparton sétálva a turistákkal.

Nagy szeretettel gondolok vissza kambodzsai tartózkodásomra, ami számomra is olyan volt, mint az ottani fiataloknak a velem való beszélgetések. Ahogy ők a saját elzárt világukban élnek, úgy tulajdonképpen én is. Az enyém természetesen másképpen zárt, mint az övék. Engem a politikai vezetés nem olyan mértékben gátol meg a tapasztalatszerzésben, mint a khmer fiatalokat, viszont a „fejlett” nyugati gondolkodás is beszűküléshez vezethet. Én minden erőmmel azon vagyok, hogy ez ne történjen meg. Jelenleg Montrealban ösztöndíjasként a szakdolgozatomat készítem globalizáció témakörben, az itt is érintett gondolatokat fejtegetve.

Fotó a GLEN oldalon

2008-05-16T05:34:00.000-07:00

http://www.glen-europe.org/index.php?lnk=7&sbl=93

2008-05-10T04:00:00.000-07:00

Négy hónapos kanadai tartózkodásom után szerencsésen visszaérkeztem Budapestre, ahol szintén ugyanolyan érdekes az élet, sok-sok megtapasztalnivaló van. Sajnos kicsit nehezebb, kicsit küzdelmesebb, de éppen ezért ha valami mégis sikerül, nagyobb öröm!
Tovább folytatom amit elkezdtem, próbálom megérteni a körülöttem zajló történéseket, a dolgomat végezni ott, ahol megértem, hogy feladatot kaptam.
Remélhetőleg az írásom hamarosan megjelenik Alex Schoumatoff oldalán:
Article

2008-04-19T19:51:00.000-07:00

Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, a ki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik Néki. De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert a ki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, a melyet a szél hajt és ide s tova hány. Jakab 1. 5-6.

But if any of you lacks wisdom, let him ask of God, who gives to all generously and without reproach, and it will be given to him. But he must ask in faith without any doubting, for the one who doubts is like the surf of the sea, driven and tossed by the wind. James 1. 5-6.

2008-04-17T19:58:00.000-07:00

The method at McGill is much more practical than at Budapest Corvinus University. Sometimes we also have guest speakers in Budapest, but not as many and not as colourful and fun people like here, at McGill. I recognised that people use less humour in teaching, business, everyday actions in Hungary. Somehow they consider themselves more serious which is silly because their expertise depends on their knowledge not on their behaviour, motion or outfit. I guess, it is in contact with self-confidence. If we imagine two people with the same level of knowledge, one has self-confidence so s/he is free to make jokes and feel him/herself comfortable and relaxed, the other without self-confidence feels him/herself insecure and frustrated, needs to hide feelings.
The system McGill offers, teach students to learn how to feel secure and self-confident which is at some point more important than knowledge and theory. In contact with the previous, I find it very good that students have to handle in many types of writings like interview, book critics, and reflection; there is also team work and presentation. Everybody have strengths and weaknesses. Maybe one is stronger in research and weaker in presentation. With this method weaknesses are compensable with strengths and finally everybody is good enough. I have the feeling it is more difficult to fail here, because the whole environment is supportive and helpful. This method I understood here was very inspiring!
Concerning previous studies my main field is organizational development. For me development is important because it let us compare past, present and future. I like to do reflection. It helps personal development. Sometimes I understand happenings during reflection or discussion. This is part of the practical method which is more and more used also in Hungary.
Still somehow I feel that the practical method grow here naturally. In Hungary we use it as an imported knowledge. We do presentations, teamwork; try to be practical but the whole thing is not that natural yet. Maybe just need time! The problem is that old fashioned, not working solutions are still there too, and they are mixing with new, practical methods. Finally the outcome is a hybrid mixture, better than the previous one but still far from the final goal. Teachers do their best but they can not change their mentality quickly. It is very slow process.
Do not misunderstand me! I do not believe that we should do a complete change and import the western knowledge as it is! No! There are some good solutions within our culture. I think we are strong in philosophical thinking, theoretical coherences, and analysis. We have to keep those; the process should be done well balanced, and we should grow naturally in the new solutions instead of pushing.
Our life is an opportunity. We received it to understand procedures and develop ourselves and our environment in certain aspects. Globalization gives us a broad frame to follow personal, local, regional, national and international development. What does globalization mean for me? I like the holistic explanation about globalization that in economical, political, environmental and social spheres it means the same: an approach, viewing procedures from supranational point of view. Travelling is one of the positive effects of globalization: our world is shrinking. I enjoy thinking and discussing issues with people from different places and cultures. It gives me liberality (széles látókör). How other way could I develop my concepts if not challenging and keep changing them?
At McGill we often had guest speakers. Often oppositions. The opportunity was given to decide who to trust, what to believe, who to support. It definitely took longer, because the same topic was mentioned two or more times but of course from different aspects! It was time consuming, but worthy because students had to challenge themselves and that gave responsibility. Little group discussions gave an opportunity to interpret the heard. And interpreting the knowledge sticked it in deeper layers of the brain.
I am happy to come and have McGill experience with 6 years of work experience before at Kodak. Everything is so well planned in our life. I have seen things with different eyes! Please read also Henry Mintzberg.
Article

Miről mesél a cipőtisztítás?

2008-04-16T19:38:00.000-07:00

Az alábbi cikk érdekes. Fejlett és fejlődő országok cipőtisztítási szolgálatai alapján vonja le a szerző a következtetést :-)
Érdemes átfutni!
Article

Én is lefoglalom magam a szakdolgozati témakörömmel.
A globalizáció hatása: nyugati, északi, fejlett országokban jól bevált megoldások, módszerek exportja és azok hatása a kevésbé fejlett keleten és délen.
A kikölcsönzött könyvhegy itt tornyosul a hátam mögött... még másfél hetem van. Elszaladt 4 hónap. Hálás vagyok érte. Vágyom találkozni Veletek, de maradnék is még! Nem baj, azt hiszem jól van ez így! Varázslat volt ez az időszak!

A vasárnapot Emesével töltöttem, aki misszionárius volt. Sri Lankán és Kenyában szolgált 20 éven keresztül. Mindig tudta, hogy mit kell tennie, akármilyen nehéz körülmények közé került.

Most örül, hogy végre sok-sok ideje van a barátaira és a közösségre. Piros mézeskalácsházban lakik Montreál északi részén, a mókusokra hargszik, mert megrágják a magnóliát. Csodálatos a rebarbarasüteménye. Az életéből könyvet lehetne írni. Szoros kapcsolata volt és van Istennel, engedte, hogy a Szentlélek az Őt érzékelő szervét megnyissa.

Henry Mintzberg PhD '68 - "Research is about enabling people to understand the world better."

2008-04-12T14:19:00.000-07:00

Henry Mintzberg is a Cleghorn Professor at McGill University, Management Faculty.
He was always been as somewhat of a rebel. That is why MIT (Massachusets Institute of Technology) in Boston was a perfect place for him. Also Thomas Kuhn spent his time here from 1979 - 1991.

When Mintzberg was working on his PhD in the field of policy which means strategy today, only a single professor called Ned Bowman had such an interest at MIT. He allowed Mintzberg to construct his own reading list and gave him free reign over his research. It was exactly that tolerance, this willingness to experiment, says Mintzberg, that allowed his thesis to be as successful as it was. (MIT Sloan, Winter 2008)

His book, Managers not MBAs changed the way many people thought about education managers. At McGill University, where he had been teaching since he left MIT, he was instrumental in designing the International Masters in Practicing Management, a program which enables practicing managers to learn from their own experience throught a series of international modules (www.impm.org)

Dr. Mintzberg frequently teaches at Indian institutions, B-schools in Bangalore and sais "...don't create managers there... create hubris. Students are too young, the curriculum is too analytical. Indian institutes create very good consultants and financial analysts but no managers!" Another disturbing trend these days is "the overkill on leadership". So what should the B-schools do right the wrongs? "Only teach management to managers. Focus education on those learning from their own experience". (Hindustan Times, 04th February 2008)
Article

And now Henry Mintzberg is focusing on health issues. Created a program that lies on the co-work of international health professionals from around the world. It is not a leadership training. They focus on their common development based on their own experiences. The International Master for Health Leadership at McGill University is a programme designed to help health professionals and others manage in the complex health environment using Henry Mintzberg’s five mindsets approach:

Reflective Mindset – Broadening Perspectives
Analytic Mindset – Leading Organizations
The Worldly Mindset – Navigating the System
The Collaborative Mindset – Appreciating Work Relationships
The Catalytic Mindset – Achieving Change

“We are setting out to change not only education for health leadership but the health system itself by bringing into an ongoing forum the best of practising leadership from all aspect of health and from all regions of the world.”
Dr. Henry Mintzberg
Article

Hungarian-Canadian Chamber of Commerce / Kereskedelmi Kamara

2008-04-09T19:43:00.000-07:00

I'm happy to see that spring reached also Montreal by now. There is still a meter of snow in the countryside – I was invited by Pastor Szabo and his wife Eva to their wonderful holiday cottage just about 80 km north-west from Montreal which is still a ski paradise – but downtown Montreal is sunny and people go crazy from one day to another: change from winter coat to shorts! Canadian like extremism!

I also celebrate spring changing from bus to bike which is very popular and easy to use here - also very practical and quicker than buses. Gave me the opportunity to reach the annual meeting of Hungarian-Canadian Chamber of Commerce meeting in the same time when I had my Leadership presentation about Gandhi and the Kurds. That was worth to start off quickly and still took the chance to meet those Hungarians living and doing business in Montreal.
Article

The Hungarian Canadian Chamber of Commerce is based in Montreal, Quebec and promotes business exchanges between Canada and Hungary. Their mission is to help companies develop commercial relationships between Canada and Hungary.
I have met with filmmaker, with translator, somebody from the wine and the photocopy industry… etc. A couple of times per year these gentlemen come together and develop networks, support each other. There are about 25-30 active people who is ready to do something… only the main idea and the Hungarian contact is missing! They have such useful networks and they do not take advantage of it. But it is always the most difficult to find what we have in common and what we can do with it! Getting back to Hungary I am going to check out the other side! I hope I will understand more about the situation! The organization is deffinietly lucking in resources, but I guess the picture is more difficult than this.

Végre Montrealba is elérkezett a tavasz. Péter bácsival, Éva nénivel és lányukkal Gabival még utoljára kijutottam a belvárosból havas tájat látni.

A nyaralójuk kb. 80 km-re észak-nyugatra található a belvárostól. Még mindig igazi síparadicsom! A váltás gyorsan következett be. Sokan télikabátról rövidnadrágra váltottak, de a kanadaiak mindig is extrémizmusukról voltak ismertek. Én is váltottam, buszról kerékpárra! Csodálatos kis helyeket áll módomban kerékpározás közben felfedezni! És rengeteg időt is megtakarítok, ami jól jön az itt tartózkodásom vége felé közelítve! A csoportommal elsőnek vontunk párhuzamot vezetés órán Gandhi Indiája és a kurd helyzet között, s ezt követően leléptem. A Magyar-Kanadai Kereskedelmi Kamara ülésére siettem, amely egy időben volt az utolsó Aronson órával. Nem bántam meg. Érdekes volt találkozni azzal a 20-25 aktív kanadai-magyar üzletemberrel, akik többnyire akár fordításban, filmiparban, borban vagy fénymásoló gépekben utaznak, közös bennünk, hogy széles kapcsolathálóval rendelkeznek. Vágynak arra, hogy közösen tegyenek valamit, de a nagy ötlet valahogy még hiányzik. Rendszeresen találkoznak, megosztják egymással terveiket, tapasztalataikat s remélhetőleg hamarosan a nagy ötlet is kipattan! Kíváncsi vagyok, hogy a magyarországi szervezet miben hasonlít vagy különbözik attól, amit itt láttam. Remélem, hamarosan megértem, hogy egy ilyen látszólag tökéletes lehetőség miért akadozik a működésben. Sajnos a fő tényező megint a pénz, erre nem volt nehéz rájönni. De azt gondolom, a kép összetettebb ennél.

2008-04-05T21:16:00.000-07:00

Lassan Montrealban is kitavaszodik. 1 szűk hónapom van még. Iszonyatosan gyorsan elszaladt 3 hónap. Megszerettem ezt a helyet. Nem is tudom, hogy a légkört, az embereket, a hangulatokat vagy mindent együtt. Legjobban azt szeretem, ami velem történt itt. Hogy közelebb kerültem magamhoz és Istenhez... hogy megnyugodtam, hogy sokat megérthettem a múltamból és a jelenemből. S talán egy keveset a jövőmből is. Vakációztam hétvégén. Jeroen látogatott meg Rotterdamból, s együtt mentünk vízesést nézni. Csodálatosak voltak a fények.

Kikapcsolódás. Pihenés. Autózás. Couchsurf.
Kedves emberekkel találkoztunk az úton. Mindent más perspektívából szemléltünk, nem igazán turistaként. Nem bántam! Sőt! Torontót a szomszédos szigetről figyeltük, ahová lepukkant komppal jutottunk. Szívvel-lélekkel gondozott kertek fogadtak bennünket. Mint a mesében. A mobil szekéren használtruha és egyéb tárgyak. Tartalma szabadon cserélhető, elvihető. Magáért beszél. Bár beszélne otthon is!

Az emberek saját maguk által összeeszkábált furcsa járgányokon, pecabotokat és kutyákat hurcolnak magukkal. Minden létező eszközt megragadnak, hogy kifejezzék a giccs iránti vonzalmukat, ami a maga nemében lenyűgöző! Egyik reggel egy családi büfében reggeliztunk, sültkrumplit rántottával és kechuppal, angol tea kíséretében. A sóst édes követte: bundáskenyér juharsziruppal. Az étel tökéletes harmóniában volt a hellyel, ahol többnyire idősebb házaspárok reggeliztek egészen pontosan ugyanazt amit mi. Éreztük, hogy páran közülük talán ki sem tették még a lábukat a kisvárosból. Boxokban ültünk, hosszú folyosó vezetett a kiszolgáló pulthoz, ahol házi sütemények sorakoztak elképesztő színgazdagságban. A falakon cserepek lógtak műanyag virágokat ringatva, aranykeretes kép: Jézus és a tanítványok, az utolsó vacsora. Pecabotok a falon, mellettük színes poszter macskával. Ezt soha nem fogom elfelejteni, úgy érzem! A hely olyan volt, mint a tulajdonosa. Éppen olyan. Talán kicsit jobban amerikai mint kanadai. Vagyis inkább csak nagyon különleges. Azt hiszem ilyennel egyszer lehet találkozni!

Aztán St. Catherine következett, Eli látott vendégül bennünket. Órákon át beszélgettünk. Mély gondolkodó! Rabbi. Vitázik, véleményeket ütköztet. Szereti a fejtörőket. Városa a jégborról nevezetes. Büszke rá. Kapcsolatainak köszönhetően a Peller Pincében - melynek tulajdonosai magyarok - lehetőségünk volt egy szemináriumon résztvenni és a nedűt is megkóstolni. Mindezt szakszerűen tettük. Először a fény felé tartottuk, majd felkészítettük ízlelőbimbóinkat. Centrifugáláshoz hasonló kifinomultabb mozgatással az oxigén elegyítése következett, majd új íz. Szürcsölés, bólogatás, s egyre gazdagabb ízek: sárgabarack, aszaltszilva, szeder... és utoljára az édes fanyar...

A környék mezőgazdaságból él. Egész sorozatot lehet készíeni a pirosnál pirosabb gazdasági épületről és gabonatárolókról.

Nagypéntek

2008-03-21T15:43:00.000-07:00

őrjöngő
tömeg
üvölti:
feszítsd
meg!
nem
bírjuk
látni
a tisztát,
a bűntelent!
túl nagy a kontraszt. tűrhetetlen. hályogos szemünknek elviselhetetlen:
nem hisszük, kit ölünk, az maga az Isten, ki eljött, hogy nekünk életünk lehessen.
ami ott történik, felfoghatatlan, hisz Ö hatalmas tervét akarva-akaratlan,
magunk visszük véghez, ahogy azt megmondta, ahogy előre
tudomásunkra hozta.
homályos a világ,
alig van, ki lát!
bűn az ember
szemét elfedi,
kegyelméből
lehet csak érteni.
akkor, amikor
a hályog
lekerül,
a puzzle
néhány
darabja
helyére
kerül:
Fájó
Lényeg
az, ami
éltet
szent
szándék
szerint
győzött
a bűn
felett!

Március 15.

2008-03-15T07:25:00.000-07:00

Nemzeti ünnep. 48-ban a márciusi ifjak forradalmi gondolatokkal telve próbáltak tenni, változtatni. "Ma már más időket élünk!" -mondják sokan, és talán igazuk is van, az idők változnak, de egy biztos: felelősek vagyunk azért amit Isten ránk bízott. Kezdve a legbelső lelki szinttől kifelé, a családunk, barátaink, bennünket körülvevő emberek, környezet és társadalom felé. Mindannyian más tehetséget kaptunk, s csak együtt tudunk fejlődni, fejleszteni. Szükségünk van egymás támogatására, megértésére, véleményére, hiszen egymást csiszoljuk gyémántokká.

Ahol most tartunk, magunknak köszönhetjük. Mindenki úgy arat, amint vet. Ezzel talán mindenki egyetért. Néha vannak egyéni kivételek, de összességében ez azért így igaz. És mi magyarok magunkat tesszük tönkre a felelőtlenséggel, a hitetlenséggel, a beszédünkkel, ami a szánkon kijön, szeretetlenségünkkel és reménytelenségünkkel. Ezekből az ördögi csapdákból ki kell törni, mert ebben a világban harmónia van, mindennek két oldala van, s ha fázunk, fel lehet melegedni, ha árnyékban vagyunk, ki lehet jönni a napra.

Közeleg a húsvét. Arra emlékezünk, hogy a mi Mennyei Édesatyánk, aki nem állhatja a bűnt, mert Ő a tökéletes jóság, a saját Szent Fiát küldte el véres áldozatként értünk, hogy megváltson bennünket, mert annyira szeret. Csak így tisztulhatunk meg. Krisztusban új szívet kaphatunk, ami annyira valóságos és ható, hogyha odafigyelünk, megtapasztaljuk az Igazságot.

"Aki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván az Igazságnak éljünk: Akinek sebeivel gyógyultatok meg."
(1 Péter 2:24)

Noéh Anna festőművész / artist

2008-03-07T09:40:00.000-08:00

Anna nénihez látogathattam el, és csodálatos beszélgetésben tölthettünk el együtt körülbelül 4-5 órát. Montreálban a tél még mindig karmai között tartja a természetet, nem engedi bontakozni a rügyeket, viszont ez méginkább lehetőséget ad meghitt beszélgetésekre.
Anna nénit a Magyar Házban, bibliaórán ismertem meg. 1957 óta él Montreálban. Beilleszkedése történetét mesélte el: hogyan boldogul egy magyar művész az Új Világban? Ahogy eddig itt majdnem mindekit - akiket eddig megismerhettem - Isten őt is vezette, támogatta. Valahogy mindig sikerült kapcsolatba kerülnie azokkal, akik segítségével kibontakoztathatta tehetségét, becsatlakozhatott különböző galériákhoz, s többnyire az eszkimókról készült alkotásai egyre ismertebbek lettek az évek során. A leggyakrabban Pangnirtungba látogatott el, de egy alkalommal Alaszkában is járt. Összesen 11 alkalommal utazott fel északra az eszkimók életmódját tanulmányozni. Képén pangirtungi gyerekek láthatóak.

A festőművész képeinek száma talán 1000 körül lehet, de a számot ő sem tudja pontosan. Sajnos sok az olyan festménye, amelyekről nem tudja, hogy kihez kerültek, mert a galériák nem adhatnak ki információt erre vonatkozóan. Az alábbi képen egy eszkimó családot láthatunk.

A fiatalasszonyok parkában hordják gyermekeiket, amíg azok kicsik. A sajátos viselet sokféle színben pompázik.

Az eszkimók, kifejezetten a férfiak fő tevékenységét a vadászat jelenti. Többnyire fóka, hal és caribu az áldozat. Az északi nomád élet nagyon zord. Főleg télen, amikor a sátrakat felváltják a hókunyhók. A híres Hudson's Bay Company (HBC), mely Észak-Amerika legöregebb kereskedelmi vállalkozása, jelen van Pangirtungban, évente 1-2 alkalommal hatalmas mennyiségű élelmiszert visznek fel hajóval, mely az ott élő népeknek is elérhetővé teszi a "fejlett világ termékeit" a sok hasznos dolgon kívül a cukrot, kólát, dohányt és az alkoholt is :-(
Ahová a civilizáció hirtelen beteszi a lábát, abból nem sok jó származik!

Köszönjük szépen Anna néninek a csodálatos festményeket és a tapasztalatokat amelyeket mindig örömmel oszt meg!

I had an opportunity to spend about 4-5 hours with Anna Noeh, artist. She was born in Budapest and immigrated to Montreal in 1957. Her main interest is the life of eskimos. She travelled up to the north 11 times and created about 1000 pictures. Her artwork became very popular nowadays. I thank Her so much that she shared all of her experiences with me. I did a wonderful travel with in the Past up to the North.
Article

O'Noar egy sötét kaland / dark chellenge

2008-03-04T17:41:00.000-08:00

Egy érdekességet szeretnék Veletek megosztani: itt Montreálban, a St. Catherine sugárúton nyílt egy étterem, ahol meglepik az embert a teljes sötétséggel. A projekt kicsit hasonlít a magyarországi láthatatlan színházra, viszont a funkciója étterem. Tényleg vaksötét van odabent. Úgy rendelünk, hogy fogalmunk sincs róla mit kapunk, és úgy fejezzük be az étkezést, hogy nem láttuk, mit vettünk magunkhoz. Közben a társaságban úgy próbáljuk megérteni a másikat, hogy nem látjuk a mimikáját, gesztikulációját - pedig ez teszi ki a kommunikáció háromnegyedét! Viszont annál jobban figyelünk a többi érzékszervünk adta jelzésekre, mint ízek, illatok, hangok... stb. Alapvetően egy svájci lelkész ötlete volt e figyelemfelhívás a hátrányos helyzetben lévő, gyengén látókkal vagy nem látókkal szemben, viszont mára kinőtte magát és a legkeresetebb szórakozási lehetőségek egyike Montreálban.

A globalizáció professzorom Karl Moore cikke január végén jelent meg a The Gazette-ben. Article

The article above is about O'Noar a unique restaurant in Montreal. That was the idea of a pastor who wanted to show what kind of feeling is it to have a dinner without seeing what is happening.

Félidő / Half term

2008-03-02T12:54:00.000-08:00

Szalad az idő. Montreáli tartózkodásom feléhez érkeztem. Az egyetemen is szünet volt a múlt héten, amelyet felkészülésre is fel lehetett volna használni, de én Bostonba és New Yorkba mentem. Inkább majd kevesebbet alszom a vizsgák ideje alatt, de úgy éreztem, ezt a két várost látnom kell. Azt hiszem, nem bántam meg meg. Minden szempontból sok-sok tapasztalat volt az út. Lelkileg nem volt annyira gazdag mint Montreál, hisz eléggé a turizmusról és az üzleti életről szól ott minden, de ezt tudtam előre. Még szerencse, hogy mindkét városban barátoknál, ismerősöknél voltam, ami segített abban, hogy az ő szemükkel lássak. Bostonban különösen jó volt Wendy-vel sétálni a Harvardon, aki jelenleg egy muzeulógusi kurzust végez ott. Ugyan alapvetően közvéleménykutató, de most úgy néz ki irányt vált, hisz a több éves japán tartózkodása annyira mély nyomokat hagyott benne hogy most a múzeumban is a japán kultúrára fókuszál, programokat, kiállításokat szervez.

Boston nagyon hasonlít Londonra. Sok a vöröstégla épület. Persze a belváros felhőkarcolók tömege, de ott is nagy becsben tartják a régi épületeket, mint a régi városháza, könyvesbolt vagy a Faneuil Hall (a szónokok gyakorlóterepe).

New Yorkban inkább az emigrációról szóló múzeum volt nagyon érdekes, no persze a MOMA és a Metropolitan. Eszméletlen, milyen mennyiségű kincs van ezen a két helyen felhalmozva. Főleg modern művészet.
Az Elastic Mind c. kiállításon a legfrissebb design fejlesztésekkel lehetett szembetalálkozni. Szélenergiával működő utcalámpa, levegőtisztító berendezés, az emberi mozgásenergiát elraktározó cipő - melyben az izzót később világít, nanodesign - ami a szó szoros értelmében félelmetes! Számomra a legérdekesebb Sofia Lagerkvist, Charlotte von der Lancken, Anna Lindgren és Katja Sävström által tervezett berenezés, mely képes tárgyiasítani egy speciális eszközzel a levegőbe rajzoltakat. Digitális mozgóképfelvevő rögríti az ábrát, digitalizálják 3 dimenzióban, majd az információt a gyártósorra küldik, ahol a számítógép által vezérelt lézerek segítségével a tárgy műanyagból teljes valójában kiemelkedik a kádból, ahogy a képen is látható.

Az alábbi linken a művésznők design munkáiról lehet olvasni.
Article

Inkább Brooklyn művésznegyedében található kis galériákról szeretnék említést tenni, melyek régi gyárépületekben kaptak helyet. Mireille Vautier: Embroidered c. kiállításán a művésznő zacskók és hímzőfonal segítségével készítette el fantáziadús alkotásait. Valahogy öröm a szemnek!

Az alábbi linken a művész weboldala található:
Article

This time in English I just quickly summerize my visit in Boston and New York, last week. Boston is more like London, New York is the world financial center and also something to do with modern art and design. I am happy that I have seen not only MOMA and Metropolitan... etc, but little independent galleries in Brooklyn. My favorite exibition was the one - Mireille Vautier: Embroidered
It is in Safe - T - Gallery, Director is Don Burmeister (718 782 5920)

"Recognizable and unrecognizable organs and features emerge, wondrous networks are evoked, yet the whole enterprise seems built on a membranous wisp, it could all so simply just blow away." Mireille Vautier's embroidery and imagery are decidedly feminine. She writes: "The human body is my main source of inspiration. Its inside and outside, its wounds and its vivid memory, skeleton, organs, ex-votos, precious jewelry protected by the skin... The human body is a relic, a base for work dealing with memory."

Végül egy kép a csodálatos Brooklyn hídról - nem is reméltem, hogy egyszer élőben is keresztülsétálhatok rajta. Nagy élmény volt! Köszönöm!

A 400 éves város

2008-02-15T21:27:00.000-08:00

Quebec City. Ennek alkalmából 2 hétig tartó óriási karnevál- és ünnepségsorozat.
A legjobban az ragadott meg, hogy az emberek élvezik a telet, kismillió fajta játékot képesek kitalálni, csillog a szemük és nem szenvedve-kínlódva várják, hogy a tavaszi nap első sugara felmelegítse már a környezetet. Ezt a mentalitást el kellene tanulnunk tőlük.

Néha nem akarok hinni a szememnek! Az ötletemet lenyúlták :-)

Behavazott bejáratok tanúskodnak arról, hogy valahol a nagy fehérség alatt valóságos emberek bújnak meg.

Észak! Észak!

That was nice to see in Quebec City how Canadians enjoy Winter. They are able to play hundred types of snowgames.

A jég birodalma

2008-02-15T21:22:00.001-08:00

Elvarázsolt városba érkeztünk, a jég birodalmába. Minden megfagyott.

A lények szempillájukra fagyott jégcsillagokon kereszül szemlélik az orruk előtt felvonuló mesevilágot.

És nehezünkre esik magunk mögött hagyni a jég birodalmát, ezért még búcsúzóul: Hotel de Glance

Ice-Ice-Ice - everywhere. People try to excape in the world of ferry tales. It is colorful, funny and different!
On the way back home from Quebec City to Montreal we stopped at the World famous Ice Hotel.
Price is 150-400 CAD/night/head

Montreali Hungarians

2008-02-08T14:49:00.000-08:00

Itt Montreálban a magyarok is sokan vannak. Egész Kanadában körülbelül 350.000 fő élhet, de ez nem hivatalos adat. Montreálban elég könnyen meg lehet találni a magyar ajkúakat, mert gyakorlatilag 3 egyház köré törömörülnek, és összejárnak, összetartanak. A Lionel-Groulx metrómegállónál van a magyar ház, ahol legalább 50 család lakik. A földszinten magyar bolt és étterem, Péter bácsi, a református lelkész házhoz jön csütörtök esténként (meg ahogy látom, bármikor, amikor arra igény van). Az idősebbeknek ki sem kell tenni a lábukat a házból a téli nagy hidegben. Tegnap abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy a drága Zirczy Ilonka néni meghívott teára a bibliaórát követően, s észrevétlenül elreppent vagy két óra. Az érzéseiről mesélt, meg arról hogyan élte meg az emigrációt a II. Világháború után, és hogyan tartottak itt össze a magyarok, hogy új életet kezdjenek, együtt. Azt mondja Loly néni (mert így szólítják), büszke a magyarságára, hisz általában jót gondolnak itt rólunk, szeretnek bennünket, törekvő, céltudatos, becsületes népnek tartanak.

Aztán verseket is olvastunk, az Ő verseit, egy régi, barátai által agyonolvasott kötetből, az egyetlen példányból. A múltja. Azt mondja, nehéz volt, mégis boldog, kiegyensúlyozott.

És végül az itteni magyar református templom, a Livingstone, ahol élénk lelki élet zajlik, és nekem is áldás, hogy megismerhetem ezt a közösséget.
Isten áldja munkájukat, együttléteiket, közösségüket!

Many Hungarian lives here in Montreal, in Canada about 350.000. In Montreal it is easy to find Hungarians, because just like all the other nations, they stay together, can be find within those 3 existing church. There is a Hungarian house at Lionel-Groulx metro station, there lives about 50 families. In the basement of the department house there is a restaurant and also a shop with Hungarian products, so in the cold winter it is not necessary to go outside. Yesterday, after Bible study I visited Helene Dr. Saly who moved here after the World War 2. She explained how that emigration happened and how they started their new life here. Later also we have red her poems too.
In those pictures above, you can see Livingstone Hungarian Presbyterian Church. It is a grate gift for me that I can know this community with its Pastor Peter Szabo.
God bless his work and the life of community!

Az alábbi helyen nagy eséllyel megtalálhatod Kanadában élő barátaidat, családtagjaidat. Sokaknak volt már segítségére az oldal / here you can check out the contact of your family member or friend in Canada:
http://www.canada411.ca/

Kínai újév / Chinese New Year

2008-02-07T12:03:00.000-08:00

A héten ünneplik, ünnepeljük. Montreál arról híres, hogy multikulti. Körülbelül 40 különböző vallású, kultúrájú etnikai csoport él itt afrikai, ázsiai, európai, közel-keleti és latin-amerikai gyöketekkel, akik körülbelül 35 nyelvet beszélnek. Ez Kanadára is jellemző: azt tartják, az itt élők 25 %-a született itt.

Article
Montreal is a home to vibrant cultural communities of more than 40 ethnic backgrounds with roots stretching back to Africa, Asia, Europe, the Middle East and Latin America, there are more than 35 languages spoken throughout the Island of Montreal. At the university I meet many Chinese. They are very kind and invited me to celebrate the Chinese New Year with cooking dumplings. In the pictures below you can see the details.

A kínai újévet újdonsült barátaimmal szombaton délután ünnepeltük. 3 órától voltunk együtt, dumpling-ot készítettünk.
dumpling nyersen:

dumpling főve:

Aki erről a szokásról többet szeretne tudni, olvashat róla:
Article

És a multikultival kapcsolatban említem, hogy ellátogattam az itteni kínai negyedbe, ami pici, de ugyanolyan mint másutt :-)

Kellemes volt a melegben eltölteni a délutánt annyi finomság között, különösen, hogy azt megelőzően Kathy-vel és Marty-val a montreáli Nemzeti Parkba mentünk, ami csodálatos, csak hát kifagytunk. Igen, hójáró felszerelésre is szükség volt, mert elsüllyedtünk volna anélkül.

A Nemzeti Park egy szigeten helyezkedik el (ami itt Montreál környékén nem meglepő), ennek velejárója viszont, hogy úgy elszaporodtak az őzek és a nyulak, hogy a városvezetés azon töri a fejét, hogy engedélyezi a vadászatot a Nemzeti Parkban, amíg az egészséges arány visszaáll.

In those pictures about you see how the National Park near Montreal looks like in Winter. That was funny to wear those snow protectors.

Kétnyelvűség / being bilingual

2008-02-04T18:50:00.001-08:00

Egy 4-5 éves körüli kisgyermeket terelget az anyukája a buszon az ülőhely felé. Nem értek sokat a párbeszédből sajnos - franciául van. Aztán hirtelen: do you want your banana now? - és folytatja angolul. A gyermek franciául kéri a banánt, majd azt mondja az édesanyjának - sit down!

Szeretném tudni, hogy vajon ők észreveszik-e, hogy épp melyik nyelven beszélnek? Vagy úgy fejezik ki magukat, ahogy előbb eszükbe jut a gondolat? Szándékos-e a két nyelvnek ez a keverése? Otthon is lehet ilyesmit tapasztalni, leggyakrabban a beás és a magyar nyelv kapcsán.

Azt mondják, 3 éves kort követően érdemes elkezdeni a második nyelvet a gyermeknél. Van egy észt barátnőm, akinek a párja brazil és Londonban élnek. A gyermekhez 3 nyelven beszélnek. Kíváncsi lennék, most hol tart a fejlődésben - amikor utoljára láttam, 3 évesen, kicsit úgy éreztem, a társaihoz képest kevesebbet szól, csendesebb. Vajon érdemes-e ezzel próbálkozni? Milyen területeken szenved hátrányt, s hol jut előnyökhöz a gyerkő? Egy biztos, Montreálban ha akarjuk, két nyelvet használnak az emberek. A lakosság nagyobb mint 50%-a kétnyelvű.

That was a funny situation on the bus today: a conversation of a mother and her child. They started in French followed by English - without recognizing it. Or did they recognize? Was it on purpose? Next time if I see something like this, I will not miss to ask the reason! One is sure: half of the population in Montreal is bilingual.

"has the option "to make" it successfully or sustainably" R. B. Fuller

2008-01-31T21:45:00.000-08:00

Szerencsére hétvégék is vannak, amikor valahogy nem vonz a net, s mehetek uszodába, ami akármennyire is hihetetlen, de önkormányzat által finanszírozott, nem szednek belépőt, s nincs felügyelőszemélyzet. Az emberek mégis figyelmesek, a csizmájukat a bejáratnál hagyják - mint a mecsetben. Bent pici a hely, de valahogy önszerveződő módon mégsincs sehol sorbanállás, nincs tömeg. Hihetetlen, hogy mennyire képesek vagyunk odafigyelni magunkra és a környezetünkre, ha bíznak bennünk. Kinek is kell ehhez felnőni? Mindez viszont csak bevezető. Ellátogattam a szigetre is, a Fuller által tervezett Biosphere-hez. A múzeumként üzemelő épület mottója:
All of humanity now has the option "to make" it successfully or sustainably. R. B. Fuller (1895-1983) - Valahogy nekem egész Montreálból ez sugárzik.

The weekend was nice; I had time to relax a little bit. The local swimming pool is tidy, free and well organized still there are no staff. People are able to look after themselves if they are trusted. After swimming full with energy I walked a bit at the Island where Fuller's Biosphere is. On the pictures above you see his design.

No comment - már mindenkinek a fülén jön ki :-)

De mindez semmi, a hétvége fénypontja ezután következett! Meghívást kaptam egy házi zenélésre, akit láthattam, bizonyára sokan ismeritek :-)
Article
Article
A legnagyobb hatással a harmonikás dalok voltak rám. Komplex zenei élmény volt. Nem elég hogy itt vagyok Montreálban, mégjobban elutaztam. Nagyon bántam, hogy nem beszélek franciául, mert a kis történeteket ilyen módon csak utólag ismerhettem meg szerény fordításban.
Article

És egy kis szín a sok hófehérbe:

Somehow this colorful creator symbolised the music of Miqueu Montanaro in the snow-white Montreal at the weekend. Listen to it! I can not explain, you have to hear it!
Article

Néhány konkrétum az egyetemről / A couple of things about McGill

2008-01-31T18:52:00.000-08:00

A menedzsment fakultás keretében 4 tárgyat vettem fel, egyik jobb mint a másik. Köztük a csoportdinamika módszerében hasonlít a tanuló szervezet gyakorlata tárgyhoz: 5-6 fős fix csoportokba rendeződtünk első alkalommal. A csoportban egymás viselkedését és a sajátunkat figyeljük, elemezzük, reflektálunk, viszont a keret más. Nem annyira kerek egész mint otthon, inkább minden alkalommal egy gyakorlatot végzünk el, amelyek nem kapcsolódnak egymáshoz, viszont arra ösztönöznek, hogy véleményt formáljunk, és azt a többiekkel szemben megvédjük vagy az ő véleményük hatására átformáljuk. Általában mindig szélsőséges körülmények közé kerülünk, mint lakatlan sziget, vagy a Himalája havasai, ahol csak magunk vagyunk, külső segítségre nem számíthatunk. Ilyen helyzetben kell törvényeket alkotunk, melyek kapcsán természetesen a világlátásunk különbözőségéből adódóan konfliktusok alakul(hat)nak ki. A tanárnő pszichológus, és általában másfél órán keresztül beszélgetünk egy adott témakörről a csoportdinamika keretein belül maradva, az ezt követő másfél órában pedig gyakorlatozunk, s beszámolunk a tapasztalatokról.

A másik 3 tárgy, amit felvettem, inkább módszerében tér el az otthoni gyakorlattól. A vezetés elnevezésűt Dr. Edward Aronson tartja, aki coach-ként tevékenykedik amellett, hogy az egyetemen ad órákat, melyeket inkább gondolatcserének hívnék. Ő az az ember, aki nem nyugszik, addig, míg valamit ki nem húz a hallgatókból. Ugyan hoz power point-ot minden alkalommal, de a slide-okat nem előre mutatja meg, hanem miután mi kitaláltuk, hogy miről is van szó az adott témakörön belül. És így mi hallgatók tényleg elhisszük a végén, hogy képesek vagyunk rájönni dolgokra, s valahogy kedvünk van az egészhez. Az alábbi cikk segítségével kicsit többet meg lehet tudni a területről, amivel foglalkozik a prof.
Article
McGill is a knowledge center. Really. I am not the kind of person who sticks to the computer or library, but here it is possible. Everything opens up new perspectives, I keep finding additional articles to topics, professors, etc. Finally I took 4 subjects; one is Group Dynamics - called for Managing of organizational teams. It's psychology in practice in teams with self reflection, mainly. The second is leadership by Dr. Edward Aronson, and reading the article above, you will understand much more.

A HR tantárgy nem sokban tér el a vezetéstől a módszer tekintetében. Prof. Chantal Westgate szintén nagyon gyakorlatias - és ugyan a prezi ott vigyorog a kivetítőn, de éppen csak illusztrációként, hisz a hétköznapokból és a munkatapasztalatból merített példaözön elmossa, mégis mindent alaposan megvitatunk, főleg az összefüggéseket, melyek gerince mindig az, hogy a munkatárs jól érezze magát a cégnél, mert akkor teljesít, ha motivált. Neki is meg a cégnek is ez a megfelelő. Annyira logikus! :-)

A globalizáció tantárgy szintén hatalmas. Prof. Karl Moore mindent bevet, hogy megmozgassa a diákságot - pedig egyébként is elég aktívak. Ezt szokták meg. A humor alap. Néha érzem, hogy néhány dologból kimaradok amiatt, hogy máshol nőttem fel, de el tudom fogadni, főleg ebben a globális környezetben, ahol hozzám hasonlóan a társaság fele szintén kimarad. Mi csak sejtjük, következtetünk hogy mi is lehetett... de már ez is vicces... s már ez is rengeteg!

Az alábbi cikkben prof. Moore nagyon tömören összfoglalja, ahogy látja a globalizációt.
Article
Management of HR is also very particle based on team discussions, and focusing on the main points, logical connections using lots of personal experiences and stories. Management of Globalization with Prof. Karl Moore is powerful and humorous. Sometimes I miss some points, but I am not alone. It's really a global class - half of it is outsider - still. In the article above, you can learn a little bit more how Prof. Moore sees globalization in brief.

Cartier

2008-01-26T19:05:00.001-08:00

Abban hasonlít Kanada Kambodzsára, hogy mindkét helyen eléggé otthon érzem magam. Itt Montreálban talán egy kicsit méginkább, ha lehet ezt fokozni. Bár rájönnék, hogy kell ezt Budapesten!? A kulcs azt hiszem az, hogy inkább tudok itt lenni mint tenni.

Remélem, ez a későbbiekben is megmarad annak ellenére, hogy eszméletlen mennyiségű tudás, kapcsolatlehetőség, kutatási tapasztalat van felhalmozva a McGill-en. Napokat lehet azzal eltölteni, hogy megkeresem első körben interneten azokat a professzorokat, akiknek a kutatási területe hasonlít ahhoz, amivel én szeretnék foglalkozni. Rengeteg kurzus van nemzetközi fejlesztés területen, van köztük olyan, ami az engem érdeklő egészségügyre és a nyugati know-how alkalmazására helyezi a hangsúlyt a fejlődő gazdaságokban. Az ember szabadon gondolkodhat arról hogy mi érdekli igazán, mert minden területen vannak szakértők, akik nyitottak, segítőkészek és támogatóak. És a környezet is nagyon inspiráló.

Ahol lakom:

A lépcsős bejáratok pedig - no comment

És a Cartier Híd is látható az utcából - nekem ez Montreál jelképe, és annak a szakasznak is a jelképe, amiben vagyok.

Híd, ami egyre közelebb visz ahhoz, amivel szeretnék foglalkozni, ahogy szeretnék élni, ami tulajdonképpen az, amiben most VAGYOK.

Eddig a Brooklyn Híd volt a kedvencem. Azért továbbra is jóban vagyunk, de már nem bitorolja az első helyet. A képet Rick-től kölcsönöztem.

The last couple of days I just found a huge amount of knowledge at McGill concerning also my thesis and other things I am interested in right now. I think Cartier, the bridge took the place of Brooklyn and became a symbol that takes me to the state I like. I liked also Cambodia, but here in Montreal I really feel at home. Maybe it is just the magic of the new things I face... I hope I will recognize it soon. But all the people I meet are so nice and helpful, they keep smiling in the street, and everywhere. It's good to be among them - actually it is easier to be among them, because I do not face that they suffer and are poor (like in Cambodia). Here I am poor, and I think it is always easier. If I have more from somehing(knowledge, money... anything), feel responsible how I use it - maybe because I know that it's not mine. I just got it to use. And of course I would like to use well, but it is not easy. I hope soon I learn how to use things well.

Kicsit csak lenni / Just to be instead of keep doing something

2008-01-21T12:37:00.000-08:00

Telnek-múlnak a napok, és valahogy hirtelen nagyon hideg lett itt Montreálban. Érdekes, hogy mégis jó a kedvem, annak ellenére, hogy kicsit megfáztam, és ledöntött a kórság a lábamról. Hát ennyit az én erős kis szervezetemről. Azért nem mínusz 20-ra vagyok kalibrálva. Két kamillás inhalálás között kedves nekem meséket és egyéb történeteket olvasgatni. Érdekes, hogy innét a messziből, mintha sokkal jobban tartanánk a kapcsolatot egymással, igaz? Ezt Rád is értem! És ha még írsz is nekem, akkor tudni fogom, hogy elolvastad :-)

Milyen érdekes, hogyha elmegy az ember, akkor a barátai valahogy közelebb kerülnek. Hogy is van ez a térrel? Vagy egyszerűen csak otthon nem szántam elég időt (embergyerek)társaimra ami majdnem ugyanazt jelenti: magamra! Valahogy az időt ügyesebben sikerül beosztani itt, mint otthon! Ezt nem szeretném elkiabálni, de az egyetem 2 napot és 2 estét vesz igénybe. Péntektől hétfő estig mindenképp szünet :-) Persze hozzá kell tennem, hogy itt nem dolgozom! Ugyan a feladatok sokkal gyakorlatiasabbak, együttműködést igényelnek, úgyhogy várható, hogy a közeljövőben azért majd változások lesznek, mert azt hiszem, a mostaninál kicsit majd jobban be kell lendülni, de megpróbálok majd nem túlzásokba esni!

Azért mindezekkel együtt úgy gondolom, ennél alkalmasabb időt ha keresek sem találok az élet dolgainak, meg a saját dolgaimnak az átgondolására. S ez a kettő tulajdonképpen elég közel van egymáshoz! Jó lenne, ha nem csúszna ki a kezemből sem ez, sem az. Sőt, én csak egy vagyok, azok közül, akik ezeket kézben tartják... valahogy nem igazán tetszik ez a kifejezés, de most nem találok jobbat. Mert hát a teljes rendszerben az alrendszerek összességén kívül sokkal több van. Benne van még az is ami rajta kívül van :-) és itt egy kedves tantárgyamra utalok, ami a tanuló szervezettel kapcsolatos.

A minap megismerkedtem egy nagyon kedves lánnyal, aki hosszú évek óta él Montreálban. Érdekes volt hallgatni a történetét. Milyen furcsa, hogy akárhol lehet élni: hol jobban, máshol rosszabbul, hol könnyebben, máshol nehezebben. De az egyén szempontjából ez tulajdonképpen mindegy, mert vagy tud és akar rajta változtatni, vagy tud de nem akar, vagy akar de nem tud vagy nem akar és nem tud. De mintha bármihez képesek lennénk hozzászokni.

Az idő meg csak pereg, függetlenül attól, hogy hol vagyok, mit teszek. Illetve attól pereg, hogy az én szempontomból figyelem, és azt hiszem, a sebességét is lehet befolyásolni. Ha nagyobb távlatból nézem az időt, akkor csak azok a percek maradnak meg, amelyek valami miatt fontosak. Amikor képes vagyok valami olyasmit tenni, vagy tapasztalni ami értékes. Ezek ritka pillanatok! Egy biztos, én aki az időben élek, érzékelem a múlását, és nagyon nem mindegy, hogy mivel töltöm! De jó néha kicsit csak lenni!

This time just a small summery in English. I was quite in a reflective - philosophical mood... that happens quite often here. (This is why I renamed my blog.) Maybe because I do not work, but that gives me the opportunity just to be instead of keep doing something. I just recognized that time is relative. As we all know, if we are busy, time flies quickly, otherwise goes slower. But it is also true that watching things from a bird perspective, we remember only those things that were important or valuable for us or somebody else. Such a big responsibility how I spend the time!

Campus

2008-01-17T15:11:00.000-08:00

I took a couple of pictures at the campus - it's like a casle :-)
Most csak néhány kép a campus-ról:

Kincskeresés / Treasure hunting

2008-01-16T07:38:00.000-08:00

Montreál csodálatos. Hideg, havas, hangulatos. Reggelenként csillog, esténként világít. Az emberek nem értik miért látom így. Azt hiszem azért, mert kincskeresőként kincsekre bukkanok. Az első kincs Kitty és Martin, aztán az új lakás, az emberek, akikkel megismerkedhetek, a hangulat ahogy együtt vagyunk a lakásban, amit bérlünk, az esti beszélgetések, az egyetem, ami egy kicsit gyakorlatiasabb mint otthon, és sokkal több a csoportbeszélgetés...

Az alábbi képen Julio látható, aki hozzásegített a kis szobámhoz. Chilei. Sajnos pont most utazik haza két hónapra a családjához. Még szerencse, hogy Julie és Martin maradnak.

Above, he is Julio, who helped me to have a nice little room in Montréal. He is very nice person from Chile, living in Montréal 6 years ago. Yesterday we had poutine together, because Julio is traveling to South America soon. He also invited some friends from the neighbours.

What is Poutine? It is a traditional food in Quebec. Populare.

Ez poutine. A Quebec-iek főétele. Inkább tradíció, de nem mondható hogy naponta ezt eszik. Kicsit nehéz étel.

You can read more here: Article

Az egyetem is csodálatos. Főleg szervezetfejlesztésre sikerült fókuszálnom. 4 tantárgyam van, hetente 8-szor másfél órát töltök bent. A tanárok közvetlenek, kedvesek, csoportmunka zajlik mindenhol, függetlenül a tantárgytól. A csoportok közös projekteken dolgoznak a félév során, az eredményekről a félév végén beszámolnak. A tananyag és a témák hasonlóak mint otthon, csak a feldolgozás módjában van különbség.

Az alábbi képen jobbról a Bronfman épület, ahol koptatom a padokat.

Az épület egy híres kanadai-amerikai családról kapta a nevét:
Article
The university is perfect I enjoy so much all of the subjects I took. Of course I sholud improve in English to gain more but I hope soon that will also happen. We work in groups on projects. Compared to my previous experience the education is more practical here. The topic is exactly the same only how we work on it is less theoretical.

And finally McTavish at campus, where I walk about 6-8 times per day.

Üdvözlet Montreálból / Greetings from Montréal

2008-01-14T09:48:00.000-08:00

Kambodzsa óta eltelt pár hónap. Budapesten jártam egyetemre és vizsgáztam. Sikerült mindent úgy intézni, hogy a kanadai utam megvalósulhat.

Azóta Montrealban vagyok, hála Istennek, rendeződtek körülöttem a dolgok. A cserediák-program megkezdődött. A kezdeti időszakban kedves barátaimnál vendégeskedtem, akiknek nagyon sokat köszönhetek. Maximálisan megkönnyítették az indulásomat.

Katherine and Marty my friends from Cambodia.
THANK YOU SO MUCH FOR YOUR WARM WELCOME AND SUPPORT IN MONTREAL.
Without them my starting period in Montreal would have been much more difficult.

Sok szép dolgot csináltunk együtt, annak ellenére, hogy az egyetemen is meg kellett felelni mindenféle regisztrációs és egyéb követelményeknek.

Például sétáltunk a jégen és jéghalászokkal beszélgettünk.

We had lots of fun together, for example we went to wach icefishing near my favorite bridge, Pont Jacques-Cartier.

Finally I settle down, I have wonderful flat mates from Argentina, Canada, Chile and France.

Újra Itthon Vacsi / Welcome Back Dinner

2007-10-22T02:17:00.001-07:00

Még itthon is az élmények hatása alatt élek, s ennek fényében megpróbáltam a búcsúajándékként kapott szakácskönyvből a khmer curry csirkét elkészíteni. A vedégeim úgy ítélték meg, a próbálkozás sikeres volt, pedig sem az alapanyagokat nem volt könnyű Budapesten beszerezni, sem használni nem volt könnyű őket. Amíg kint voltam Kambodzsában, nem értékeltem igazán hogy mindent meg lehet kapni, minden kéznél van. Itthon nagyon nehéz volt. 8 üzletet jártam végig, mire a szükséges alapanyagok 2/3-t sikerült beszereznem. Sajnos a maradék 1/3-d kimaradt, ami talán "szentségtörés", de nem volt más megoldás.

Mindenesetre ami elkészült végül, az ízlett nagyon, mégha nem is nevezhető khmer curry csirkének.

The first home activity is already over. I didn't know it is so difficult to find the ingredients of a Khmer curry chicken in Budapest. I went to 8 shops (more Asian ones), and still the 2/3 of the ingredients were only found. Those who are still in your project countries, pay attention how valuable to find everything easily.

Hazaérkeztem / Back to Budapest

2007-10-21T03:19:00.000-07:00

Újra itthon. És most mi lesz a bloggal? Elképzelhető, hogy a Phnom Penhben maradt barátaim néha küldenek majd levelet, akkor természetesen felteszem. Egyébként pedig az itthoni történésekről fogok írni, hisz szándékomban áll a projektet itthonról is folytatni. Elképzelhető, hogy lesz fotokiállítás vagy cikkek. És a GLEN is megmarad, az átélt dolgok pedig emlékek lesznek, amelyek hatnak és úgy maradnak meg.

I'm back in Budapest. And what is happening with the blog? Of course I will post letters from my friends who stayed in Phnom Penh and also write about the events here. I may have a photo exhibition. And also GLEN still alive, all the experiences become nice memories and more than memories. This picture is the summary of my project (workshops) in Kampot and Kampong Thom.

A fenti kép egy összefoglaló a workshopokról, a kambodzsai projektemről.

Tokyo

2007-10-13T09:51:00.000-07:00

Elhatároztam, hogy a projekt végén pár napot eltöltök Tokyoban a barátaimnál, mert ki tudja, mikor fúj a szél újból Ázsiába. Sikerült egy kedvezményes repülőjegyet találni Bangkokból az indiai légitársasággal. Eszméletlen nagy a különbség. Szélsőség az is, csak másfajta. Minden rendezett, megtervezett, design. Az emberek az utcán mintha a divatlapokból bújtak volna elő. Annak ellenére, hogy a technika ott van a hétköznapokban, sok szempontból európaiasak, mégis tartják szokásaikat, járnak a templomokhoz, a kabuki színházba és a hétköznapjaikban is ott van a múlt, ami nemrég változott meg.

A városban érdekes szobrokat találtam, és fotóztam néhány óriás-épületkomplexumot :-)

Ja, és van esernyőzacskózó a középületek előtt: tartsuk szárazon, amit lehet!

Néha a házak között vagy a hegytetőn megbújik egy kis shinto templom.

Hatalmas bevásárlóközpontok vannak különösen a Ginza negyedben. A magas épületek, színek és a hömpölygő tömeg érdekes kontraszt Kambodzsához képest. Itt sokan sétálnak az utcán, és forgalmat nem a motorosok képezik.

Viszont a legnagyobb élmény mégis az volt, amikor egy kis eldugott sushi bárban a kedves fiatalember miniatűrt készített nekem. Ezt még további képzőművészeti alkotások követték.

Szintén mély nyomot hagytak bennem a kedves-játékos-mókás plakátok. Azt hiszem, még sokat kell fejlődnünk, hogy a darabolt nyershúsokat ábrázolókat nálunk is kreatívabb ötletek váltsák fel. Bár a nyershús működik, hisz rendesen beette magát az emélkezetembe.

Bangkok

2007-10-11T03:39:00.000-07:00

Este érkeztem Bangkokba, ahol volt pár napom, hogy körülnézzek. Érdekes, hogy Bangkok mennyire más képet mutatott most ahhoz képest, mint amikor nyár elején - még Kambodzsa előtt utaztam át rajta. Akkor valahogy zűrösnek, szervezetlennek tűnt, Kambodzsa után viszont rendezettnek és átláthatónak. A különböző városrészek mind-mind más képet mutatnak. 10 milliós világváros, épphogy csak további benyomásokat gyűjtöttem a pár nap alatt, amit ott töltöttem. Egy viszont biztos, hogy a fiatalok az utcán sokkal jobban beszélnek angolul és nagyon segítőkészek. Az ember valahogy nem szembesül a nyomorral minden pillanatban. Amikor olyan helyekre kellett utaznom, ahová tömegközlekedéssel már nem lehetett eljutni, a jegyellenőr a megállóban leszállt velem a buszról, taxit fogott nekem, beültetett és tájékoztatta a taxist, hogy hová vigyen (igen, a taxisok kivételek, ők kevésbé beszélnek angolul).
Több ehhez hasonló eset is történt, ami azt gondolom, nem a véletlen műve. Akármennyire kiszolgáltatott helyzetben voltam, soha nem éreztem annak. Mindig kaptam Megoldást. Azt hiszem, csak merni kell nyitottnak és érzékenynek lenni, s akkor úgy történnek a dolgok, ahogy a legtökéletesebb.

A kínai negyedben elég sok időt töltöttem el, emberekkel beszélgettem, a templomaikat kerestem fel.

A bácsika praktikusan megoldja, hogy ne kelljen cipelnie a kissámliját. Ha elfárad, csak leül, s halat grillez annak, aki kéri.

I arrived at Bangkok in the evening after a one day bus trip from Ko Chang. Bangkok showed a different picture this time. Especially compared to the one at the beginning of Summer. The town was organised and easy to understand compared to Phnom Penh and they pay so much attention to tourists. The conductor got off the bus with me and explained for the taxi driver where I would like to travel. I have never experienced such a treat in any other country.
Chinatown was very nice with people like the nice old man with his chair fixed at his bottom.

Útban Thaiföldre / Leaving Phnom Penh

2007-10-11T02:31:00.000-07:00

Hétfőn korahajnalban indultam Phnom Penhből Thaiföldre busszal. Nem sok a turista, egyedül utaztam a kisbusszal. A társaság gyorsan átszervezte a dolgokat, és a tervekkel szemben elszállítottak engem egy helyre, ahol átszálltam a másik buszra, amely tömve volt - a bejáratott Sihanoukville-Ko Chang túristaútvonalon. Hosszú volt az út, 10 órás, de valahogy gyorsan eltelt, mert mindig folyókon keltünk át komppal, megálltunk ebédelni, és figyeltem a kambodzsai tájat, hisz lehet hogy utoljára láttam.

On Monday morning I left Phnom Penh with those monkeys at the post office.

A határátkelés zökkenőmentesen zajlott. Picit figyelni kellett, hogy ki mikor hová viszi a táskáinkat, hisz látszólag zavarosak voltak a történések. Természetesen nem tájékoztattak bennünket, hogy egy másik busszal és másik sofőrrel fogunk továbbutazni a thai határtól. Viszont mindenki kellőképp hozzászokott már ehhez sodródáshoz, a történések elfogadásához, hisz úgysem tudunk semmit tenni, hogy másként legyen. Ahogy mondják, tényleg látványos volt a különbség Kambodzsa és Thaiföld között. Nemcsak mert jobbkormányos rendszer van érvényben, de az út minősége, az emberek mentalitása is megváltozott. Sokkal "európaisabb" lett minden egy pillanat alatt. Amikor megálltunk, nem jottek már hármasával a gyerekek ételt és egyebeket kéregetni. Már szinte hiányzott. Amikor megérkeztünk a végső komphoz, ami átvitt bennünket Ko Changra, még a szárazföldön egy utazási irodába vezényeltek bennünket, ahol megint mindent a fenekünk alá tettek. Egy pillanat alatt le volt foglalva a szállás, a taxi, a másnapi búvárkodás és a továbbutazás Bangkokba. Ez aztán a kiszolgálás. Kambodzsában sem kellett soha azon gondolkodni, hogy jutok el valahová, mert motorosok hada rohant meg pillanatok alatt, de az olyan spontán volt, ez viszont leszervezett, átgondolt, bebiztosított. A kompút egy óráig tartott, ajándékba naplementét kaptunk.

By bus I travelled to Ko Chang. I was alone, so soon I found myself in an other bus with many tourists which regularly travels at the route between Sihanoukville and Ko Chang. This is much more popular. The trip was nice, the border crossing strange without any serious checking. We still had to pay attention to our baggage, because many people carried them and that was not organised at all (for a European eye, but I am sure that those people knew what they did). After about 10 hours travelling (many brakes and lunch included) we arrived at a ferry port near Ko Chang. The lady at the tourist office was so helpful that in about a minute everything was organised for the coming days, still my trip to Bangkok. Became dark while we arrived at the island.

Sötét volt mire átkeltünk a szigetre, rögtön a szállásra vittek bennünket. Utitársaimat ekkor elvesztettem, de másnap reggel találtam mást helyettük. Többek között azt az izraeli fiatalembert, akivel másnap egész nap körbemotoroztuk a szigetet. Nem volt már turistaszezon, sok helyen üres volt a tengerpart és az éttermek. A legjobb időpontot választottam. Reggelente csak kiültem az étterem teraszára, s a vizet és a beláthatatlan teret bámultam.

The island is becoming more and more popular among tourists. There are different bungalows and hotels available. In low season it is beautiful. I was happy to see it in this period of the year.

A motorozások során furcsa karmolásokra bukkantunk.

A viccet követően nyilvánvalóvá vált hogy kaucsukültetvényt találtunk.

I've met a nice person from Israel and we rent a motorcycle. You can guess what is this above :-)

Azt hiszem az alábbi zárókép mindent elárul a hangulatomról: hamarosan magam mögött hagyom Indokínát.

I think this is a nice picture which tells everything about my mood this time leaving Cambodia Thailand.

Végetért a küldetés / Mission fulfilled

2007-10-10T02:38:00.000-07:00

Az utolsó napok nehezek voltak. Lélekben már érezhetően rákészültem a hazaútra, minden pillanatban búcsúztam a fáktól, az épületektől, az emberektől. A GTZ irodában rövid felvételeket, interjúkat készítettem, remélve, hogy talán egy kisfilmet össze tudok vágni az anyagból, de sajnos úgy néz ki, a minőség messze van a használhatótól. Munkatársaimtól is búcsúztam a GTZ irodában, még utolsó alkalommal összefoglaltuk és levontuk a tapasztalatokat a feladatom kapcsán. Megállapítottuk, hogy összességében sikeresen zártam a gyakorlatot. A szervezet is profitált, hiszen nem lett volna kapacitása ilyen mennyiségű anyagot összegyűjteni, és én is rengeteget tanultam, főként a működésükről és a helyi lakosoktól, akikkel lehetőségem volt találkozni és beszélgetni (tolmács segítségével) a projekt során. A búcsúvacsorára a Khmer Kitchen étteremben került sor, ami Silkével a kedvencünk volt. Csak négyen voltunk, de talán éppen ezért nagyon meghitt beszélgetésben volt részünk. Rada sokat mesélt saját és a khmer nép sorsáról. Valószínűleg a hely nyugalma és elszigeteltsége is hozzájárult ahhoz, hogy nyíltan fel merte vállalni véleményét - vagy ezt csak mi gondoljuk, akik 3 hónap ottartózkodás után természetesen még mindig a töredékét sem értjük a viszonyoknak.

Az utolsó délutánon még körbebringáztam a várost, aztán elvittem a kerékpáromat egy kereskedőhöz, akivel természetesen alkuba kezdtünk. Érdekes volt most kivételesen a másik oldalon állni és részt venni a játszmában. Megértettem, hogy miért várják el khmerek az alkut. Vicces és élvezetes volt most "eladó" pozícióban lenni. Lassan, a jól bevált módon megpróbáltuk megtalálni az árat, ami mindenkit boldoggá tett. Miután az üzlet lezajlott, felpattantam egy motoros mögé, aki hazafuvarozott. Praktikussági szempontból lerajzoltam, hogy másnap reggel 5-kor jöjjön értem és együtt tegyük meg az utolsó utat Phnom Penh utcáin: így néztem ki

The last days were not easy in Phnom Penh. I started to say good buy to people, buildings and trees. I had the feeling: I may never come back. My whole project was so successful and blessed in every single aspect that made me very happy. I left my bike at the market the last evening and travelled by motodop to the final destination in Phnom Penh.

2007-09-23T02:34:00.000-07:00

A projektem a vége felé közeleg, rohamosan. A napokban már csak javítgattam a riporton, de lényegében készen van. Lezajlottak az értékelő beszélgetések, pozitív visszajelzéseket kaptam. A szívemben már érzem, hogy lassan búcsúzom a fáktól, a cölöpházaktól, a koldus-gyerekektől, a szemétben kotorászó asszonyoktól, a száguldó motodoposoktól, a sok-sok ismerőstől, akik olyan fontosak voltak itt. Próbálom az emlékezetes pillanatokat, szagokat, élményeket, hangulatokat jó mélyen elraktározni. Nem tudom, hogy visszajövök-e még egyszer ebbe az országba, de az biztos hogy hatással volt rám, érdekes volt látni a szélsőségeket: a nagy szegénységet és gazdagságot, szomorúságot és boldogságot.

A kókuszdióval a kezemben valahogy átgondoltam a történeteket, a kókusztejjel együtt szívtam magamba az utolsó hangulatokat.

A képen hangyavárak láthatók. Képtelenségnek tűnik, hogyan tudják felépíteni ezeket a komplexumokat monszun idején, amikor az eső minden délután 2 óra alatt mindent elmos. Csak erős ragasztóanyaggal lehetséges mindez.

Ünnep közeleg. Mindent ellepnek a csokoládéárusok. A hölgynek elolvad a kezében a jég, mire sikerül a gyerekeket indulásra bírni. Esténként egyre több gyerek a kis lámpásokkal lófrál az utakon csapatokba verődve.

Gyerekek a falon, a szomszédunkban. Talán az iskolából épp most lógnak meg?

A motorosok fuvarra várnak. Egész nap a tűző napon várnak, tétlen. Egyre kevesebb a turista, egyre kevesebb a munkájuk. Természetesen a helyiek is velük utaznak, hisz más megoldás nem nagyon van tömegközlekedés hiányában.

Utolsó fókuszcsoport / The last focus group discussion

2007-09-17T22:52:00.000-07:00

A hétvégét megelőzően, szeptember 14-vel lezárultak a worksopok és a fókuszcsoportos beszélgetések is. Utoljára Kampong Thomban voltunk, és a megtartott workshopok vonzáskörzetében próbáltunk kapcsolatba lépni a lakossággal. Kíváncsiak voltunk, hogy a falu vezetői megtartották-e szavukat és informálták-e a környékbelieket, de alapvetően az emberek véleményére voltunk kíváncsiak az egészségügyi helyzettel kapcsolatban. Körülbelül 1-1,5 órát beszélgettünk 8-10 lakossal. A legtöbb esetben szúrópróba szerűen választottuk ki őket, néhány esetben viszont a falu vezetője előre leszervezte a találkozót. Érdekes, hogy a szervezett találkozókon az emberek ugyanúgy nem tudtak a lezajlott emberi jogi képzésekről. A falu vezetői annak ellenére, hogy tudták hogy jövünk, mégsem tájékoztatták a lakosokat, pedig ez lett volna a dolguk. Érdekes ez a határtalan passzivitás. A megoldás valószínűleg a khmer nép mentalitásában van elrejtve. A beszélgetések nagyon hasznosak voltak. Alapjában véve semmi meglepő dologgal nem szembesültem, de jó volt bizonyítékokat gyűjteni a feltételezéseinkre.

A kisfiú épp injekciót kap. Az alábbi épp egy leszervezett helyszín volt, és az egyik út menti cölöpös ház alatt egy önkéntes egészségügyi ellátó szolgálatot teljesít. A gyermekmérleget a Unicef-től kapták, a gyógyszereket pedig a rendelőből.

During the last focus group discussions, a Village Health Volunteer is doing her job. The medicine came from the Health Centre, the scale is from Unicef. Unfortunately the responsible people did not dicceminate the information for the community. These people new that we were going to come and still did not know anything about the workshops which were held 2-3 weeks ago.
Now we know that 2-3 weeks is not enough to pass the information on. The only question is, how much time we need for that?

A beszélgetések után este egy nagyon kellemes helyre mentünk vacsorázni, ami a rizsföldekre épült.

We had dinner in this restaurant bilt above the paddy field.

Palacsintához hasonló tésztát ettünk. Sós tészta volt, fűszeres marhahússal töltve. Friss zöldségeket kaptunk mellé. Nagyon finom volt.

That was something like a pancake, but solted and vagatable one with beef.

A képen a Sophea, aki Kampong Thomban dolgozik a GTZ irodában, és Dr. Yathy Yath, aki az egyik munkatársam. Reggel 6 órakor a magánklinikáján kezd, majd 8-ra berohan dolgozni a GTZ irodába, délután 5-kor pedig vissza a klinikára, ahol még este 8-ig ügyeletet tart. Sokan bíznak benne, magas szaktudással rendelkezik. Általában mi is hozzá rohangáltunk Silkével, ha bármi problémánk volt.

It is Sophea the new GTZ worker for Kampong Thom and Dr. Yathy Yath my workmate in Phnom Penh.

Gyerekek / Children

2007-09-17T22:28:00.000-07:00

A főbérlőm kisunokájának volt 2 éves születésnapja.

She had a birthday - became 2 years old.

Épp egy óriási monszuneső után szétázva tértem haza, amikor buli fogadott. Az alábbi kép nem durva. Gyakran előfordul, hogy a víz tényleg térdig ér. Persze még mindig nem olyan gyakran, amire én számítottam, lévén, hogy esős évszak van.

After Monsun rain. Not that bad. Often there is more rain.

Örömmel futottak hozzám a háziak és hívogattak. Csak pár percet kértem, hogy rendbehozzam magam. Szerencsére volt nálam egy aranyos plüssállatka, amit becsomagoltam és a kislánynak adtam. Természetesen nem nyitotta ki előttem. Nem illik. Az ajándékokat egy asztalra gyűjtötte. Egyedül az óriás plüsskutya várakozott becsomagolatlanul. Valószínűleg ő volt a főajándék.

Of course I was invited to the party with the family members (about 25 people plus the renters)

A testvére már 6 éves! Látszólag szeretnek fényképezkedni.

He is her brother. Already 6 years old. Love to be in the picture.

Sihanoukville

2007-09-09T22:38:00.000-07:00

A hétvége a tengerparton teljes kikapcsolódás volt. Majdnem mindenki, akivel a Bokor túrán megismerkedtünk Sihanoukville-ben folytatta az útját. Mint megtudtam, az ázsiai utazók között ez az egyik legnépszerűbb útvonal. A képen látható új-zélandi, kanadai, holland és angol fiatalokon mindegyike a tengerparton kötött ki.

Common dinner with new friends - I got in contact with them during Bokor day trip.

A tengerpart csodálatos volt. Pihentünk, napoztunk, búvárkodtunk. Rengeteg kisgyerek árul karkötőket és mindenféle egyebeket a tengerparton. Ha valaki aktív pihenésre és beszélgetésekre vágyik, akkor maradhat a népszerű helyeken, ha viszont kikapcsolódna, akkor maradnak az elhagyatott szakaszok tehenekkel :-)

Nagy élmény hajnali 5-kor a napfelkelte a tengerből, ami meglepően forgalmas ekkor. Egész más a hangulat mint napközben: a helyiek ruhában fürdőznek, mielőtt átadnák a terepet a turistáknak, akik a leégést választják 10-16 óra között.

Bokor

2007-09-09T22:11:00.000-07:00

A Kampotban lezajlott fókuszcsoportos beszélgetések után a hétvégére délen maradtam.
Csütörtökön a vendégház által szervezett terepjárós kiránduláson vettem részt. Nagyon jó volt a hangulat egész nap. Beszédes idegenvezetőnk volt. Az út ugyan nagyon zötykölődősre sikerült, de erre számítani lehetett előre.

A sofőrön kívül belül 4-en, kívül hátul pedig 8-an ültünk. A folyamatos zötykölődés miatt nem igazán tudtam mindenkit lencsevégre kapni :-)

After Focus Group Discussions in Kampot I stayed for the weekend and decided to take part in a one day trip to Bokor the Dead City. With about 12 people + driver in a land rover we took part in a very adventures trip through the jungle.

Az út a dzsungelen keresztül vezetett.

Ahogy haladtunk felfelé a növényzet lassan változott. Fent holdbéli táj fogadott, halott várossal.

Arriving to the plato the nature completly changed. Fog but still beautiful landscape.

És végre a gekkonak is nem csak a hangját hallom minden éjjel. Vagy ez csak egy gyík? 20 cm!

It's a gekko or lisard? Very relaxed. Doesn't move at all.

A halott várost ma már csak a turisták látogatják, azt követően hogy a franciák hazamentek. Ennek ellenére az elhagyatott és leromlott állapotú kaszinóban bennünket csodálatos curry várt. Azt hiszem, el kell mennem egy főzőkurzusra, hogy ezt megtanuljam elkészíteni. /

We had a wonderful curry at the abandoned casino of Bokor, preparred by the local khmers who stay up here for a couple of days offering buffet lunch for the tourists.

Ebéd után a közeli vízeséshez mentünk. Nem nagyon lehetett bámészkodni, a földet kellett nézni, nehogy félrelépjünk.

We had to pay attention, but we arrived successfully to the waterfall.

Megkezdtük a Fókuszcsoportos beszélgetéseket / FGD started

2007-09-09T20:36:00.000-07:00

A múlt héten Kampot környékén 5 fókuszcsoportos beszélgetést szerveztünk. A kérdőíves felméréshez képest sokkal többet megtudtam a lakosokról a beszélgetések során. Már a kérdőívezés és a workshopok során is éreztem, hogy az emberek nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy a véleményüket kérdezik. Sok esetben félénkek, de az idő amit velük töltünk és a rendszeres visszatérés sokat segít.
Az emberek többsége sajnos nem ismeri a jogait amelyeket érvényesíthet ha egészségügyi ellátásra szorul, bár ösztönösen cselekedve elég sokan mégis boldogulnak, a nehéz helyzet ellenére nem keseregnek - az állami rendszerben kevesen bíznak mert az orvosok nem segítenek,ha a beteg nem tud fizetni -. Szerencsére nem minden, de sok esetben így van. A támogató háttérhálózat nincs kiépítve, nincs kihez fordulni a panasszal. A betegek általában ugyanazon orvosok magánrendelőibe kényszerülnek s akár állataik, földjük eladása révén sokat fizetnek gyógyulásukért.

Velük beszélgettünk az egyik FGD alkalmával Kampotban.

Focus Group Discussions started last week around Kampot. Compared to the pre-post tests I understood much more discussing issues face to face with clients who are not sutisfied with public survices. They can not get good treatment without payment and the supporting mechanisms are not built up yet. Of course they do not know the technical expressions but they know their rights still if it is difficult to exercise. Of course in public facilities with the same doctors everything is easy.

During FGD in Kampot

Az alábbi képen a hölgyek a kis üzletből tartják fenn magukat, édességet, vizet, tisztítószereket árulnak, és a betérőknek ételt készítenek. Hozzájuk csak minden szervezés nélkül tértünk be csoportos beszélgetésre, mert úgy gondoltuk, hogy néha tehetünk kivételt azzal, hogy nem a falu vezetője által leszervezett közösségeket keressük fel. Sajnos a falu vezetői, aki korábban már részt vettek a workshopon, nem adták tovább az információt a lakosoknak, pedig ez lett volna a feladatuk. Eddig senki nem hallott azokról a folyamatokról, amelyek zajlanak a Human Right Education területén.

In the picture above these ladies are the owners of the little shop. We had discussions with them and other neighburs about their satisfaction toward health sector in Cambodia.

A fiú délelőtt 11 órakor tért be a helyre. Nem kérdezte mit csinálunk, nem kapcsolódott be a beszélgetésbe. Szalmakalapja mögül megfigyelt bennünket.

The boy came in around 11 am. Did not ask anything, just was hiding behind his hat.

Ujra itt / Back again

2007-09-03T05:39:00.000-07:00

Régen nem frissítettem. Annyi minden történt. Nagy élmény volt a délutánokat és hétvégét együtt töltenem a Baptista Szeretetszolgálat kb. 30-35 fős csoportjával, akik augusztus elején érkeztek Phnom Penhbe, és kb. 2 hetet tartózkodtak Kambodzsában.

That was grate experience that Hungarian Baptist Aid and many volunteers arrived to Cambodia for 2 weeks. I spent quite a lot of time with them and the khmer youngsters they have the cultural exchange years ago.

A kulturális csere kapcsán most a magyar fiatalok kapcsolódhattak be a khmer fiatalok kalandjaiba

valamint szolgálatába az utcagyerekekkel, a nyomornegyedben és a Kandal tartománybeli árvaházban. Számomra az utóbbi volt a legmeghatóbb, amikor 100 kisgyerek és nagyobbacskák is - némelyek tradicionális khmer kosztümben vártak bennünket rózsával a kezünkben. Remegett a lábam, ahogy elsőként léptem le a buszról.

We visited an orphanage in Kandal and built up good contact with the children who live there.

A hatalmas szeretetre, ami áradt felénk, nem készültem fel. Mindenki kapott egy rózsaszálat, aztán a színpadhoz mentünk. A helyiek hosszú párhuzamos, függőleges sorokban foglalták el a helyüket látszólag korosztályonként, mi vízszintes sorokban elöl ültünk. A színpadon az Apsara-t a kókusztánc, majd a virágtánc követte. Az előadás után megkezdődött a munka… lekapargattuk a régi festéket a korlátokról, de öröm volt a munka néhányan egyszerűbb mondatokkal tudtunk kommunikálni. Amikor kifáradtunk, kókusztejet kaptunk. Aztán egy 18 éves lány szegődött mellém, akivel körbejártuk az épületeket, meghallgattam a történetét. Ő 5 éves korában került az árvaházba a kisöccsével. Itt nőttek fel. Búcsúzáskor úgy éreztem, reméli, hogy még fogunk találkozni. Jó szerencsét kívántunk egymásnak, mert ígérni semmit nem mertem.

Elérkezett a nagy nap, amikor 2 hónap kérdőívezés után végre utazni indultunk. Silkével, a német tandem partneremmel először Battambangot vettuk celba, hogy meglátogassuk Martint, az ottani projekttársunkat. Amikor dél körül megálltunk – mint kiderült ebédelni –, az külön élmény volt. Az emberáradat lehömpölygött a buszról, és betódult az étterembe. Nagyon gyorsak a khmer emberek. Hipp-hopp megebédeltek, és máris visszaáramlottak a buszba. Ennyi idő alatt én egy kávét voltam képes kérni, ami itt luxusnak számít, külön készítik el… literszámra lefőzve csak tea van. 2 óra körül megérkeztünk Battambangba. Az ebéddel ellentétben itt nem volt áramlás. A busz ajtaját úgy körbeállták a helyi motorosok és tuk-tuk sofőrök, hogy alig lehetett leszállni. Pár perc múlva már a szálló tetőteraszán pihentünk Tigrannal a szlovák projekttársunkkal.

With Silke in Battambang Hotel Royal.

A motodopot később vettük igénybe, s körbemotoroztuk a környéket. Betekintést nyertünk a rizsborkészítés rejtelmeibe, s különleges gyümölcsöket kóstoltunk. Sofőrjeink házról-házra fuvaroztak bennünket.

A small boy fishing in the risefield.

Állítólag napi egy fuvarral épphogy ki tudják fizetni a motorbérletet és a benzint (akinek nincs saját motorja), s a napi második fuvarral már nyereségre tesznek szert. A kérdés, hogy amikor nincs turistaszezon (mint most), akkor megvan-e a napi 2 fuvar minimum.

Szombaton korán keltünk, a kikötőbe mentünk, s hajóra szálltunk. A 30 fős kishajóval 7 óra alatt tettük meg az utat a Tonle Sap tóig. Érdekes volt a folyóra épített házakat a másik oldalról is megszemlélni. Általában az utcafronti látványhoz voltam szokva. A várost elhagyva óriási zöld végtelen mocsaras-lápos területek tárultak elénk, máshol meg végeláthatatlan cannabis ültetvények. Folyóparti tanyák követték egymást. Azok a gyerekek, akik ezekben a faházakban laknak, több órás csónakútra a várostól, aligha járnak iskolába. Az utazás vége felé már megszoktam a látványt, s a folyóra épített pagodák, benzinkutak, templomok és iskolák látványa sem volt meglepő.

Floating village in Tonle Sap.

With my tandem partner Silke, we decided to take off 2 days and travelled to Battambang and Siem Riep. The ship tour was unforgottable with the floating village and toilet.

A WC az úszó faluban szokatlan élmény volt.

Angkorban naplementét néztünk, majd Beatochellora mentünk. A híres svájci csellista-orvos eddig korrupciómentesen 3 kórházat építtetett és üzemeltet Kambodzsában. A gyerekeket ingyen látja el, a kórházakat többnyire adományokból működteti. Arról híres, hogy nagyon keveset költ adminisztrációra. A különbség főleg a nemzetközi fejlesztő szervezetekkel összehasonlításban szúr szemet, akik viszont sokkal összetettebb tevékenységeket végeznek a kormánnyal együttműködésben, amelynek következtében problémahegyekkel kerülnek szembe.

Vasárnap hajnal 5 órára Angkor Wat-hoz érkeztünk. Lassan sétáltunk át a teplomegyüttest körülfogó vizesárokon átvezető hídon, egyre közelebb kerülve a hatalmas épülethez.

Percről perce változtak a színek, fények. A fű gyönyörű zölden csillogott a párától, s mire odaértünk, kivilágosodott. Már világosban másztuk meg a tornyokat de még láttuk, ahogy a templomromot körülövező dzsungelből felszáll a pára. Érdekes a falakon táncoló hindu nimfák és a buddhista szobrok találkozása.

Silkével a tandem partneremmel.

With Silke, my tandem partner in GLEN project.

A romok után a kultúrfaluba mentünk, ahol a cölöpházak lakói nagyon barátságosan fogadtak és örömmel mutatták a szépen megfaragott 2 ökrös szekereket, s az egyik háznál halviadalt is láttunk harcos halakkal. Többnyire ez a tevékenység keretezi az itteni fiatalok délutáni együttléteit.

Sokat voltunk együtt így négyen, a szűkebb VietBodia csapattal. Többek között a helyi rizspálinkát is megkóstoltuk.

Half Viedbodia Group: Tiger, Martin, Eva and Julia are missing :-(

2 days in Angkor was not enough but gave still unforgottable memories about lights and shadows, the lovely countryside with risefield workers and the fighting fish.

Arcok / Faces

2007-08-23T02:32:00.000-07:00

Párhuzamosan a munkával (több mint 500 kérdőív értékelése a Provider's and Clients' Rights témakörben) azért szemlélődésre is szakítok időt, és lencsevégre kapok néhány megragadó pillanatot.

I am quite busy with my project analizing more than 500 outcome of questionnaires. I score the pre- and post-tests on Provider's and Clients' Rights, but still try to find time to take some nice pectures too.

Mohamedán lány a pagodában / Mohamedan girl in the pagoda.

Velük elég sokat beszélgettem. Beinvitáltak a házukba. Könnyű a helyiekkel beszélgetni, sokan örülnek, hogy turisták közelébe kerülhetnek és gyakorolhatják az angolt.

These guys were very friendly. We spoke about an hour and they invited me in the house. Usually locals are happy if they can practise English with tourists.

Amikor észrevették a gyerekek, hogy őket fotózom, produkálni kezdték magukat. Látszott, élvezik hogy lencsevégre kaptam őket. /

When those children recognised that I am taking pictures about them, they started to give a show.

Nagyanya - anyja - lánya. /
Different generations

Szerzetesek a hazteton / Monks on the roof

Workshopok folyamatban / Workshops in process

2007-08-23T02:11:00.000-07:00

Már lassan 2 hónapja Kambodzsában vagyok, ahol egyik nap szalad a másik után. Eléggé el vagyok foglalva a munkámmal, ami főként kérdőívezést és interjúzást jelent. Vajon eredményes a fejlesztési folyamat amit az emberi jogok területén végzünk? A tapasztalataimról a tartózkodásom végén riportban kell beszámolnom, ami a monitorozási folyamat része. Már most érzem, hogy durva folyamatok vannak, nehéz megoldást találni a problémákra, főként azért, mert a nemzetközi fejlesztés is olyan mint a piac, verseny jellemzi. A különböző szervezetek európai és amerikai adófizetők pénzéből szükséges programokat valósítanak meg, de sajnos az itteni kormány azoknak segít, akik a legtöbbet fizetik. Ezzel párhuzamosan pedig a helyi khmer emberek elkényelmesednek és csak várják a külső segítséget. Természetesen vannak kivételek, nem szabad általánosítani, de sok esetben tapasztalható ez a passzivitás.

Megható volt a legutóbbi találkozás a lakossággal 2 Kampot környéki pagodában, ahol az előadáson nagy számban jelentek meg tanárok, mohamedán lakosok, a lakóközösségek vezetői, és önkéntes támogatók is.

2 months already left. Time flies. I am busy with my job in the field of "Providers and Clients Rights". I do pre and post tests before and after workshops and try to check if the information have gone through. Usually we invite teachers, pagoda memberes also mohamedan people, village cheafs to take part at the workshops and hope that they'll dissiminate the information.

Buddhának készítenek ajándékot.

Vének tanácsa

Bételdio / Beetlenut

2007-08-23T01:52:00.000-07:00

Kölönböző arcok, emberek az utcán, a házuk előtt, ahol értem őket, de a legjobb az idős buddhista hölgy, amint a bétel dióval foglalatoskodik, ahogy itt ez elég gyakori - a pagodában Kampotban találkoztam vele, miközben a többi hozzá hasonló asszonnyal egy egész napot töltöttek ott felajánva az ételeket amiket hoztak a szerzeteseknek.

Different faces, people on the street, in front of their houses, just were they were while I took the pictures. The best is the old buddhist lady with the beetle nut in the pagoda. I've met her in Kampot when she brought some rice for the monks.

Erre a csodálatos arcra a worksopok alkalmán bukkantam. Már javában benne vagyok a folyamatban, Hetente 2-3 workshop... sokat utazom vidékre: Kampotba és Kampong Thomba, ahol a helyi kórházakban tartjuk a tájékoztató napokat, én pedig töltetem és értékelem a pre- és posttest-eket. Az ellátóhálózatnak (orvosoknak, nővéreknek, szülésznőknek) általában a kórház nagyelőadójában tartjuk a képzéseket (egyszerre kb. 50-60 főnek), s párhuzamosan már elkezdük a lakosságnak is megtartani az információs napokat. Sajnos az ellátóhálózat kevésbé érzi fontosnak az ismeretgyűjtést. Akkor jönnek, ha fizetünk érte. Persze ők sincsenek könnyű helyzetben, hisz azért a pénzért, amiért dolgoznak, nem csoda, hogy nem tartják fontosnak a minőségi szolgáltatást, s inkább a magánpraxisukra koncentrálnak.
A lakosság szempontjából is problémák mutatkoznak, hisz panaszukkal nem igazán tudnak kihez fordulni. Úgy néz ki, hogy nincsenek igazán kiépítve a támogató hálózatok.

A lakosságnak tartott második képzési nap a Chak Kreiting Pagodában megtartott program a nomád (elektromos áram és víz nélküli cölöpökön álló faépület) körülmények ellenére sikeresebb volt az elsőnél, talán azért, mert itt csak 58-an voltak és a hangulat sokkal családiasabb volt. Sok nézelődő néni és gyermek is jelen volt, mert épp a buddhista ünnep napját (15. nap) ünnepelték, amikor a családok vénjei a padogába mennek, s az egész napot ott töltik ajándékokat és ételt ajánlva Buddhának és a szerzeteseknek.

Az alumínium ételhordóikon kívül bétel diót hoztak magukkal, azt rágcsálták egész nap.

Érkezésem Phnom Penh-be / Arrival and settle down

2007-07-18T02:50:00.000-07:00

Még csak pár hete tartózkodom Kambodzsában, de valahogy többnek tűnik. Sok dolog történt az érkezésemet követő időszakban. A GTZ irodában kezdem már otthon érezni magam, s lassan talán megtalálom azt a lakást is, ahol a projekt végéig maradhatok.

Anna-Evaval és Dáviddal, a fiatal svájci misszionárius párral a Bangkokból Phnom Penhbbe tartó járaton ismerkedtem meg. A gép majdnem üres volt, de ők mellém ültek. Talán érezték, hogy szükségem lesz a segítségükre. Misszionárius családokból származnak, a szüleik bizonyára hozzászoktak, hogy éveket töltenek a világ másik felén. Hálás vagyok, hogy megismerhettem őket. Az első pillanattól éreztem, hogy jó barátok leszünk. Ők ajánlották fel a vendégszobájukat is, amíg nem találok saját helyet. Kb. 1 hetet töltöttem náluk. Egyik este együtt mentünk a Sovanna Phum előadására ahol a tradicionális khmer tárcot, az Apsarát ötvözték árnyjátékos és cirkuszi elemekkel.

A társulat nagyon barátságos volt, a nézőket maximális mértékben próbálták bevonni a színfalak mögötti történésekbe.

With Anna-Eva and David I have met at the airplain from Bangkok to Phnom Penh. We became friends quickly. They are here to work with slum children. With little bus they travel regularly to remote areas and gave service to children - teach basic higeny, songs, play a lot and read the Bible. This nice swiss couple, offered their guest room for me till I find something else. One evening we decided to see the play of Sovanna Phum, the traditional khmer dance, Apsara combined with shadow puppets and music.

A projektem lassan körvonalazódik, a CRPR (Client's Rights and Providers' Rights-Duties - Behavioral Change) területen a monitorozási folyamatba fogok bekapcsolódni. Feladatom lesz a témakörben tartott workshopok megfigyelése és kérdőívezés a résztvevőkkel. Mérnem kell, hogy a workshopok hasznosak-e, hogy a résztvevők valóban megértik-e a dolgot, amiről szó van. Aztán pedig a velük való beszélgetés során (természetesen tolmáccsal) szeretném majd megtudni tőlük, hogy az állami vagy magán lehetőségeket választják illetve miért. Hogyn bánnak az orvosok a betegekkel és a betegek mit tudnak tenni, milyen szervekhez tudnak esetleg panaszukkal fordulni. Azért nehéz ez itt, mert még mindig jelen van a Pol Pot trauma, az emberek mindenféle szervtől félnek, kérdéseiket nem merik feltenni, minél szegényebb valaki, annál inkább kiszolgáltatott. Ha az ember fizet, bármit elér, de ha nem tud fizetni, senki nem foglalkozik vele.

Nathalieval (mentorommal) Fish Amok-ot ettünk egy Mekong parti étteremben. Sokat beszélgettünk a helyzetről, az emberek viselkedéséről.

Nathalie, my mentor at GTZ.

Just a week after my arrival so many things happened that it seemed I came here a month ago. The GTZ office slowly became my second home, and I hope that soon I will find a flat for longer period.

A munkahelyem - NIPH (National Institute of Public Health)
http://farm2.static.flickr.com/1297/1263766846_972605021a_m.jpg
My workplace in Phnom Penh.

Kitünőek a körülmények - kis tavacska a munkahely udvarán

A small pond at the garden of NIPH.

Az első hangulatképek:

Spirit house at the Boeng Kak Lake / szellemház a tóparton Phnom Penhben.

Monks / Szerzetesek az utcán