Lassan Montrealban is kitavaszodik. 1 szűk hónapom van még. Iszonyatosan gyorsan elszaladt 3 hónap. Megszerettem ezt a helyet. Nem is tudom, hogy a légkört, az embereket, a hangulatokat vagy mindent együtt. Legjobban azt szeretem, ami velem történt itt. Hogy közelebb kerültem magamhoz és Istenhez... hogy megnyugodtam, hogy sokat megérthettem a múltamból és a jelenemből. S talán egy keveset a jövőmből is. Vakációztam hétvégén. Jeroen látogatott meg Rotterdamból, s együtt mentünk vízesést nézni. Csodálatosak voltak a fények.



Kikapcsolódás. Pihenés. Autózás. Couchsurf.
Kedves emberekkel találkoztunk az úton. Mindent más perspektívából szemléltünk, nem igazán turistaként. Nem bántam! Sőt! Torontót a szomszédos szigetről figyeltük, ahová lepukkant komppal jutottunk. Szívvel-lélekkel gondozott kertek fogadtak bennünket. Mint a mesében. A mobil szekéren használtruha és egyéb tárgyak. Tartalma szabadon cserélhető, elvihető. Magáért beszél. Bár beszélne otthon is!



Az emberek saját maguk által összeeszkábált furcsa járgányokon, pecabotokat és kutyákat hurcolnak magukkal. Minden létező eszközt megragadnak, hogy kifejezzék a giccs iránti vonzalmukat, ami a maga nemében lenyűgöző! Egyik reggel egy családi büfében reggeliztunk, sültkrumplit rántottával és kechuppal, angol tea kíséretében. A sóst édes követte: bundáskenyér juharsziruppal. Az étel tökéletes harmóniában volt a hellyel, ahol többnyire idősebb házaspárok reggeliztek egészen pontosan ugyanazt amit mi. Éreztük, hogy páran közülük talán ki sem tették még a lábukat a kisvárosból. Boxokban ültünk, hosszú folyosó vezetett a kiszolgáló pulthoz, ahol házi sütemények sorakoztak elképesztő színgazdagságban. A falakon cserepek lógtak műanyag virágokat ringatva, aranykeretes kép: Jézus és a tanítványok, az utolsó vacsora. Pecabotok a falon, mellettük színes poszter macskával. Ezt soha nem fogom elfelejteni, úgy érzem! A hely olyan volt, mint a tulajdonosa. Éppen olyan. Talán kicsit jobban amerikai mint kanadai. Vagyis inkább csak nagyon különleges. Azt hiszem ilyennel egyszer lehet találkozni!




Aztán St. Catherine következett, Eli látott vendégül bennünket. Órákon át beszélgettünk. Mély gondolkodó! Rabbi. Vitázik, véleményeket ütköztet. Szereti a fejtörőket. Városa a jégborról nevezetes. Büszke rá. Kapcsolatainak köszönhetően a Peller Pincében - melynek tulajdonosai magyarok - lehetőségünk volt egy szemináriumon résztvenni és a nedűt is megkóstolni. Mindezt szakszerűen tettük. Először a fény felé tartottuk, majd felkészítettük ízlelőbimbóinkat. Centrifugáláshoz hasonló kifinomultabb mozgatással az oxigén elegyítése következett, majd új íz. Szürcsölés, bólogatás, s egyre gazdagabb ízek: sárgabarack, aszaltszilva, szeder... és utoljára az édes fanyar...

A környék mezőgazdaságból él. Egész sorozatot lehet készíeni a pirosnál pirosabb gazdasági épületről és gabonatárolókról.