Different faces, people on the street, in front of their houses, just were they were while I took the pictures. The best is the old buddhist lady with the beetle nut in the pagoda. I've met her in Kampot when she brought some rice for the monks.
Erre a csodálatos arcra a worksopok alkalmán bukkantam. Már javában benne vagyok a folyamatban, Hetente 2-3 workshop... sokat utazom vidékre: Kampotba és Kampong Thomba, ahol a helyi kórházakban tartjuk a tájékoztató napokat, én pedig töltetem és értékelem a pre- és posttest-eket. Az ellátóhálózatnak (orvosoknak, nővéreknek, szülésznőknek) általában a kórház nagyelőadójában tartjuk a képzéseket (egyszerre kb. 50-60 főnek), s párhuzamosan már elkezdük a lakosságnak is megtartani az információs napokat. Sajnos az ellátóhálózat kevésbé érzi fontosnak az ismeretgyűjtést. Akkor jönnek, ha fizetünk érte. Persze ők sincsenek könnyű helyzetben, hisz azért a pénzért, amiért dolgoznak, nem csoda, hogy nem tartják fontosnak a minőségi szolgáltatást, s inkább a magánpraxisukra koncentrálnak.
A lakosság szempontjából is problémák mutatkoznak, hisz panaszukkal nem igazán tudnak kihez fordulni. Úgy néz ki, hogy nincsenek igazán kiépítve a támogató hálózatok.
A lakosságnak tartott második képzési nap a Chak Kreiting Pagodában megtartott program a nomád (elektromos áram és víz nélküli cölöpökön álló faépület) körülmények ellenére sikeresebb volt az elsőnél, talán azért, mert itt csak 58-an voltak és a hangulat sokkal családiasabb volt. Sok nézelődő néni és gyermek is jelen volt, mert épp a buddhista ünnep napját (15. nap) ünnepelték, amikor a családok vénjei a padogába mennek, s az egész napot ott töltik ajándékokat és ételt ajánlva Buddhának és a szerzeteseknek.
Az alumínium ételhordóikon kívül bétel diót hoztak magukkal, azt rágcsálták egész nap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése