Félidő / Half term

Szalad az idő. Montreáli tartózkodásom feléhez érkeztem. Az egyetemen is szünet volt a múlt héten, amelyet felkészülésre is fel lehetett volna használni, de én Bostonba és New Yorkba mentem. Inkább majd kevesebbet alszom a vizsgák ideje alatt, de úgy éreztem, ezt a két várost látnom kell. Azt hiszem, nem bántam meg meg. Minden szempontból sok-sok tapasztalat volt az út. Lelkileg nem volt annyira gazdag mint Montreál, hisz eléggé a turizmusról és az üzleti életről szól ott minden, de ezt tudtam előre. Még szerencse, hogy mindkét városban barátoknál, ismerősöknél voltam, ami segített abban, hogy az ő szemükkel lássak. Bostonban különösen jó volt Wendy-vel sétálni a Harvardon, aki jelenleg egy muzeulógusi kurzust végez ott. Ugyan alapvetően közvéleménykutató, de most úgy néz ki irányt vált, hisz a több éves japán tartózkodása annyira mély nyomokat hagyott benne hogy most a múzeumban is a japán kultúrára fókuszál, programokat, kiállításokat szervez.



Boston nagyon hasonlít Londonra. Sok a vöröstégla épület. Persze a belváros felhőkarcolók tömege, de ott is nagy becsben tartják a régi épületeket, mint a régi városháza, könyvesbolt vagy a Faneuil Hall (a szónokok gyakorlóterepe).





New Yorkban inkább az emigrációról szóló múzeum volt nagyon érdekes, no persze a MOMA és a Metropolitan. Eszméletlen, milyen mennyiségű kincs van ezen a két helyen felhalmozva. Főleg modern művészet.
Az Elastic Mind c. kiállításon a legfrissebb design fejlesztésekkel lehetett szembetalálkozni. Szélenergiával működő utcalámpa, levegőtisztító berendezés, az emberi mozgásenergiát elraktározó cipő - melyben az izzót később világít, nanodesign - ami a szó szoros értelmében félelmetes! Számomra a legérdekesebb Sofia Lagerkvist, Charlotte von der Lancken, Anna Lindgren és Katja Sävström által tervezett berenezés, mely képes tárgyiasítani egy speciális eszközzel a levegőbe rajzoltakat. Digitális mozgóképfelvevő rögríti az ábrát, digitalizálják 3 dimenzióban, majd az információt a gyártósorra küldik, ahol a számítógép által vezérelt lézerek segítségével a tárgy műanyagból teljes valójában kiemelkedik a kádból, ahogy a képen is látható.

Az alábbi linken a művésznők design munkáiról lehet olvasni.
Article

Inkább Brooklyn művésznegyedében található kis galériákról szeretnék említést tenni, melyek régi gyárépületekben kaptak helyet. Mireille Vautier: Embroidered c. kiállításán a művésznő zacskók és hímzőfonal segítségével készítette el fantáziadús alkotásait. Valahogy öröm a szemnek!


Az alábbi linken a művész weboldala található:
Article

This time in English I just quickly summerize my visit in Boston and New York, last week. Boston is more like London, New York is the world financial center and also something to do with modern art and design. I am happy that I have seen not only MOMA and Metropolitan... etc, but little independent galleries in Brooklyn. My favorite exibition was the one - Mireille Vautier: Embroidered
It is in Safe - T - Gallery, Director is Don Burmeister (718 782 5920)

"Recognizable and unrecognizable organs and features emerge, wondrous networks are evoked, yet the whole enterprise seems built on a membranous wisp, it could all so simply just blow away." Mireille Vautier's embroidery and imagery are decidedly feminine. She writes: "The human body is my main source of inspiration. Its inside and outside, its wounds and its vivid memory, skeleton, organs, ex-votos, precious jewelry protected by the skin... The human body is a relic, a base for work dealing with memory."

Végül egy kép a csodálatos Brooklyn hídról - nem is reméltem, hogy egyszer élőben is keresztülsétálhatok rajta. Nagy élmény volt! Köszönöm!