Március 15.

Nemzeti ünnep. 48-ban a márciusi ifjak forradalmi gondolatokkal telve próbáltak tenni, változtatni. "Ma már más időket élünk!" -mondják sokan, és talán igazuk is van, az idők változnak, de egy biztos: felelősek vagyunk azért amit Isten ránk bízott. Kezdve a legbelső lelki szinttől kifelé, a családunk, barátaink, bennünket körülvevő emberek, környezet és társadalom felé. Mindannyian más tehetséget kaptunk, s csak együtt tudunk fejlődni, fejleszteni. Szükségünk van egymás támogatására, megértésére, véleményére, hiszen egymást csiszoljuk gyémántokká.

Ahol most tartunk, magunknak köszönhetjük. Mindenki úgy arat, amint vet. Ezzel talán mindenki egyetért. Néha vannak egyéni kivételek, de összességében ez azért így igaz. És mi magyarok magunkat tesszük tönkre a felelőtlenséggel, a hitetlenséggel, a beszédünkkel, ami a szánkon kijön, szeretetlenségünkkel és reménytelenségünkkel. Ezekből az ördögi csapdákból ki kell törni, mert ebben a világban harmónia van, mindennek két oldala van, s ha fázunk, fel lehet melegedni, ha árnyékban vagyunk, ki lehet jönni a napra.


Közeleg a húsvét. Arra emlékezünk, hogy a mi Mennyei Édesatyánk, aki nem állhatja a bűnt, mert Ő a tökéletes jóság, a saját Szent Fiát küldte el véres áldozatként értünk, hogy megváltson bennünket, mert annyira szeret. Csak így tisztulhatunk meg. Krisztusban új szívet kaphatunk, ami annyira valóságos és ható, hogyha odafigyelünk, megtapasztaljuk az Igazságot.

"Aki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván az Igazságnak éljünk: Akinek sebeivel gyógyultatok meg."
(1 Péter 2:24)