montrealitas: Cowboy módon gazdálkodni egy űrhajóvá lett világban

2008. október 29., szerda

Cowboy módon gazdálkodni egy űrhajóvá lett világban

Nagy hatással volt rám David C. Korten könyve, a Tőkés társaságok világuralma.

Tényleg úgy teszünk, mintha korlátlan javak állnának rendelkezésre, mitha tágulna a bennünket körülvevő lehetőségek köre. Azt hisszük, a gazdasági növekedés végtelen, azt hisszük a fogyasztás, az önző énközpontúság és a profit hajszolása a végtelenségig fokozható következmények nélkül!

Cowboyként felelőtlenül viselkedünk egy űrhajóban, fix határokkal, véges energiaforrásokkal. Nem veszünk tudomást arról amit nem látunk (még).

Szemet hunyunk a szegények és a gazdagok között fokozatosan növekedő szakadék felett. A politikai és gazdasági vezetők az általuk hozott rendeletek és törvények következményeit áthárítják a közösségre, a civil társadalomra, amíg tehetik. Meddig tehetik következmények nélkül? A következmények egyre szembetűnőbbek.
Article

„Eltöprengtem, nem lennénk-e eredményesebbek, ha felismernénk, hogy valamennyien élő szervezetek élő sejtjei vagyunk: városoknak, biorégióknak, kontinenseknek és magának a Földnek. Nem csökkenthetnénk-e igénybevételünket, egészségesebbé és teljesebbé válva, ha munkánkkal egyszerűen ezen élő szervezeteket segítenénk saját élő teljességük felismerésében?” Daniel Kemmis
Article
Article
Article

Ellenvélemény:
Article

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Sovanna Phum - a khmer nép kincse

Kambodzsába érkezésem után nem sokkal újdonsült misszionárius barátaimmal – akikkel a Bangkokból Phnom Penhbe tartó repülőgépen ismerkedtem meg – együtt elhatároztuk, hogy a khmer művészet és életmód számunkra hozzáférhető minél több részletét felkutatjuk. Már mindhárman hallottunk a tradicionális khmer árnyékszínházról és a hatalmas bőrből készült legyezőformájú történetmesélő bábokról, de élőben még nem volt szerencsénk találkozni velük.
Egy péntek este végre erre is alkalmunk nyílt. Nem csak egy feledhetetlen előadást nézhettünk végig, de a színfalak mögé is bepillanthattunk, bekapcsolódhattunk a fény és árnyék változatos játékába.
A Sovanna Phum kifejezés a khmer nép aranykorára utal, s egy független khmer művészeti egyesületet rejt maga mögött. A projekt nem csak művészeti értéke miatt fontos. 1994 óta ötvözi az árnyszínházat, klasszikus táncot, tradicionális népzenét és cirkuszt kortárs koreográfiával és olyan témákkal, mint a gyermekrablás, szipuzás és dengue (trópusi betegség, melyet nappal aktív szúnyogok terjesztenek, s kifejezetten a kisgyermekekre nézve veszélyes, akiknek az immunitásuk még nem alakult ki). A társulat 1997 óta információs, figyelemfelkeltő és megelőző projekteket is szervez az egészség, oktatás, környezetvédelem és emberi jogok témakörében. Különböző civil szervezetekkel együttműködésben felkarolja a tehetséges és törekvő fiatalokat, akiknek talán semmi más módjuk nem lenne a felemelkedésre, értelmet adva hétköznapjaiknak, s megkímélve őket attól, hogy az utcára kényszerüljenek. A 120 hivatásos, phnom penh-i Királyi Szépművészeti Egyetemen végzett diákon kívül több tucat fiatalt foglalkoztat az egyesület, akik zenét, bábkészítést tanulhatnak a tapasztaltabbak vezetésével. A közös munkába a khmer Sovanna Phum társulaton és a Királyi Szépművészeti Egyetemen kívül a Nemzeti Színház, a Nemzeti Cirkusziskola és a francia Sovanna Phum társulat is bekapcsolódik.
Ellátogattam a társulat egyik vezetőjéhez, Sina Ouch-hoz, aki beszámolt a szervezet létrejöttéről és munkájáról. A társulat alapítója Delphine Kassem (született: 1971, Evian-les-Bains, Franciaország) és Mann Kosal (született: 1961, Takeo, Kambodzsa). A vezetőpáros éveken át tartó kemény munkája eredményeképpen mára a társaság gyümölcsöző nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezik, kulturális csereprogramokban vesz részt. A “Roussey Dek” című performance a London International Festival of Theater (LIFT) fesztiválon vett részt 2003-ban. Ázsiában népszerű a Mekong projekt – melynek keretében amerikai és dél-kelet ázsiai (Kína, Thaiföld, Laosz, Kambodzsa, Vietnám, Burma) művészek működnek együtt – és a Mok Khoeung, Mok Sabbay ("Angry face, happy face") – ami indiai művészekkel való közös játék eredménye.
Lássuk csak, mit szül ennyi ember, közösség, szervezet együttműködése: a darab a megszokott páli nyelven zajló szertartással kezdődik. A színészek a színpadon Buddhához imádkoznak, áldást kérnek, ajándékokat hoznak, a levegőbe, a szereplőkre és a nézőkre is szent vizet hintenek, megteremtve ezzel a közösség és összetartozás élményét. A háttérben a zenészek monoton dallamokat játszanak xilophonhoz hasonló hangszeren, kifeszített vásznakon az árnyfigurák lassan megkezdik küzdelmüket, míg az előtérben teljes díszbe öltözött maszkot viselő szereplők is harcjelenetekbe bonyolódnak. A történetmesélés párhuzamosan zajlik függetlenül a témától. A hangulat a zene és a képek felgyorsulásával fokozódik, az árnyékok a háttérben óriássá nőnek. Az árnyak, a kosztümök és a maszkok a történet (khmer nyelven) megértése nélkül is magával ragadnak, s talán nagyobb élvezetet nyújtanak egzotikusságuk miatt. Hangulatváltás. A hősnő fogságba esik, fájdalmasan sír. Kéztartása és mozgása beszél szomorú, megható helyzetéről. Pörögnek az események. Most megint a maszkoké, a színeké a főszerep. Kűzdőtérré alakul a színpad. Minden körforgásban van. Szinte elszédülünk. A megoldást és a katarzis élményt az árnyjáték hozza meg végül.
Az előadásnak hirtelen vége, a színészek már érkeznek is meghajolni, s egy utolsó pillanatra még megmutatják csodálatos selyem kosztümjeiket, arany fejdíszeiket, gonosz és mókás szellemeket idéző színes álarcukat. A varázslat még tart, de már nézőkként is a színfalak mögött vagyunk. Mindent kipróbálhatunk, megtapogathatunk. A társulat odaadása és igyekezete megható. Nem hétpecsétes titokként őrzik kulturális kincseiket.
A társulatot támogató szervezetek:
BIT (ILO, Fighting against children trafficking), German Development Service (DED, dance and traditional song of children in slum areas in Phnom Penh), East West Management Institute (EWMI, Land issues), Ministry of Education, Youth and Sport (targeted assistance for education of the poor children in ethnic minority areas), PRASAC (land issues), Pharmaciens Sans Frontières (PSF, health and social issues), Silapak Khmer Apatak (SKA, AIDS prevention), Rockefeller Foundation (International AIDS Conference in Bangkok), UNESCO French and UNESCO Cambodian (drug awareness & HIV vulnerability messages), United Nations Population Fund (UNFPA, AIDS prevention), Urban Resource Center (URC, Environmental Health awareness campaign), Cambodian Master Performers Program (CMPP, AIDS Prevention), Working Group for Weapons Reduction (WGWR, Weapons), IUCN (biodiversity and conservation issues), UNAIDS, UNDP, ADB, CAS, Christensen Foundation, CIAI, CLA, IDP, JFPR (Japan Fund for Poverty Reduction)

Kiss Hajnal - Phnom Penh, 2007. szeptember 17.

2008. október 29., szerda

Cowboy módon gazdálkodni egy űrhajóvá lett világban

Nincsenek megjegyzések:

montrealitas

SAJÁT FOTÓK / MY PICTURES

Other Glennies

Blogarchívum

Magamról

Sovanna Phum - a khmer nép kincse