Bangkok

Este érkeztem Bangkokba, ahol volt pár napom, hogy körülnézzek. Érdekes, hogy Bangkok mennyire más képet mutatott most ahhoz képest, mint amikor nyár elején - még Kambodzsa előtt utaztam át rajta. Akkor valahogy zűrösnek, szervezetlennek tűnt, Kambodzsa után viszont rendezettnek és átláthatónak. A különböző városrészek mind-mind más képet mutatnak. 10 milliós világváros, épphogy csak további benyomásokat gyűjtöttem a pár nap alatt, amit ott töltöttem. Egy viszont biztos, hogy a fiatalok az utcán sokkal jobban beszélnek angolul és nagyon segítőkészek. Az ember valahogy nem szembesül a nyomorral minden pillanatban. Amikor olyan helyekre kellett utaznom, ahová tömegközlekedéssel már nem lehetett eljutni, a jegyellenőr a megállóban leszállt velem a buszról, taxit fogott nekem, beültetett és tájékoztatta a taxist, hogy hová vigyen (igen, a taxisok kivételek, ők kevésbé beszélnek angolul).
Több ehhez hasonló eset is történt, ami azt gondolom, nem a véletlen műve. Akármennyire kiszolgáltatott helyzetben voltam, soha nem éreztem annak. Mindig kaptam Megoldást. Azt hiszem, csak merni kell nyitottnak és érzékenynek lenni, s akkor úgy történnek a dolgok, ahogy a legtökéletesebb.

A kínai negyedben elég sok időt töltöttem el, emberekkel beszélgettem, a templomaikat kerestem fel.


A bácsika praktikusan megoldja, hogy ne kelljen cipelnie a kissámliját. Ha elfárad, csak leül, s halat grillez annak, aki kéri.


I arrived at Bangkok in the evening after a one day bus trip from Ko Chang. Bangkok showed a different picture this time. Especially compared to the one at the beginning of Summer. The town was organised and easy to understand compared to Phnom Penh and they pay so much attention to tourists. The conductor got off the bus with me and explained for the taxi driver where I would like to travel. I have never experienced such a treat in any other country.
Chinatown was very nice with people like the nice old man with his chair fixed at his bottom.