On Monday morning I left Phnom Penh with those monkeys at the post office.
A határátkelés zökkenőmentesen zajlott. Picit figyelni kellett, hogy ki mikor hová viszi a táskáinkat, hisz látszólag zavarosak voltak a történések. Természetesen nem tájékoztattak bennünket, hogy egy másik busszal és másik sofőrrel fogunk továbbutazni a thai határtól. Viszont mindenki kellőképp hozzászokott már ehhez sodródáshoz, a történések elfogadásához, hisz úgysem tudunk semmit tenni, hogy másként legyen. Ahogy mondják, tényleg látványos volt a különbség Kambodzsa és Thaiföld között. Nemcsak mert jobbkormányos rendszer van érvényben, de az út minősége, az emberek mentalitása is megváltozott. Sokkal "európaisabb" lett minden egy pillanat alatt. Amikor megálltunk, nem jottek már hármasával a gyerekek ételt és egyebeket kéregetni. Már szinte hiányzott. Amikor megérkeztünk a végső komphoz, ami átvitt bennünket Ko Changra, még a szárazföldön egy utazási irodába vezényeltek bennünket, ahol megint mindent a fenekünk alá tettek. Egy pillanat alatt le volt foglalva a szállás, a taxi, a másnapi búvárkodás és a továbbutazás Bangkokba. Ez aztán a kiszolgálás. Kambodzsában sem kellett soha azon gondolkodni, hogy jutok el valahová, mert motorosok hada rohant meg pillanatok alatt, de az olyan spontán volt, ez viszont leszervezett, átgondolt, bebiztosított. A kompút egy óráig tartott, ajándékba naplementét kaptunk.
By bus I travelled to Ko Chang. I was alone, so soon I found myself in an other bus with many tourists which regularly travels at the route between Sihanoukville and Ko Chang. This is much more popular. The trip was nice, the border crossing strange without any serious checking. We still had to pay attention to our baggage, because many people carried them and that was not organised at all (for a European eye, but I am sure that those people knew what they did). After about 10 hours travelling (many brakes and lunch included) we arrived at a ferry port near Ko Chang. The lady at the tourist office was so helpful that in about a minute everything was organised for the coming days, still my trip to Bangkok. Became dark while we arrived at the island.
Sötét volt mire átkeltünk a szigetre, rögtön a szállásra vittek bennünket. Utitársaimat ekkor elvesztettem, de másnap reggel találtam mást helyettük. Többek között azt az izraeli fiatalembert, akivel másnap egész nap körbemotoroztuk a szigetet. Nem volt már turistaszezon, sok helyen üres volt a tengerpart és az éttermek. A legjobb időpontot választottam. Reggelente csak kiültem az étterem teraszára, s a vizet és a beláthatatlan teret bámultam.
The island is becoming more and more popular among tourists. There are different bungalows and hotels available. In low season it is beautiful. I was happy to see it in this period of the year.
A motorozások során furcsa karmolásokra bukkantunk.
A viccet követően nyilvánvalóvá vált hogy kaucsukültetvényt találtunk.
I've met a nice person from Israel and we rent a motorcycle. You can guess what is this above :-)
Azt hiszem az alábbi zárókép mindent elárul a hangulatomról: hamarosan magam mögött hagyom Indokínát.
I think this is a nice picture which tells everything about my mood this time leaving Cambodia Thailand.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése