Cartier

Abban hasonlít Kanada Kambodzsára, hogy mindkét helyen eléggé otthon érzem magam. Itt Montreálban talán egy kicsit méginkább, ha lehet ezt fokozni. Bár rájönnék, hogy kell ezt Budapesten!? A kulcs azt hiszem az, hogy inkább tudok itt lenni mint tenni.

Remélem, ez a későbbiekben is megmarad annak ellenére, hogy eszméletlen mennyiségű tudás, kapcsolatlehetőség, kutatási tapasztalat van felhalmozva a McGill-en. Napokat lehet azzal eltölteni, hogy megkeresem első körben interneten azokat a professzorokat, akiknek a kutatási területe hasonlít ahhoz, amivel én szeretnék foglalkozni. Rengeteg kurzus van nemzetközi fejlesztés területen, van köztük olyan, ami az engem érdeklő egészségügyre és a nyugati know-how alkalmazására helyezi a hangsúlyt a fejlődő gazdaságokban. Az ember szabadon gondolkodhat arról hogy mi érdekli igazán, mert minden területen vannak szakértők, akik nyitottak, segítőkészek és támogatóak. És a környezet is nagyon inspiráló.




Ahol lakom:

A lépcsős bejáratok pedig - no comment


És a Cartier Híd is látható az utcából - nekem ez Montreál jelképe, és annak a szakasznak is a jelképe, amiben vagyok.

Híd, ami egyre közelebb visz ahhoz, amivel szeretnék foglalkozni, ahogy szeretnék élni, ami tulajdonképpen az, amiben most VAGYOK.

Eddig a Brooklyn Híd volt a kedvencem. Azért továbbra is jóban vagyunk, de már nem bitorolja az első helyet. A képet Rick-től kölcsönöztem.


The last couple of days I just found a huge amount of knowledge at McGill concerning also my thesis and other things I am interested in right now. I think Cartier, the bridge took the place of Brooklyn and became a symbol that takes me to the state I like. I liked also Cambodia, but here in Montreal I really feel at home. Maybe it is just the magic of the new things I face... I hope I will recognize it soon. But all the people I meet are so nice and helpful, they keep smiling in the street, and everywhere. It's good to be among them - actually it is easier to be among them, because I do not face that they suffer and are poor (like in Cambodia). Here I am poor, and I think it is always easier. If I have more from somehing(knowledge, money... anything), feel responsible how I use it - maybe because I know that it's not mine. I just got it to use. And of course I would like to use well, but it is not easy. I hope soon I learn how to use things well.