Telnek-múlnak a napok, és valahogy hirtelen nagyon hideg lett itt Montreálban. Érdekes, hogy mégis jó a kedvem, annak ellenére, hogy kicsit megfáztam, és ledöntött a kórság a lábamról. Hát ennyit az én erős kis szervezetemről. Azért nem mínusz 20-ra vagyok kalibrálva. Két kamillás inhalálás között kedves nekem meséket és egyéb történeteket olvasgatni. Érdekes, hogy innét a messziből, mintha sokkal jobban tartanánk a kapcsolatot egymással, igaz? Ezt Rád is értem! És ha még írsz is nekem, akkor tudni fogom, hogy elolvastad :-)
Milyen érdekes, hogyha elmegy az ember, akkor a barátai valahogy közelebb kerülnek. Hogy is van ez a térrel? Vagy egyszerűen csak otthon nem szántam elég időt (embergyerek)társaimra ami majdnem ugyanazt jelenti: magamra! Valahogy az időt ügyesebben sikerül beosztani itt, mint otthon! Ezt nem szeretném elkiabálni, de az egyetem 2 napot és 2 estét vesz igénybe. Péntektől hétfő estig mindenképp szünet :-) Persze hozzá kell tennem, hogy itt nem dolgozom! Ugyan a feladatok sokkal gyakorlatiasabbak, együttműködést igényelnek, úgyhogy várható, hogy a közeljövőben azért majd változások lesznek, mert azt hiszem, a mostaninál kicsit majd jobban be kell lendülni, de megpróbálok majd nem túlzásokba esni!
Azért mindezekkel együtt úgy gondolom, ennél alkalmasabb időt ha keresek sem találok az élet dolgainak, meg a saját dolgaimnak az átgondolására. S ez a kettő tulajdonképpen elég közel van egymáshoz! Jó lenne, ha nem csúszna ki a kezemből sem ez, sem az. Sőt, én csak egy vagyok, azok közül, akik ezeket kézben tartják... valahogy nem igazán tetszik ez a kifejezés, de most nem találok jobbat. Mert hát a teljes rendszerben az alrendszerek összességén kívül sokkal több van. Benne van még az is ami rajta kívül van :-) és itt egy kedves tantárgyamra utalok, ami a tanuló szervezettel kapcsolatos.
A minap megismerkedtem egy nagyon kedves lánnyal, aki hosszú évek óta él Montreálban. Érdekes volt hallgatni a történetét. Milyen furcsa, hogy akárhol lehet élni: hol jobban, máshol rosszabbul, hol könnyebben, máshol nehezebben. De az egyén szempontjából ez tulajdonképpen mindegy, mert vagy tud és akar rajta változtatni, vagy tud de nem akar, vagy akar de nem tud vagy nem akar és nem tud. De mintha bármihez képesek lennénk hozzászokni.
Az idő meg csak pereg, függetlenül attól, hogy hol vagyok, mit teszek. Illetve attól pereg, hogy az én szempontomból figyelem, és azt hiszem, a sebességét is lehet befolyásolni. Ha nagyobb távlatból nézem az időt, akkor csak azok a percek maradnak meg, amelyek valami miatt fontosak. Amikor képes vagyok valami olyasmit tenni, vagy tapasztalni ami értékes. Ezek ritka pillanatok! Egy biztos, én aki az időben élek, érzékelem a múlását, és nagyon nem mindegy, hogy mivel töltöm! De jó néha kicsit csak lenni!
This time just a small summery in English. I was quite in a reflective - philosophical mood... that happens quite often here. (This is why I renamed my blog.) Maybe because I do not work, but that gives me the opportunity just to be instead of keep doing something. I just recognized that time is relative. As we all know, if we are busy, time flies quickly, otherwise goes slower. But it is also true that watching things from a bird perspective, we remember only those things that were important or valuable for us or somebody else. Such a big responsibility how I spend the time!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése