2008. március 21., péntek

Nagypéntek

őrjöngő
tömeg
üvölti:
feszítsd
meg!
nem
bírjuk
látni
a tisztát,
a bűntelent!
túl nagy a kontraszt. tűrhetetlen. hályogos szemünknek elviselhetetlen:
nem hisszük, kit ölünk, az maga az Isten, ki eljött, hogy nekünk életünk lehessen.
ami ott történik, felfoghatatlan, hisz Ö hatalmas tervét akarva-akaratlan,
magunk visszük véghez, ahogy azt megmondta, ahogy előre
tudomásunkra hozta.
homályos a világ,
alig van, ki lát!
bűn az ember
szemét elfedi,
kegyelméből
lehet csak érteni.
akkor, amikor
a hályog
lekerül,
a puzzle
néhány
darabja
helyére
kerül:
Fájó
Lényeg
az, ami
éltet
szent
szándék
szerint
győzött
a bűn
felett!

2008. március 15., szombat

Március 15.

Nemzeti ünnep. 48-ban a márciusi ifjak forradalmi gondolatokkal telve próbáltak tenni, változtatni. "Ma már más időket élünk!" -mondják sokan, és talán igazuk is van, az idők változnak, de egy biztos: felelősek vagyunk azért amit Isten ránk bízott. Kezdve a legbelső lelki szinttől kifelé, a családunk, barátaink, bennünket körülvevő emberek, környezet és társadalom felé. Mindannyian más tehetséget kaptunk, s csak együtt tudunk fejlődni, fejleszteni. Szükségünk van egymás támogatására, megértésére, véleményére, hiszen egymást csiszoljuk gyémántokká.

Ahol most tartunk, magunknak köszönhetjük. Mindenki úgy arat, amint vet. Ezzel talán mindenki egyetért. Néha vannak egyéni kivételek, de összességében ez azért így igaz. És mi magyarok magunkat tesszük tönkre a felelőtlenséggel, a hitetlenséggel, a beszédünkkel, ami a szánkon kijön, szeretetlenségünkkel és reménytelenségünkkel. Ezekből az ördögi csapdákból ki kell törni, mert ebben a világban harmónia van, mindennek két oldala van, s ha fázunk, fel lehet melegedni, ha árnyékban vagyunk, ki lehet jönni a napra.


Közeleg a húsvét. Arra emlékezünk, hogy a mi Mennyei Édesatyánk, aki nem állhatja a bűnt, mert Ő a tökéletes jóság, a saját Szent Fiát küldte el véres áldozatként értünk, hogy megváltson bennünket, mert annyira szeret. Csak így tisztulhatunk meg. Krisztusban új szívet kaphatunk, ami annyira valóságos és ható, hogyha odafigyelünk, megtapasztaljuk az Igazságot.

"Aki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván az Igazságnak éljünk: Akinek sebeivel gyógyultatok meg."
(1 Péter 2:24)

2008. március 7., péntek

Noéh Anna festőművész / artist

Anna nénihez látogathattam el, és csodálatos beszélgetésben tölthettünk el együtt körülbelül 4-5 órát. Montreálban a tél még mindig karmai között tartja a természetet, nem engedi bontakozni a rügyeket, viszont ez méginkább lehetőséget ad meghitt beszélgetésekre.
Anna nénit a Magyar Házban, bibliaórán ismertem meg. 1957 óta él Montreálban. Beilleszkedése történetét mesélte el: hogyan boldogul egy magyar művész az Új Világban? Ahogy eddig itt majdnem mindekit - akiket eddig megismerhettem - Isten őt is vezette, támogatta. Valahogy mindig sikerült kapcsolatba kerülnie azokkal, akik segítségével kibontakoztathatta tehetségét, becsatlakozhatott különböző galériákhoz, s többnyire az eszkimókról készült alkotásai egyre ismertebbek lettek az évek során. A leggyakrabban Pangnirtungba látogatott el, de egy alkalommal Alaszkában is járt. Összesen 11 alkalommal utazott fel északra az eszkimók életmódját tanulmányozni. Képén pangirtungi gyerekek láthatóak.


A festőművész képeinek száma talán 1000 körül lehet, de a számot ő sem tudja pontosan. Sajnos sok az olyan festménye, amelyekről nem tudja, hogy kihez kerültek, mert a galériák nem adhatnak ki információt erre vonatkozóan. Az alábbi képen egy eszkimó családot láthatunk.


A fiatalasszonyok parkában hordják gyermekeiket, amíg azok kicsik. A sajátos viselet sokféle színben pompázik.




Az eszkimók, kifejezetten a férfiak fő tevékenységét a vadászat jelenti. Többnyire fóka, hal és caribu az áldozat. Az északi nomád élet nagyon zord. Főleg télen, amikor a sátrakat felváltják a hókunyhók. A híres Hudson's Bay Company (HBC), mely Észak-Amerika legöregebb kereskedelmi vállalkozása, jelen van Pangirtungban, évente 1-2 alkalommal hatalmas mennyiségű élelmiszert visznek fel hajóval, mely az ott élő népeknek is elérhetővé teszi a "fejlett világ termékeit" a sok hasznos dolgon kívül a cukrot, kólát, dohányt és az alkoholt is :-(
Ahová a civilizáció hirtelen beteszi a lábát, abból nem sok jó származik!


Köszönjük szépen Anna néninek a csodálatos festményeket és a tapasztalatokat amelyeket mindig örömmel oszt meg!

I had an opportunity to spend about 4-5 hours with Anna Noeh, artist. She was born in Budapest and immigrated to Montreal in 1957. Her main interest is the life of eskimos. She travelled up to the north 11 times and created about 1000 pictures. Her artwork became very popular nowadays. I thank Her so much that she shared all of her experiences with me. I did a wonderful travel with in the Past up to the North.
Article

2008. március 4., kedd

O'Noar egy sötét kaland / dark chellenge

Egy érdekességet szeretnék Veletek megosztani: itt Montreálban, a St. Catherine sugárúton nyílt egy étterem, ahol meglepik az embert a teljes sötétséggel. A projekt kicsit hasonlít a magyarországi láthatatlan színházra, viszont a funkciója étterem. Tényleg vaksötét van odabent. Úgy rendelünk, hogy fogalmunk sincs róla mit kapunk, és úgy fejezzük be az étkezést, hogy nem láttuk, mit vettünk magunkhoz. Közben a társaságban úgy próbáljuk megérteni a másikat, hogy nem látjuk a mimikáját, gesztikulációját - pedig ez teszi ki a kommunikáció háromnegyedét! Viszont annál jobban figyelünk a többi érzékszervünk adta jelzésekre, mint ízek, illatok, hangok... stb. Alapvetően egy svájci lelkész ötlete volt e figyelemfelhívás a hátrányos helyzetben lévő, gyengén látókkal vagy nem látókkal szemben, viszont mára kinőtte magát és a legkeresetebb szórakozási lehetőségek egyike Montreálban.

A globalizáció professzorom Karl Moore cikke január végén jelent meg a The Gazette-ben. Article

The article above is about O'Noar a unique restaurant in Montreal. That was the idea of a pastor who wanted to show what kind of feeling is it to have a dinner without seeing what is happening.

2008. március 2., vasárnap

Félidő / Half term

Szalad az idő. Montreáli tartózkodásom feléhez érkeztem. Az egyetemen is szünet volt a múlt héten, amelyet felkészülésre is fel lehetett volna használni, de én Bostonba és New Yorkba mentem. Inkább majd kevesebbet alszom a vizsgák ideje alatt, de úgy éreztem, ezt a két várost látnom kell. Azt hiszem, nem bántam meg meg. Minden szempontból sok-sok tapasztalat volt az út. Lelkileg nem volt annyira gazdag mint Montreál, hisz eléggé a turizmusról és az üzleti életről szól ott minden, de ezt tudtam előre. Még szerencse, hogy mindkét városban barátoknál, ismerősöknél voltam, ami segített abban, hogy az ő szemükkel lássak. Bostonban különösen jó volt Wendy-vel sétálni a Harvardon, aki jelenleg egy muzeulógusi kurzust végez ott. Ugyan alapvetően közvéleménykutató, de most úgy néz ki irányt vált, hisz a több éves japán tartózkodása annyira mély nyomokat hagyott benne hogy most a múzeumban is a japán kultúrára fókuszál, programokat, kiállításokat szervez.



Boston nagyon hasonlít Londonra. Sok a vöröstégla épület. Persze a belváros felhőkarcolók tömege, de ott is nagy becsben tartják a régi épületeket, mint a régi városháza, könyvesbolt vagy a Faneuil Hall (a szónokok gyakorlóterepe).





New Yorkban inkább az emigrációról szóló múzeum volt nagyon érdekes, no persze a MOMA és a Metropolitan. Eszméletlen, milyen mennyiségű kincs van ezen a két helyen felhalmozva. Főleg modern művészet.
Az Elastic Mind c. kiállításon a legfrissebb design fejlesztésekkel lehetett szembetalálkozni. Szélenergiával működő utcalámpa, levegőtisztító berendezés, az emberi mozgásenergiát elraktározó cipő - melyben az izzót később világít, nanodesign - ami a szó szoros értelmében félelmetes! Számomra a legérdekesebb Sofia Lagerkvist, Charlotte von der Lancken, Anna Lindgren és Katja Sävström által tervezett berenezés, mely képes tárgyiasítani egy speciális eszközzel a levegőbe rajzoltakat. Digitális mozgóképfelvevő rögríti az ábrát, digitalizálják 3 dimenzióban, majd az információt a gyártósorra küldik, ahol a számítógép által vezérelt lézerek segítségével a tárgy műanyagból teljes valójában kiemelkedik a kádból, ahogy a képen is látható.

Az alábbi linken a művésznők design munkáiról lehet olvasni.
Article

Inkább Brooklyn művésznegyedében található kis galériákról szeretnék említést tenni, melyek régi gyárépületekben kaptak helyet. Mireille Vautier: Embroidered c. kiállításán a művésznő zacskók és hímzőfonal segítségével készítette el fantáziadús alkotásait. Valahogy öröm a szemnek!


Az alábbi linken a művész weboldala található:
Article

This time in English I just quickly summerize my visit in Boston and New York, last week. Boston is more like London, New York is the world financial center and also something to do with modern art and design. I am happy that I have seen not only MOMA and Metropolitan... etc, but little independent galleries in Brooklyn. My favorite exibition was the one - Mireille Vautier: Embroidered
It is in Safe - T - Gallery, Director is Don Burmeister (718 782 5920)

"Recognizable and unrecognizable organs and features emerge, wondrous networks are evoked, yet the whole enterprise seems built on a membranous wisp, it could all so simply just blow away." Mireille Vautier's embroidery and imagery are decidedly feminine. She writes: "The human body is my main source of inspiration. Its inside and outside, its wounds and its vivid memory, skeleton, organs, ex-votos, precious jewelry protected by the skin... The human body is a relic, a base for work dealing with memory."

Végül egy kép a csodálatos Brooklyn hídról - nem is reméltem, hogy egyszer élőben is keresztülsétálhatok rajta. Nagy élmény volt! Köszönöm!