2007. október 22., hétfő

Újra Itthon Vacsi / Welcome Back Dinner

Még itthon is az élmények hatása alatt élek, s ennek fényében megpróbáltam a búcsúajándékként kapott szakácskönyvből a khmer curry csirkét elkészíteni. A vedégeim úgy ítélték meg, a próbálkozás sikeres volt, pedig sem az alapanyagokat nem volt könnyű Budapesten beszerezni, sem használni nem volt könnyű őket. Amíg kint voltam Kambodzsában, nem értékeltem igazán hogy mindent meg lehet kapni, minden kéznél van. Itthon nagyon nehéz volt. 8 üzletet jártam végig, mire a szükséges alapanyagok 2/3-t sikerült beszereznem. Sajnos a maradék 1/3-d kimaradt, ami talán "szentségtörés", de nem volt más megoldás.

Mindenesetre ami elkészült végül, az ízlett nagyon, mégha nem is nevezhető khmer curry csirkének.


The first home activity is already over. I didn't know it is so difficult to find the ingredients of a Khmer curry chicken in Budapest. I went to 8 shops (more Asian ones), and still the 2/3 of the ingredients were only found. Those who are still in your project countries, pay attention how valuable to find everything easily.

2007. október 21., vasárnap

Hazaérkeztem / Back to Budapest

Újra itthon. És most mi lesz a bloggal? Elképzelhető, hogy a Phnom Penhben maradt barátaim néha küldenek majd levelet, akkor természetesen felteszem. Egyébként pedig az itthoni történésekről fogok írni, hisz szándékomban áll a projektet itthonról is folytatni. Elképzelhető, hogy lesz fotokiállítás vagy cikkek. És a GLEN is megmarad, az átélt dolgok pedig emlékek lesznek, amelyek hatnak és úgy maradnak meg.

I'm back in Budapest. And what is happening with the blog? Of course I will post letters from my friends who stayed in Phnom Penh and also write about the events here. I may have a photo exhibition. And also GLEN still alive, all the experiences become nice memories and more than memories. This picture is the summary of my project (workshops) in Kampot and Kampong Thom.


A fenti kép egy összefoglaló a workshopokról, a kambodzsai projektemről.

2007. október 13., szombat

Tokyo

Elhatároztam, hogy a projekt végén pár napot eltöltök Tokyoban a barátaimnál, mert ki tudja, mikor fúj a szél újból Ázsiába. Sikerült egy kedvezményes repülőjegyet találni Bangkokból az indiai légitársasággal. Eszméletlen nagy a különbség. Szélsőség az is, csak másfajta. Minden rendezett, megtervezett, design. Az emberek az utcán mintha a divatlapokból bújtak volna elő. Annak ellenére, hogy a technika ott van a hétköznapokban, sok szempontból európaiasak, mégis tartják szokásaikat, járnak a templomokhoz, a kabuki színházba és a hétköznapjaikban is ott van a múlt, ami nemrég változott meg.


A városban érdekes szobrokat találtam, és fotóztam néhány óriás-épületkomplexumot :-)




Ja, és van esernyőzacskózó a középületek előtt: tartsuk szárazon, amit lehet!


Néha a házak között vagy a hegytetőn megbújik egy kis shinto templom.


Hatalmas bevásárlóközpontok vannak különösen a Ginza negyedben. A magas épületek, színek és a hömpölygő tömeg érdekes kontraszt Kambodzsához képest. Itt sokan sétálnak az utcán, és forgalmat nem a motorosok képezik.


Viszont a legnagyobb élmény mégis az volt, amikor egy kis eldugott sushi bárban a kedves fiatalember miniatűrt készített nekem. Ezt még további képzőművészeti alkotások követték.



Szintén mély nyomot hagytak bennem a kedves-játékos-mókás plakátok. Azt hiszem, még sokat kell fejlődnünk, hogy a darabolt nyershúsokat ábrázolókat nálunk is kreatívabb ötletek váltsák fel. Bár a nyershús működik, hisz rendesen beette magát az emélkezetembe.


2007. október 11., csütörtök

Bangkok

Este érkeztem Bangkokba, ahol volt pár napom, hogy körülnézzek. Érdekes, hogy Bangkok mennyire más képet mutatott most ahhoz képest, mint amikor nyár elején - még Kambodzsa előtt utaztam át rajta. Akkor valahogy zűrösnek, szervezetlennek tűnt, Kambodzsa után viszont rendezettnek és átláthatónak. A különböző városrészek mind-mind más képet mutatnak. 10 milliós világváros, épphogy csak további benyomásokat gyűjtöttem a pár nap alatt, amit ott töltöttem. Egy viszont biztos, hogy a fiatalok az utcán sokkal jobban beszélnek angolul és nagyon segítőkészek. Az ember valahogy nem szembesül a nyomorral minden pillanatban. Amikor olyan helyekre kellett utaznom, ahová tömegközlekedéssel már nem lehetett eljutni, a jegyellenőr a megállóban leszállt velem a buszról, taxit fogott nekem, beültetett és tájékoztatta a taxist, hogy hová vigyen (igen, a taxisok kivételek, ők kevésbé beszélnek angolul).
Több ehhez hasonló eset is történt, ami azt gondolom, nem a véletlen műve. Akármennyire kiszolgáltatott helyzetben voltam, soha nem éreztem annak. Mindig kaptam Megoldást. Azt hiszem, csak merni kell nyitottnak és érzékenynek lenni, s akkor úgy történnek a dolgok, ahogy a legtökéletesebb.

A kínai negyedben elég sok időt töltöttem el, emberekkel beszélgettem, a templomaikat kerestem fel.


A bácsika praktikusan megoldja, hogy ne kelljen cipelnie a kissámliját. Ha elfárad, csak leül, s halat grillez annak, aki kéri.


I arrived at Bangkok in the evening after a one day bus trip from Ko Chang. Bangkok showed a different picture this time. Especially compared to the one at the beginning of Summer. The town was organised and easy to understand compared to Phnom Penh and they pay so much attention to tourists. The conductor got off the bus with me and explained for the taxi driver where I would like to travel. I have never experienced such a treat in any other country.
Chinatown was very nice with people like the nice old man with his chair fixed at his bottom.

Útban Thaiföldre / Leaving Phnom Penh

Hétfőn korahajnalban indultam Phnom Penhből Thaiföldre busszal. Nem sok a turista, egyedül utaztam a kisbusszal. A társaság gyorsan átszervezte a dolgokat, és a tervekkel szemben elszállítottak engem egy helyre, ahol átszálltam a másik buszra, amely tömve volt - a bejáratott Sihanoukville-Ko Chang túristaútvonalon. Hosszú volt az út, 10 órás, de valahogy gyorsan eltelt, mert mindig folyókon keltünk át komppal, megálltunk ebédelni, és figyeltem a kambodzsai tájat, hisz lehet hogy utoljára láttam.


On Monday morning I left Phnom Penh with those monkeys at the post office.


A határátkelés zökkenőmentesen zajlott. Picit figyelni kellett, hogy ki mikor hová viszi a táskáinkat, hisz látszólag zavarosak voltak a történések. Természetesen nem tájékoztattak bennünket, hogy egy másik busszal és másik sofőrrel fogunk továbbutazni a thai határtól. Viszont mindenki kellőképp hozzászokott már ehhez sodródáshoz, a történések elfogadásához, hisz úgysem tudunk semmit tenni, hogy másként legyen. Ahogy mondják, tényleg látványos volt a különbség Kambodzsa és Thaiföld között. Nemcsak mert jobbkormányos rendszer van érvényben, de az út minősége, az emberek mentalitása is megváltozott. Sokkal "európaisabb" lett minden egy pillanat alatt. Amikor megálltunk, nem jottek már hármasával a gyerekek ételt és egyebeket kéregetni. Már szinte hiányzott. Amikor megérkeztünk a végső komphoz, ami átvitt bennünket Ko Changra, még a szárazföldön egy utazási irodába vezényeltek bennünket, ahol megint mindent a fenekünk alá tettek. Egy pillanat alatt le volt foglalva a szállás, a taxi, a másnapi búvárkodás és a továbbutazás Bangkokba. Ez aztán a kiszolgálás. Kambodzsában sem kellett soha azon gondolkodni, hogy jutok el valahová, mert motorosok hada rohant meg pillanatok alatt, de az olyan spontán volt, ez viszont leszervezett, átgondolt, bebiztosított. A kompút egy óráig tartott, ajándékba naplementét kaptunk.


By bus I travelled to Ko Chang. I was alone, so soon I found myself in an other bus with many tourists which regularly travels at the route between Sihanoukville and Ko Chang. This is much more popular. The trip was nice, the border crossing strange without any serious checking. We still had to pay attention to our baggage, because many people carried them and that was not organised at all (for a European eye, but I am sure that those people knew what they did). After about 10 hours travelling (many brakes and lunch included) we arrived at a ferry port near Ko Chang. The lady at the tourist office was so helpful that in about a minute everything was organised for the coming days, still my trip to Bangkok. Became dark while we arrived at the island.

Sötét volt mire átkeltünk a szigetre, rögtön a szállásra vittek bennünket. Utitársaimat ekkor elvesztettem, de másnap reggel találtam mást helyettük. Többek között azt az izraeli fiatalembert, akivel másnap egész nap körbemotoroztuk a szigetet. Nem volt már turistaszezon, sok helyen üres volt a tengerpart és az éttermek. A legjobb időpontot választottam. Reggelente csak kiültem az étterem teraszára, s a vizet és a beláthatatlan teret bámultam.


The island is becoming more and more popular among tourists. There are different bungalows and hotels available. In low season it is beautiful. I was happy to see it in this period of the year.

A motorozások során furcsa karmolásokra bukkantunk.


A viccet követően nyilvánvalóvá vált hogy kaucsukültetvényt találtunk.

I've met a nice person from Israel and we rent a motorcycle. You can guess what is this above :-)

Azt hiszem az alábbi zárókép mindent elárul a hangulatomról: hamarosan magam mögött hagyom Indokínát.

I think this is a nice picture which tells everything about my mood this time leaving Cambodia Thailand.

2007. október 10., szerda

Végetért a küldetés / Mission fulfilled

Az utolsó napok nehezek voltak. Lélekben már érezhetően rákészültem a hazaútra, minden pillanatban búcsúztam a fáktól, az épületektől, az emberektől. A GTZ irodában rövid felvételeket, interjúkat készítettem, remélve, hogy talán egy kisfilmet össze tudok vágni az anyagból, de sajnos úgy néz ki, a minőség messze van a használhatótól. Munkatársaimtól is búcsúztam a GTZ irodában, még utolsó alkalommal összefoglaltuk és levontuk a tapasztalatokat a feladatom kapcsán. Megállapítottuk, hogy összességében sikeresen zártam a gyakorlatot. A szervezet is profitált, hiszen nem lett volna kapacitása ilyen mennyiségű anyagot összegyűjteni, és én is rengeteget tanultam, főként a működésükről és a helyi lakosoktól, akikkel lehetőségem volt találkozni és beszélgetni (tolmács segítségével) a projekt során. A búcsúvacsorára a Khmer Kitchen étteremben került sor, ami Silkével a kedvencünk volt. Csak négyen voltunk, de talán éppen ezért nagyon meghitt beszélgetésben volt részünk. Rada sokat mesélt saját és a khmer nép sorsáról. Valószínűleg a hely nyugalma és elszigeteltsége is hozzájárult ahhoz, hogy nyíltan fel merte vállalni véleményét - vagy ezt csak mi gondoljuk, akik 3 hónap ottartózkodás után természetesen még mindig a töredékét sem értjük a viszonyoknak.

Az utolsó délutánon még körbebringáztam a várost, aztán elvittem a kerékpáromat egy kereskedőhöz, akivel természetesen alkuba kezdtünk. Érdekes volt most kivételesen a másik oldalon állni és részt venni a játszmában. Megértettem, hogy miért várják el khmerek az alkut. Vicces és élvezetes volt most "eladó" pozícióban lenni. Lassan, a jól bevált módon megpróbáltuk megtalálni az árat, ami mindenkit boldoggá tett. Miután az üzlet lezajlott, felpattantam egy motoros mögé, aki hazafuvarozott. Praktikussági szempontból lerajzoltam, hogy másnap reggel 5-kor jöjjön értem és együtt tegyük meg az utolsó utat Phnom Penh utcáin: így néztem ki


The last days were not easy in Phnom Penh. I started to say good buy to people, buildings and trees. I had the feeling: I may never come back. My whole project was so successful and blessed in every single aspect that made me very happy. I left my bike at the market the last evening and travelled by motodop to the final destination in Phnom Penh.