2007. szeptember 23., vasárnap

A projektem a vége felé közeleg, rohamosan. A napokban már csak javítgattam a riporton, de lényegében készen van. Lezajlottak az értékelő beszélgetések, pozitív visszajelzéseket kaptam. A szívemben már érzem, hogy lassan búcsúzom a fáktól, a cölöpházaktól, a koldus-gyerekektől, a szemétben kotorászó asszonyoktól, a száguldó motodoposoktól, a sok-sok ismerőstől, akik olyan fontosak voltak itt. Próbálom az emlékezetes pillanatokat, szagokat, élményeket, hangulatokat jó mélyen elraktározni. Nem tudom, hogy visszajövök-e még egyszer ebbe az országba, de az biztos hogy hatással volt rám, érdekes volt látni a szélsőségeket: a nagy szegénységet és gazdagságot, szomorúságot és boldogságot.


A kókuszdióval a kezemben valahogy átgondoltam a történeteket, a kókusztejjel együtt szívtam magamba az utolsó hangulatokat.



A képen hangyavárak láthatók. Képtelenségnek tűnik, hogyan tudják felépíteni ezeket a komplexumokat monszun idején, amikor az eső minden délután 2 óra alatt mindent elmos. Csak erős ragasztóanyaggal lehetséges mindez.


Ünnep közeleg. Mindent ellepnek a csokoládéárusok. A hölgynek elolvad a kezében a jég, mire sikerül a gyerekeket indulásra bírni. Esténként egyre több gyerek a kis lámpásokkal lófrál az utakon csapatokba verődve.


Gyerekek a falon, a szomszédunkban. Talán az iskolából épp most lógnak meg?


A motorosok fuvarra várnak. Egész nap a tűző napon várnak, tétlen. Egyre kevesebb a turista, egyre kevesebb a munkájuk. Természetesen a helyiek is velük utaznak, hisz más megoldás nem nagyon van tömegközlekedés hiányában.

2007. szeptember 17., hétfő

Utolsó fókuszcsoport / The last focus group discussion

A hétvégét megelőzően, szeptember 14-vel lezárultak a worksopok és a fókuszcsoportos beszélgetések is. Utoljára Kampong Thomban voltunk, és a megtartott workshopok vonzáskörzetében próbáltunk kapcsolatba lépni a lakossággal. Kíváncsiak voltunk, hogy a falu vezetői megtartották-e szavukat és informálták-e a környékbelieket, de alapvetően az emberek véleményére voltunk kíváncsiak az egészségügyi helyzettel kapcsolatban. Körülbelül 1-1,5 órát beszélgettünk 8-10 lakossal. A legtöbb esetben szúrópróba szerűen választottuk ki őket, néhány esetben viszont a falu vezetője előre leszervezte a találkozót. Érdekes, hogy a szervezett találkozókon az emberek ugyanúgy nem tudtak a lezajlott emberi jogi képzésekről. A falu vezetői annak ellenére, hogy tudták hogy jövünk, mégsem tájékoztatták a lakosokat, pedig ez lett volna a dolguk. Érdekes ez a határtalan passzivitás. A megoldás valószínűleg a khmer nép mentalitásában van elrejtve. A beszélgetések nagyon hasznosak voltak. Alapjában véve semmi meglepő dologgal nem szembesültem, de jó volt bizonyítékokat gyűjteni a feltételezéseinkre.

A kisfiú épp injekciót kap. Az alábbi épp egy leszervezett helyszín volt, és az egyik út menti cölöpös ház alatt egy önkéntes egészségügyi ellátó szolgálatot teljesít. A gyermekmérleget a Unicef-től kapták, a gyógyszereket pedig a rendelőből.


During the last focus group discussions, a Village Health Volunteer is doing her job. The medicine came from the Health Centre, the scale is from Unicef. Unfortunately the responsible people did not dicceminate the information for the community. These people new that we were going to come and still did not know anything about the workshops which were held 2-3 weeks ago.
Now we know that 2-3 weeks is not enough to pass the information on. The only question is, how much time we need for that?

A beszélgetések után este egy nagyon kellemes helyre mentünk vacsorázni, ami a rizsföldekre épült.

We had dinner in this restaurant bilt above the paddy field.

Palacsintához hasonló tésztát ettünk. Sós tészta volt, fűszeres marhahússal töltve. Friss zöldségeket kaptunk mellé. Nagyon finom volt.

That was something like a pancake, but solted and vagatable one with beef.

A képen a Sophea, aki Kampong Thomban dolgozik a GTZ irodában, és Dr. Yathy Yath, aki az egyik munkatársam. Reggel 6 órakor a magánklinikáján kezd, majd 8-ra berohan dolgozni a GTZ irodába, délután 5-kor pedig vissza a klinikára, ahol még este 8-ig ügyeletet tart. Sokan bíznak benne, magas szaktudással rendelkezik. Általában mi is hozzá rohangáltunk Silkével, ha bármi problémánk volt.

It is Sophea the new GTZ worker for Kampong Thom and Dr. Yathy Yath my workmate in Phnom Penh.

Gyerekek / Children

A főbérlőm kisunokájának volt 2 éves születésnapja.

She had a birthday - became 2 years old.

Épp egy óriási monszuneső után szétázva tértem haza, amikor buli fogadott. Az alábbi kép nem durva. Gyakran előfordul, hogy a víz tényleg térdig ér. Persze még mindig nem olyan gyakran, amire én számítottam, lévén, hogy esős évszak van.

After Monsun rain. Not that bad. Often there is more rain.

Örömmel futottak hozzám a háziak és hívogattak. Csak pár percet kértem, hogy rendbehozzam magam. Szerencsére volt nálam egy aranyos plüssállatka, amit becsomagoltam és a kislánynak adtam. Természetesen nem nyitotta ki előttem. Nem illik. Az ajándékokat egy asztalra gyűjtötte. Egyedül az óriás plüsskutya várakozott becsomagolatlanul. Valószínűleg ő volt a főajándék.

Of course I was invited to the party with the family members (about 25 people plus the renters)

A testvére már 6 éves! Látszólag szeretnek fényképezkedni.

He is her brother. Already 6 years old. Love to be in the picture.

2007. szeptember 9., vasárnap

Sihanoukville

A hétvége a tengerparton teljes kikapcsolódás volt. Majdnem mindenki, akivel a Bokor túrán megismerkedtünk Sihanoukville-ben folytatta az útját. Mint megtudtam, az ázsiai utazók között ez az egyik legnépszerűbb útvonal. A képen látható új-zélandi, kanadai, holland és angol fiatalokon mindegyike a tengerparton kötött ki.


Common dinner with new friends - I got in contact with them during Bokor day trip.

A tengerpart csodálatos volt. Pihentünk, napoztunk, búvárkodtunk. Rengeteg kisgyerek árul karkötőket és mindenféle egyebeket a tengerparton. Ha valaki aktív pihenésre és beszélgetésekre vágyik, akkor maradhat a népszerű helyeken, ha viszont kikapcsolódna, akkor maradnak az elhagyatott szakaszok tehenekkel :-)



Nagy élmény hajnali 5-kor a napfelkelte a tengerből, ami meglepően forgalmas ekkor. Egész más a hangulat mint napközben: a helyiek ruhában fürdőznek, mielőtt átadnák a terepet a turistáknak, akik a leégést választják 10-16 óra között.

Bokor

A Kampotban lezajlott fókuszcsoportos beszélgetések után a hétvégére délen maradtam.
Csütörtökön a vendégház által szervezett terepjárós kiránduláson vettem részt. Nagyon jó volt a hangulat egész nap. Beszédes idegenvezetőnk volt. Az út ugyan nagyon zötykölődősre sikerült, de erre számítani lehetett előre.

A sofőrön kívül belül 4-en, kívül hátul pedig 8-an ültünk. A folyamatos zötykölődés miatt nem igazán tudtam mindenkit lencsevégre kapni :-)


After Focus Group Discussions in Kampot I stayed for the weekend and decided to take part in a one day trip to Bokor the Dead City. With about 12 people + driver in a land rover we took part in a very adventures trip through the jungle.


Az út a dzsungelen keresztül vezetett.


Ahogy haladtunk felfelé a növényzet lassan változott. Fent holdbéli táj fogadott, halott várossal.







Arriving to the plato the nature completly changed. Fog but still beautiful landscape.

És végre a gekkonak is nem csak a hangját hallom minden éjjel. Vagy ez csak egy gyík? 20 cm!


It's a gekko or lisard? Very relaxed. Doesn't move at all.

A halott várost ma már csak a turisták látogatják, azt követően hogy a franciák hazamentek. Ennek ellenére az elhagyatott és leromlott állapotú kaszinóban bennünket csodálatos curry várt. Azt hiszem, el kell mennem egy főzőkurzusra, hogy ezt megtanuljam elkészíteni. /

We had a wonderful curry at the abandoned casino of Bokor, preparred by the local khmers who stay up here for a couple of days offering buffet lunch for the tourists.

Ebéd után a közeli vízeséshez mentünk. Nem nagyon lehetett bámészkodni, a földet kellett nézni, nehogy félrelépjünk.

We had to pay attention, but we arrived successfully to the waterfall.

Megkezdtük a Fókuszcsoportos beszélgetéseket / FGD started

A múlt héten Kampot környékén 5 fókuszcsoportos beszélgetést szerveztünk. A kérdőíves felméréshez képest sokkal többet megtudtam a lakosokról a beszélgetések során. Már a kérdőívezés és a workshopok során is éreztem, hogy az emberek nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy a véleményüket kérdezik. Sok esetben félénkek, de az idő amit velük töltünk és a rendszeres visszatérés sokat segít.
Az emberek többsége sajnos nem ismeri a jogait amelyeket érvényesíthet ha egészségügyi ellátásra szorul, bár ösztönösen cselekedve elég sokan mégis boldogulnak, a nehéz helyzet ellenére nem keseregnek - az állami rendszerben kevesen bíznak mert az orvosok nem segítenek,ha a beteg nem tud fizetni -. Szerencsére nem minden, de sok esetben így van. A támogató háttérhálózat nincs kiépítve, nincs kihez fordulni a panasszal. A betegek általában ugyanazon orvosok magánrendelőibe kényszerülnek s akár állataik, földjük eladása révén sokat fizetnek gyógyulásukért.

Velük beszélgettünk az egyik FGD alkalmával Kampotban.

Focus Group Discussions started last week around Kampot. Compared to the pre-post tests I understood much more discussing issues face to face with clients who are not sutisfied with public survices. They can not get good treatment without payment and the supporting mechanisms are not built up yet. Of course they do not know the technical expressions but they know their rights still if it is difficult to exercise. Of course in public facilities with the same doctors everything is easy.

During FGD in Kampot

Az alábbi képen a hölgyek a kis üzletből tartják fenn magukat, édességet, vizet, tisztítószereket árulnak, és a betérőknek ételt készítenek. Hozzájuk csak minden szervezés nélkül tértünk be csoportos beszélgetésre, mert úgy gondoltuk, hogy néha tehetünk kivételt azzal, hogy nem a falu vezetője által leszervezett közösségeket keressük fel. Sajnos a falu vezetői, aki korábban már részt vettek a workshopon, nem adták tovább az információt a lakosoknak, pedig ez lett volna a feladatuk. Eddig senki nem hallott azokról a folyamatokról, amelyek zajlanak a Human Right Education területén.


In the picture above these ladies are the owners of the little shop. We had discussions with them and other neighburs about their satisfaction toward health sector in Cambodia.

A fiú délelőtt 11 órakor tért be a helyre. Nem kérdezte mit csinálunk, nem kapcsolódott be a beszélgetésbe. Szalmakalapja mögül megfigyelt bennünket.


The boy came in around 11 am. Did not ask anything, just was hiding behind his hat.

2007. szeptember 3., hétfő

Ujra itt / Back again

Régen nem frissítettem. Annyi minden történt. Nagy élmény volt a délutánokat és hétvégét együtt töltenem a Baptista Szeretetszolgálat kb. 30-35 fős csoportjával, akik augusztus elején érkeztek Phnom Penhbe, és kb. 2 hetet tartózkodtak Kambodzsában.


That was grate experience that Hungarian Baptist Aid and many volunteers arrived to Cambodia for 2 weeks. I spent quite a lot of time with them and the khmer youngsters they have the cultural exchange years ago.

A kulturális csere kapcsán most a magyar fiatalok kapcsolódhattak be a khmer fiatalok kalandjaiba

valamint szolgálatába az utcagyerekekkel, a nyomornegyedben és a Kandal tartománybeli árvaházban. Számomra az utóbbi volt a legmeghatóbb, amikor 100 kisgyerek és nagyobbacskák is - némelyek tradicionális khmer kosztümben vártak bennünket rózsával a kezünkben. Remegett a lábam, ahogy elsőként léptem le a buszról.


We visited an orphanage in Kandal and built up good contact with the children who live there.

A hatalmas szeretetre, ami áradt felénk, nem készültem fel. Mindenki kapott egy rózsaszálat, aztán a színpadhoz mentünk. A helyiek hosszú párhuzamos, függőleges sorokban foglalták el a helyüket látszólag korosztályonként, mi vízszintes sorokban elöl ültünk. A színpadon az Apsara-t a kókusztánc, majd a virágtánc követte. Az előadás után megkezdődött a munka… lekapargattuk a régi festéket a korlátokról, de öröm volt a munka néhányan egyszerűbb mondatokkal tudtunk kommunikálni. Amikor kifáradtunk, kókusztejet kaptunk. Aztán egy 18 éves lány szegődött mellém, akivel körbejártuk az épületeket, meghallgattam a történetét. Ő 5 éves korában került az árvaházba a kisöccsével. Itt nőttek fel. Búcsúzáskor úgy éreztem, reméli, hogy még fogunk találkozni. Jó szerencsét kívántunk egymásnak, mert ígérni semmit nem mertem.

Elérkezett a nagy nap, amikor 2 hónap kérdőívezés után végre utazni indultunk. Silkével, a német tandem partneremmel először Battambangot vettuk celba, hogy meglátogassuk Martint, az ottani projekttársunkat. Amikor dél körül megálltunk – mint kiderült ebédelni –, az külön élmény volt. Az emberáradat lehömpölygött a buszról, és betódult az étterembe. Nagyon gyorsak a khmer emberek. Hipp-hopp megebédeltek, és máris visszaáramlottak a buszba. Ennyi idő alatt én egy kávét voltam képes kérni, ami itt luxusnak számít, külön készítik el… literszámra lefőzve csak tea van. 2 óra körül megérkeztünk Battambangba. Az ebéddel ellentétben itt nem volt áramlás. A busz ajtaját úgy körbeállták a helyi motorosok és tuk-tuk sofőrök, hogy alig lehetett leszállni. Pár perc múlva már a szálló tetőteraszán pihentünk Tigrannal a szlovák projekttársunkkal.

With Silke in Battambang Hotel Royal.

A motodopot később vettük igénybe, s körbemotoroztuk a környéket. Betekintést nyertünk a rizsborkészítés rejtelmeibe, s különleges gyümölcsöket kóstoltunk. Sofőrjeink házról-házra fuvaroztak bennünket.

A small boy fishing in the risefield.

Állítólag napi egy fuvarral épphogy ki tudják fizetni a motorbérletet és a benzint (akinek nincs saját motorja), s a napi második fuvarral már nyereségre tesznek szert. A kérdés, hogy amikor nincs turistaszezon (mint most), akkor megvan-e a napi 2 fuvar minimum.

Szombaton korán keltünk, a kikötőbe mentünk, s hajóra szálltunk. A 30 fős kishajóval 7 óra alatt tettük meg az utat a Tonle Sap tóig. Érdekes volt a folyóra épített házakat a másik oldalról is megszemlélni. Általában az utcafronti látványhoz voltam szokva. A várost elhagyva óriási zöld végtelen mocsaras-lápos területek tárultak elénk, máshol meg végeláthatatlan cannabis ültetvények. Folyóparti tanyák követték egymást. Azok a gyerekek, akik ezekben a faházakban laknak, több órás csónakútra a várostól, aligha járnak iskolába. Az utazás vége felé már megszoktam a látványt, s a folyóra épített pagodák, benzinkutak, templomok és iskolák látványa sem volt meglepő.

Floating village in Tonle Sap.


With my tandem partner Silke, we decided to take off 2 days and travelled to Battambang and Siem Riep. The ship tour was unforgottable with the floating village and toilet.


A WC az úszó faluban szokatlan élmény volt.

Angkorban naplementét néztünk, majd Beatochellora mentünk. A híres svájci csellista-orvos eddig korrupciómentesen 3 kórházat építtetett és üzemeltet Kambodzsában. A gyerekeket ingyen látja el, a kórházakat többnyire adományokból működteti. Arról híres, hogy nagyon keveset költ adminisztrációra. A különbség főleg a nemzetközi fejlesztő szervezetekkel összehasonlításban szúr szemet, akik viszont sokkal összetettebb tevékenységeket végeznek a kormánnyal együttműködésben, amelynek következtében problémahegyekkel kerülnek szembe.

Vasárnap hajnal 5 órára Angkor Wat-hoz érkeztünk. Lassan sétáltunk át a teplomegyüttest körülfogó vizesárokon átvezető hídon, egyre közelebb kerülve a hatalmas épülethez.



Percről perce változtak a színek, fények. A fű gyönyörű zölden csillogott a párától, s mire odaértünk, kivilágosodott. Már világosban másztuk meg a tornyokat de még láttuk, ahogy a templomromot körülövező dzsungelből felszáll a pára. Érdekes a falakon táncoló hindu nimfák és a buddhista szobrok találkozása.



Silkével a tandem partneremmel.

With Silke, my tandem partner in GLEN project.

A romok után a kultúrfaluba mentünk, ahol a cölöpházak lakói nagyon barátságosan fogadtak és örömmel mutatták a szépen megfaragott 2 ökrös szekereket, s az egyik háznál halviadalt is láttunk harcos halakkal. Többnyire ez a tevékenység keretezi az itteni fiatalok délutáni együttléteit.



Sokat voltunk együtt így négyen, a szűkebb VietBodia csapattal. Többek között a helyi rizspálinkát is megkóstoltuk.

Half Viedbodia Group: Tiger, Martin, Eva and Julia are missing :-(

2 days in Angkor was not enough but gave still unforgottable memories about lights and shadows, the lovely countryside with risefield workers and the fighting fish.