2008. november 25., kedd

YouTube GLEN video

http://de.youtube.com/watch?v=jt7c2mJcy_4

2008. november 18., kedd

Letölthető Slideshow Downloadable

Az alábbi linken ingyenesen is letölthető a slideshow a kambodzsai élményekről / At the link below you can download free my slideshow about Cambodia
http://rapidshare.com/files/153363052/PicturesColage.mpg.html

EGED (European Global Education Days) in Saarbrücken / Strasbourg

A GLEN 5. születésnapját ünnepeltük a Globális Nevelés Hetén.
The 5th GLEN birthday at Global Education Week in Saarbrücken.


A YouTube-ról letölthető animációs filmet is a helyszínen készítettük.
http://de.youtube.com/watch?v=jt7c2mJcy_4

Szombaton Strasbourg-ban is részt vettünk az EDD (European Development Days)elnevezésű rendezvényen, kiállításon, ahol saját GLEN standunk volt /
On Saturday we took part at EDD in Strasbourg where we had a GLEN stand.



Itt kerültek kiállításra azok az interjúrészletek is, melyeket "Voices of Europe" címen folytattunk fejlesztésről, globalizációról. Sándornak köszönhetően egy magyar vélemény is képviselteti magát, ami így szól: "A globalizáció probléma és lehetőség is egyúttal, gond viszont, hogy a technológiai és szociális fejlődés nincs szinkronban.
There was an exhibition about globalisation and development called "Voices of Europe". Thank you Sándor for the interview!

EGED (European Global Education Days) in Budapest

2008. november 10-16 a Globális Nevelés Hete.
Ennek keretében 2008. november 9-n a HVSF-ben kiállításra kerültek azok a fotók, melyeket az önkéntesek (köztük én is) készítettek 2006-2008 között. Beszámoltunk a külhonban eltötött tapasztalatokról és a Milleniumi Fejlesztési Célokról, melyeket a projektekben igyekeztünk megvalósítani.
November 10-16, 2008 is called Global Education Week. In our HVSF office we created a photo exhibition taken by volunteers who travelled between 2006-2008. We had nice discussions about our projects and Milennium Development Goals.


A fotók remélhetőleg hamarosan megjelennek magyarországi egyetemeken és főiskolákon a közeljövőben egy utazó kiállítás keretén belül.
We hope that these pictures will be shown at universities.

2008. október 29., szerda

Cowboy módon gazdálkodni egy űrhajóvá lett világban

Nagy hatással volt rám David C. Korten könyve, a Tőkés társaságok világuralma.

Tényleg úgy teszünk, mintha korlátlan javak állnának rendelkezésre, mitha tágulna a bennünket körülvevő lehetőségek köre. Azt hisszük, a gazdasági növekedés végtelen, azt hisszük a fogyasztás, az önző énközpontúság és a profit hajszolása a végtelenségig fokozható következmények nélkül!

Cowboyként felelőtlenül viselkedünk egy űrhajóban, fix határokkal, véges energiaforrásokkal. Nem veszünk tudomást arról amit nem látunk (még).

Szemet hunyunk a szegények és a gazdagok között fokozatosan növekedő szakadék felett. A politikai és gazdasági vezetők az általuk hozott rendeletek és törvények következményeit áthárítják a közösségre, a civil társadalomra, amíg tehetik. Meddig tehetik következmények nélkül? A következmények egyre szembetűnőbbek.
Article

„Eltöprengtem, nem lennénk-e eredményesebbek, ha felismernénk, hogy valamennyien élő szervezetek élő sejtjei vagyunk: városoknak, biorégióknak, kontinenseknek és magának a Földnek. Nem csökkenthetnénk-e igénybevételünket, egészségesebbé és teljesebbé válva, ha munkánkkal egyszerűen ezen élő szervezeteket segítenénk saját élő teljességük felismerésében?” Daniel Kemmis
Article
Article
Article

Ellenvélemény:
Article

2008. május 21., szerda

Kambodzsai tapasztalatok - visszaemlékezés

2007 nyarán volt lehetőségem három hónapot Kambodzsában tölteni a GLEN (Global Education Network) program támogatásával (http://www.glen-europe.org/). Isten kegyelme már a Bangkokból Phnom Penhbe tartó repülőgépen megmutatkozott, ahol a távolsági járattal ellentétben már csak körülbelül húszan utaztunk. Az üres gépen volt elég hely, a kedves misszionárius házaspár mégis mellettem foglalt helyet. Megismerkedtünk, s a segítségükkel a megfelelő szállást találhattam meg. Pillanatok alatt kiderült, hogy közös nevezőn vagyunk. Később is sok csodálatos élményt oszthattunk meg egymással. Isten támogató szeretete az egész utam alatt végigkísért.

Tartózkodásom alatt a fővároson kívül kisebb falvakban is jártam, a helyiek tolmács segítségével osztották meg véleményüket az ottani egészségüggyel, orvos-beteg viszonnyal kapcsolatban. Csupa kedves, barátságos emberrel találkoztam, akik kezdetben mindig félénkek, zárkózottak voltak, nem szoktak hozzá, hogy a véleményük bárkit is érdekelhet. Bátorításra megnyíltak, s később annál jobban élvezték a beszélgetéseket. A lakosság nyolcvan százaléka nagyon szerény körülmények között él cölöpházaikban, a civilizáció lélekölő hatása még nem érte utol őket.

A közlekedés első látásra kissé zűrzavaros, de mint mindenhez, ehhez is hozzászokik az ember. Menetirány nem ismeretes. Elvileg a bal oldali közlekedés van érvényben, de nem szabad elbóbiskolni az utakon, mert gyakran előfordul, hogy szembejön valaki. Jobb esetben inkább csak kismotor és kerékpár. Az a kevés autós, aki az utakon van, tartja a szabályokat.

Mivel a városokon belüli tömegközlekedés nem megoldott, és kevés családnak van autója, mindent motoron és kerékpáron szállítanak: jégtömböket, franciaágyat, állatokat. Először meglepő a bambuszból és nádból készített henger alakú malac méretű tárolóegység a Honda csomagtartójára rögzítve, de ehhez is hozzászokik a szem – meg a disznó is kénytelen a hátán fekve égnek meredő lábakkal. Már szinte nem is meglepő az érdekes kiképzésű lécekből összeszögelt rendszer, amelyre negyven-ötven csirkét is képes a találékony khmer polgár lábainál fogva fejjel lefelé fellógatni. Lehet, hogy ezek az állatok sokkot kapnak, azért nem jön ki hallható hang a torkukon…

Egy alkalommal kerékpáromon haladva a kórház előtt valaki hirtelen befékezett előttem. A kétszemélyes Hondára a sofőrön kívül még három fő ugrott fel, elsőként egy középkorú férfi, aki épp intravénásan kapta az infúziót – vélhetően nem most először. Őt követte a hozzátartozója egyik kezével a vállába kapaszkodva, másikkal pedig a magasba tartva a zacskós folyadékot. A sort hátulról egy fiatalkorú zárta könnyed magabiztossággal kezeit indexként használva.

A fenti „modern” megoldások mellett használatban van még a tradicionális riksához hasonló eszköz is, melyet cyclo-nak hívnak. Ez nem más, mint a helyi szükségletből kiindulva oly módon átalakított kerékpár, ahol a kerékpáros megemelt ülésről kormányozza a járművet az elé rögzített ülésben ülő utasokkal együtt. Az utasok ily módon egy kényelmes városnézés élményével lesznek gazdagabbak, mire elérik úti céljukat.

Talán ebből adódóan a szükséglet hozta magával azt a független, nonprofit vállalkozást, melyet a német Stefanie Irmer és párja alapított 2003-ban Phnom Penh-ben, ahol pár évvel ezelőtt telepedtek le. Stefanie azt mondja, Kambodzsa gyermekközpontúsága vonzotta, ahol imádják a kiskorúakat. A férje építész, s ebből fakadó érzékenységük kombinálva a cyclo tradícióval, magával hozta a Khmer Architecture Tours megalapítását, melynek fő célja a kortárs építészeti stílus és design megismertetése és népszerűsítése. Az építészetet oktató egyetemekkel együttműködésben, mint a Norton Egyetem és a RUFA (The Royal University of Fine Arts in Phnom Penh) folyamatosan kutatják fel a városnak azon épületeit, melyek érdekesek lehetnek a projekt számára. Weboldalukon elérhetővé teszik az általuk megnézésre javasolt épületek listáját, térképpel. Így a vállalkozó szelleműek önállóan is bejárhatják az útvonalat – persze ily módon lemaradnak az idegenvezetők, egyetemista hallgatók történeteiről. A városnéző túrákból befolyó összegek közvetlenül a járművek vezetőinél landolnak, akikkel a Cyclo Center nevű non-profit szervezeten keresztül működnek együtt.

Kambodzsában a cyclo vezetők a társadalom egyik legszegényebb és kiszolgáltatottabb rétege. Gyakran előfordul, hogy a járművükön kívül semmilyük nincs. Ott kelnek és térnek nyugovóra, ahol a reggel és este éri őket. Talán ezért is fontos számukra a szervezet, mely 1999 óta mögöttük áll, képviseli érdekeiket, lehetőséget biztosít a járműveik karbantartására, ingyenes vagy jelképes áron orvosi ellátást biztosít számukra és családjaiknak, szükség esetén. 2004 óta cyclo versenyeket is szerveznek Phnom Penh és Siem Reap, valamint Kampong Cham és Prey Veng között, jótékonysági gyűjtés és a városi szegények helyzetére vonatkozó figyelemfelkeltés céljából. A Cyclo Centre 2005-től bejegyzett non-profit szervezetként a korábbiaknál is hatékonyabb módon három főállású alkalmazottal és önkéntesekkel már ingyenes angol nyelvi órákat kínál, HIV/AIDS megelőző és dohányzás leszoktató programot biztosít a járművezetőknek, akik száma pontosan nem ismeretes vándorló életmódjuk miatt, de körülbelül 1400-an lehetnek a khmer fővárosban. Szakszervezethez hasonló módon működve közösségépítéssel, rendszeres találkozók szervezésével erősítik az összetartást tagjaik között, akik háromkerekű, különleges, környezetbarát járműveikkel 1936 óta értékes részét képezik a városképnek.

A khmer emberek tradicionálisan buddhisták, bár a gyilkos Pol Pot rendszer ideje alatti (1975-79) keresztény ébredés még érezteti hatását. Én is bekapcsolódhattam egy karizmatikus gyülekezetbe, ahol Isten hatalmas erővel működik. A Szentlélek munkája mindig ott érezhető legerőteljesebben, ahol emberek a legnagyobb szükségben vannak, és hittel hívják segítségül. Ez a két feltétel adott Kambodzsában. A khmer társadalom fiatal társadalom. A fiatalok érdeklődőek és nyitottak Jézus keresztény tanításaira annak ellenére, hogy követésük gyakran a tradicionális buddhista családból való kirekesztéssel jár. A New Life Fellowship (http://www.cambodiaoutreach.org/ministries/phnompenhchurch.html) a keresztény közösség biztosításán kívül is hatékony munkát végez. Ingyenes angol kurzusaival sok fiatal előtt nyitja meg a lehetőséget, hogy az elzártságból kicsit képesek legyenek kitörni, s a hozzájuk látogató utazókkal, turistákkal való beszélgetéseken keresztül értesüljenek a nagyvilág dolgairól. Majdnem ez az egyetlen lehetőség a szegényebb családok fiataljai részére, akik nem jutnak be egyetemre vagy főiskolára. Én is sokakkal találkoztam a Mekong partján, akik ebben a gyülekezetben tanultak meg angolul, s tudásukat úgy kamatoztatják, hogy a fehérbőrűekkel társalognak. Az Internet elérhetőség nagymértékben korlátozott, leginkább csak a kereskedelmi szférában jellemző. A legtöbb iskola, közintézmény még ma is internet nélkül működik, hiszen a hatalmon lévő vezető pártnak nem áll érdekében a nyitás. Az utcákon természetesen vannak Internetkávézók, de annak költsége a helyiek egy napi megélhetését fedezi. A legtöbbeknek ez luxus. Marad az élő kapcsolat hagyományos módon, folyóparton sétálva a turistákkal.

Nagy szeretettel gondolok vissza kambodzsai tartózkodásomra, ami számomra is olyan volt, mint az ottani fiataloknak a velem való beszélgetések. Ahogy ők a saját elzárt világukban élnek, úgy tulajdonképpen én is. Az enyém természetesen másképpen zárt, mint az övék. Engem a politikai vezetés nem olyan mértékben gátol meg a tapasztalatszerzésben, mint a khmer fiatalokat, viszont a „fejlett” nyugati gondolkodás is beszűküléshez vezethet. Én minden erőmmel azon vagyok, hogy ez ne történjen meg. Jelenleg Montrealban ösztöndíjasként a szakdolgozatomat készítem globalizáció témakörben, az itt is érintett gondolatokat fejtegetve.

2008. május 16., péntek

Fotó a GLEN oldalon

http://www.glen-europe.org/index.php?lnk=7&sbl=93

2008. május 10., szombat

Négy hónapos kanadai tartózkodásom után szerencsésen visszaérkeztem Budapestre, ahol szintén ugyanolyan érdekes az élet, sok-sok megtapasztalnivaló van. Sajnos kicsit nehezebb, kicsit küzdelmesebb, de éppen ezért ha valami mégis sikerül, nagyobb öröm!
Tovább folytatom amit elkezdtem, próbálom megérteni a körülöttem zajló történéseket, a dolgomat végezni ott, ahol megértem, hogy feladatot kaptam.
Remélhetőleg az írásom hamarosan megjelenik Alex Schoumatoff oldalán:
Article

2008. április 19., szombat

Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, a ki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik Néki. De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert a ki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, a melyet a szél hajt és ide s tova hány. Jakab 1. 5-6.

But if any of you lacks wisdom, let him ask of God, who gives to all generously and without reproach, and it will be given to him. But he must ask in faith without any doubting, for the one who doubts is like the surf of the sea, driven and tossed by the wind. James 1. 5-6.

2008. április 17., csütörtök

The method at McGill is much more practical than at Budapest Corvinus University. Sometimes we also have guest speakers in Budapest, but not as many and not as colourful and fun people like here, at McGill. I recognised that people use less humour in teaching, business, everyday actions in Hungary. Somehow they consider themselves more serious which is silly because their expertise depends on their knowledge not on their behaviour, motion or outfit. I guess, it is in contact with self-confidence. If we imagine two people with the same level of knowledge, one has self-confidence so s/he is free to make jokes and feel him/herself comfortable and relaxed, the other without self-confidence feels him/herself insecure and frustrated, needs to hide feelings.
The system McGill offers, teach students to learn how to feel secure and self-confident which is at some point more important than knowledge and theory. In contact with the previous, I find it very good that students have to handle in many types of writings like interview, book critics, and reflection; there is also team work and presentation. Everybody have strengths and weaknesses. Maybe one is stronger in research and weaker in presentation. With this method weaknesses are compensable with strengths and finally everybody is good enough. I have the feeling it is more difficult to fail here, because the whole environment is supportive and helpful. This method I understood here was very inspiring!
Concerning previous studies my main field is organizational development. For me development is important because it let us compare past, present and future. I like to do reflection. It helps personal development. Sometimes I understand happenings during reflection or discussion. This is part of the practical method which is more and more used also in Hungary.
Still somehow I feel that the practical method grow here naturally. In Hungary we use it as an imported knowledge. We do presentations, teamwork; try to be practical but the whole thing is not that natural yet. Maybe just need time! The problem is that old fashioned, not working solutions are still there too, and they are mixing with new, practical methods. Finally the outcome is a hybrid mixture, better than the previous one but still far from the final goal. Teachers do their best but they can not change their mentality quickly. It is very slow process.
Do not misunderstand me! I do not believe that we should do a complete change and import the western knowledge as it is! No! There are some good solutions within our culture. I think we are strong in philosophical thinking, theoretical coherences, and analysis. We have to keep those; the process should be done well balanced, and we should grow naturally in the new solutions instead of pushing.
Our life is an opportunity. We received it to understand procedures and develop ourselves and our environment in certain aspects. Globalization gives us a broad frame to follow personal, local, regional, national and international development. What does globalization mean for me? I like the holistic explanation about globalization that in economical, political, environmental and social spheres it means the same: an approach, viewing procedures from supranational point of view. Travelling is one of the positive effects of globalization: our world is shrinking. I enjoy thinking and discussing issues with people from different places and cultures. It gives me liberality (széles látókör). How other way could I develop my concepts if not challenging and keep changing them?
At McGill we often had guest speakers. Often oppositions. The opportunity was given to decide who to trust, what to believe, who to support. It definitely took longer, because the same topic was mentioned two or more times but of course from different aspects! It was time consuming, but worthy because students had to challenge themselves and that gave responsibility. Little group discussions gave an opportunity to interpret the heard. And interpreting the knowledge sticked it in deeper layers of the brain.
I am happy to come and have McGill experience with 6 years of work experience before at Kodak. Everything is so well planned in our life. I have seen things with different eyes! Please read also Henry Mintzberg.
Article

2008. április 16., szerda

Miről mesél a cipőtisztítás?

Az alábbi cikk érdekes. Fejlett és fejlődő országok cipőtisztítási szolgálatai alapján vonja le a szerző a következtetést :-)
Érdemes átfutni!
Article

Én is lefoglalom magam a szakdolgozati témakörömmel.
A globalizáció hatása: nyugati, északi, fejlett országokban jól bevált megoldások, módszerek exportja és azok hatása a kevésbé fejlett keleten és délen.
A kikölcsönzött könyvhegy itt tornyosul a hátam mögött... még másfél hetem van. Elszaladt 4 hónap. Hálás vagyok érte. Vágyom találkozni Veletek, de maradnék is még! Nem baj, azt hiszem jól van ez így! Varázslat volt ez az időszak!

A vasárnapot Emesével töltöttem, aki misszionárius volt. Sri Lankán és Kenyában szolgált 20 éven keresztül. Mindig tudta, hogy mit kell tennie, akármilyen nehéz körülmények közé került.

Most örül, hogy végre sok-sok ideje van a barátaira és a közösségre. Piros mézeskalácsházban lakik Montreál északi részén, a mókusokra hargszik, mert megrágják a magnóliát. Csodálatos a rebarbarasüteménye. Az életéből könyvet lehetne írni. Szoros kapcsolata volt és van Istennel, engedte, hogy a Szentlélek az Őt érzékelő szervét megnyissa.

2008. április 12., szombat

Henry Mintzberg PhD '68 - "Research is about enabling people to understand the world better."

Henry Mintzberg is a Cleghorn Professor at McGill University, Management Faculty.
He was always been as somewhat of a rebel. That is why MIT (Massachusets Institute of Technology) in Boston was a perfect place for him. Also Thomas Kuhn spent his time here from 1979 - 1991.

When Mintzberg was working on his PhD in the field of policy which means strategy today, only a single professor called Ned Bowman had such an interest at MIT. He allowed Mintzberg to construct his own reading list and gave him free reign over his research. It was exactly that tolerance, this willingness to experiment, says Mintzberg, that allowed his thesis to be as successful as it was. (MIT Sloan, Winter 2008)

His book, Managers not MBAs changed the way many people thought about education managers. At McGill University, where he had been teaching since he left MIT, he was instrumental in designing the International Masters in Practicing Management, a program which enables practicing managers to learn from their own experience throught a series of international modules (www.impm.org)

Dr. Mintzberg frequently teaches at Indian institutions, B-schools in Bangalore and sais "...don't create managers there... create hubris. Students are too young, the curriculum is too analytical. Indian institutes create very good consultants and financial analysts but no managers!" Another disturbing trend these days is "the overkill on leadership". So what should the B-schools do right the wrongs? "Only teach management to managers. Focus education on those learning from their own experience". (Hindustan Times, 04th February 2008)
Article


And now Henry Mintzberg is focusing on health issues. Created a program that lies on the co-work of international health professionals from around the world. It is not a leadership training. They focus on their common development based on their own experiences. The International Master for Health Leadership at McGill University is a programme designed to help health professionals and others manage in the complex health environment using Henry Mintzberg’s five mindsets approach:

Reflective Mindset – Broadening Perspectives
Analytic Mindset – Leading Organizations
The Worldly Mindset – Navigating the System
The Collaborative Mindset – Appreciating Work Relationships
The Catalytic Mindset – Achieving Change

“We are setting out to change not only education for health leadership but the health system itself by bringing into an ongoing forum the best of practising leadership from all aspect of health and from all regions of the world.”
Dr. Henry Mintzberg
Article

2008. április 9., szerda

Hungarian-Canadian Chamber of Commerce / Kereskedelmi Kamara

I'm happy to see that spring reached also Montreal by now. There is still a meter of snow in the countryside – I was invited by Pastor Szabo and his wife Eva to their wonderful holiday cottage just about 80 km north-west from Montreal which is still a ski paradise – but downtown Montreal is sunny and people go crazy from one day to another: change from winter coat to shorts! Canadian like extremism!


I also celebrate spring changing from bus to bike which is very popular and easy to use here - also very practical and quicker than buses. Gave me the opportunity to reach the annual meeting of Hungarian-Canadian Chamber of Commerce meeting in the same time when I had my Leadership presentation about Gandhi and the Kurds. That was worth to start off quickly and still took the chance to meet those Hungarians living and doing business in Montreal.
Article

The Hungarian Canadian Chamber of Commerce is based in Montreal, Quebec and promotes business exchanges between Canada and Hungary. Their mission is to help companies develop commercial relationships between Canada and Hungary.
I have met with filmmaker, with translator, somebody from the wine and the photocopy industry… etc. A couple of times per year these gentlemen come together and develop networks, support each other. There are about 25-30 active people who is ready to do something… only the main idea and the Hungarian contact is missing! They have such useful networks and they do not take advantage of it. But it is always the most difficult to find what we have in common and what we can do with it! Getting back to Hungary I am going to check out the other side! I hope I will understand more about the situation! The organization is deffinietly lucking in resources, but I guess the picture is more difficult than this.


Végre Montrealba is elérkezett a tavasz. Péter bácsival, Éva nénivel és lányukkal Gabival még utoljára kijutottam a belvárosból havas tájat látni.

A nyaralójuk kb. 80 km-re észak-nyugatra található a belvárostól. Még mindig igazi síparadicsom! A váltás gyorsan következett be. Sokan télikabátról rövidnadrágra váltottak, de a kanadaiak mindig is extrémizmusukról voltak ismertek. Én is váltottam, buszról kerékpárra! Csodálatos kis helyeket áll módomban kerékpározás közben felfedezni! És rengeteg időt is megtakarítok, ami jól jön az itt tartózkodásom vége felé közelítve! A csoportommal elsőnek vontunk párhuzamot vezetés órán Gandhi Indiája és a kurd helyzet között, s ezt követően leléptem. A Magyar-Kanadai Kereskedelmi Kamara ülésére siettem, amely egy időben volt az utolsó Aronson órával. Nem bántam meg. Érdekes volt találkozni azzal a 20-25 aktív kanadai-magyar üzletemberrel, akik többnyire akár fordításban, filmiparban, borban vagy fénymásoló gépekben utaznak, közös bennünk, hogy széles kapcsolathálóval rendelkeznek. Vágynak arra, hogy közösen tegyenek valamit, de a nagy ötlet valahogy még hiányzik. Rendszeresen találkoznak, megosztják egymással terveiket, tapasztalataikat s remélhetőleg hamarosan a nagy ötlet is kipattan! Kíváncsi vagyok, hogy a magyarországi szervezet miben hasonlít vagy különbözik attól, amit itt láttam. Remélem, hamarosan megértem, hogy egy ilyen látszólag tökéletes lehetőség miért akadozik a működésben. Sajnos a fő tényező megint a pénz, erre nem volt nehéz rájönni. De azt gondolom, a kép összetettebb ennél.

2008. április 5., szombat

Lassan Montrealban is kitavaszodik. 1 szűk hónapom van még. Iszonyatosan gyorsan elszaladt 3 hónap. Megszerettem ezt a helyet. Nem is tudom, hogy a légkört, az embereket, a hangulatokat vagy mindent együtt. Legjobban azt szeretem, ami velem történt itt. Hogy közelebb kerültem magamhoz és Istenhez... hogy megnyugodtam, hogy sokat megérthettem a múltamból és a jelenemből. S talán egy keveset a jövőmből is. Vakációztam hétvégén. Jeroen látogatott meg Rotterdamból, s együtt mentünk vízesést nézni. Csodálatosak voltak a fények.



Kikapcsolódás. Pihenés. Autózás. Couchsurf.
Kedves emberekkel találkoztunk az úton. Mindent más perspektívából szemléltünk, nem igazán turistaként. Nem bántam! Sőt! Torontót a szomszédos szigetről figyeltük, ahová lepukkant komppal jutottunk. Szívvel-lélekkel gondozott kertek fogadtak bennünket. Mint a mesében. A mobil szekéren használtruha és egyéb tárgyak. Tartalma szabadon cserélhető, elvihető. Magáért beszél. Bár beszélne otthon is!



Az emberek saját maguk által összeeszkábált furcsa járgányokon, pecabotokat és kutyákat hurcolnak magukkal. Minden létező eszközt megragadnak, hogy kifejezzék a giccs iránti vonzalmukat, ami a maga nemében lenyűgöző! Egyik reggel egy családi büfében reggeliztunk, sültkrumplit rántottával és kechuppal, angol tea kíséretében. A sóst édes követte: bundáskenyér juharsziruppal. Az étel tökéletes harmóniában volt a hellyel, ahol többnyire idősebb házaspárok reggeliztek egészen pontosan ugyanazt amit mi. Éreztük, hogy páran közülük talán ki sem tették még a lábukat a kisvárosból. Boxokban ültünk, hosszú folyosó vezetett a kiszolgáló pulthoz, ahol házi sütemények sorakoztak elképesztő színgazdagságban. A falakon cserepek lógtak műanyag virágokat ringatva, aranykeretes kép: Jézus és a tanítványok, az utolsó vacsora. Pecabotok a falon, mellettük színes poszter macskával. Ezt soha nem fogom elfelejteni, úgy érzem! A hely olyan volt, mint a tulajdonosa. Éppen olyan. Talán kicsit jobban amerikai mint kanadai. Vagyis inkább csak nagyon különleges. Azt hiszem ilyennel egyszer lehet találkozni!




Aztán St. Catherine következett, Eli látott vendégül bennünket. Órákon át beszélgettünk. Mély gondolkodó! Rabbi. Vitázik, véleményeket ütköztet. Szereti a fejtörőket. Városa a jégborról nevezetes. Büszke rá. Kapcsolatainak köszönhetően a Peller Pincében - melynek tulajdonosai magyarok - lehetőségünk volt egy szemináriumon résztvenni és a nedűt is megkóstolni. Mindezt szakszerűen tettük. Először a fény felé tartottuk, majd felkészítettük ízlelőbimbóinkat. Centrifugáláshoz hasonló kifinomultabb mozgatással az oxigén elegyítése következett, majd új íz. Szürcsölés, bólogatás, s egyre gazdagabb ízek: sárgabarack, aszaltszilva, szeder... és utoljára az édes fanyar...

A környék mezőgazdaságból él. Egész sorozatot lehet készíeni a pirosnál pirosabb gazdasági épületről és gabonatárolókról.


2008. március 21., péntek

Nagypéntek

őrjöngő
tömeg
üvölti:
feszítsd
meg!
nem
bírjuk
látni
a tisztát,
a bűntelent!
túl nagy a kontraszt. tűrhetetlen. hályogos szemünknek elviselhetetlen:
nem hisszük, kit ölünk, az maga az Isten, ki eljött, hogy nekünk életünk lehessen.
ami ott történik, felfoghatatlan, hisz Ö hatalmas tervét akarva-akaratlan,
magunk visszük véghez, ahogy azt megmondta, ahogy előre
tudomásunkra hozta.
homályos a világ,
alig van, ki lát!
bűn az ember
szemét elfedi,
kegyelméből
lehet csak érteni.
akkor, amikor
a hályog
lekerül,
a puzzle
néhány
darabja
helyére
kerül:
Fájó
Lényeg
az, ami
éltet
szent
szándék
szerint
győzött
a bűn
felett!

2008. március 15., szombat

Március 15.

Nemzeti ünnep. 48-ban a márciusi ifjak forradalmi gondolatokkal telve próbáltak tenni, változtatni. "Ma már más időket élünk!" -mondják sokan, és talán igazuk is van, az idők változnak, de egy biztos: felelősek vagyunk azért amit Isten ránk bízott. Kezdve a legbelső lelki szinttől kifelé, a családunk, barátaink, bennünket körülvevő emberek, környezet és társadalom felé. Mindannyian más tehetséget kaptunk, s csak együtt tudunk fejlődni, fejleszteni. Szükségünk van egymás támogatására, megértésére, véleményére, hiszen egymást csiszoljuk gyémántokká.

Ahol most tartunk, magunknak köszönhetjük. Mindenki úgy arat, amint vet. Ezzel talán mindenki egyetért. Néha vannak egyéni kivételek, de összességében ez azért így igaz. És mi magyarok magunkat tesszük tönkre a felelőtlenséggel, a hitetlenséggel, a beszédünkkel, ami a szánkon kijön, szeretetlenségünkkel és reménytelenségünkkel. Ezekből az ördögi csapdákból ki kell törni, mert ebben a világban harmónia van, mindennek két oldala van, s ha fázunk, fel lehet melegedni, ha árnyékban vagyunk, ki lehet jönni a napra.


Közeleg a húsvét. Arra emlékezünk, hogy a mi Mennyei Édesatyánk, aki nem állhatja a bűnt, mert Ő a tökéletes jóság, a saját Szent Fiát küldte el véres áldozatként értünk, hogy megváltson bennünket, mert annyira szeret. Csak így tisztulhatunk meg. Krisztusban új szívet kaphatunk, ami annyira valóságos és ható, hogyha odafigyelünk, megtapasztaljuk az Igazságot.

"Aki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván az Igazságnak éljünk: Akinek sebeivel gyógyultatok meg."
(1 Péter 2:24)

2008. március 7., péntek

Noéh Anna festőművész / artist

Anna nénihez látogathattam el, és csodálatos beszélgetésben tölthettünk el együtt körülbelül 4-5 órát. Montreálban a tél még mindig karmai között tartja a természetet, nem engedi bontakozni a rügyeket, viszont ez méginkább lehetőséget ad meghitt beszélgetésekre.
Anna nénit a Magyar Házban, bibliaórán ismertem meg. 1957 óta él Montreálban. Beilleszkedése történetét mesélte el: hogyan boldogul egy magyar művész az Új Világban? Ahogy eddig itt majdnem mindekit - akiket eddig megismerhettem - Isten őt is vezette, támogatta. Valahogy mindig sikerült kapcsolatba kerülnie azokkal, akik segítségével kibontakoztathatta tehetségét, becsatlakozhatott különböző galériákhoz, s többnyire az eszkimókról készült alkotásai egyre ismertebbek lettek az évek során. A leggyakrabban Pangnirtungba látogatott el, de egy alkalommal Alaszkában is járt. Összesen 11 alkalommal utazott fel északra az eszkimók életmódját tanulmányozni. Képén pangirtungi gyerekek láthatóak.


A festőművész képeinek száma talán 1000 körül lehet, de a számot ő sem tudja pontosan. Sajnos sok az olyan festménye, amelyekről nem tudja, hogy kihez kerültek, mert a galériák nem adhatnak ki információt erre vonatkozóan. Az alábbi képen egy eszkimó családot láthatunk.


A fiatalasszonyok parkában hordják gyermekeiket, amíg azok kicsik. A sajátos viselet sokféle színben pompázik.




Az eszkimók, kifejezetten a férfiak fő tevékenységét a vadászat jelenti. Többnyire fóka, hal és caribu az áldozat. Az északi nomád élet nagyon zord. Főleg télen, amikor a sátrakat felváltják a hókunyhók. A híres Hudson's Bay Company (HBC), mely Észak-Amerika legöregebb kereskedelmi vállalkozása, jelen van Pangirtungban, évente 1-2 alkalommal hatalmas mennyiségű élelmiszert visznek fel hajóval, mely az ott élő népeknek is elérhetővé teszi a "fejlett világ termékeit" a sok hasznos dolgon kívül a cukrot, kólát, dohányt és az alkoholt is :-(
Ahová a civilizáció hirtelen beteszi a lábát, abból nem sok jó származik!


Köszönjük szépen Anna néninek a csodálatos festményeket és a tapasztalatokat amelyeket mindig örömmel oszt meg!

I had an opportunity to spend about 4-5 hours with Anna Noeh, artist. She was born in Budapest and immigrated to Montreal in 1957. Her main interest is the life of eskimos. She travelled up to the north 11 times and created about 1000 pictures. Her artwork became very popular nowadays. I thank Her so much that she shared all of her experiences with me. I did a wonderful travel with in the Past up to the North.
Article

2008. március 4., kedd

O'Noar egy sötét kaland / dark chellenge

Egy érdekességet szeretnék Veletek megosztani: itt Montreálban, a St. Catherine sugárúton nyílt egy étterem, ahol meglepik az embert a teljes sötétséggel. A projekt kicsit hasonlít a magyarországi láthatatlan színházra, viszont a funkciója étterem. Tényleg vaksötét van odabent. Úgy rendelünk, hogy fogalmunk sincs róla mit kapunk, és úgy fejezzük be az étkezést, hogy nem láttuk, mit vettünk magunkhoz. Közben a társaságban úgy próbáljuk megérteni a másikat, hogy nem látjuk a mimikáját, gesztikulációját - pedig ez teszi ki a kommunikáció háromnegyedét! Viszont annál jobban figyelünk a többi érzékszervünk adta jelzésekre, mint ízek, illatok, hangok... stb. Alapvetően egy svájci lelkész ötlete volt e figyelemfelhívás a hátrányos helyzetben lévő, gyengén látókkal vagy nem látókkal szemben, viszont mára kinőtte magát és a legkeresetebb szórakozási lehetőségek egyike Montreálban.

A globalizáció professzorom Karl Moore cikke január végén jelent meg a The Gazette-ben. Article

The article above is about O'Noar a unique restaurant in Montreal. That was the idea of a pastor who wanted to show what kind of feeling is it to have a dinner without seeing what is happening.

2008. március 2., vasárnap

Félidő / Half term

Szalad az idő. Montreáli tartózkodásom feléhez érkeztem. Az egyetemen is szünet volt a múlt héten, amelyet felkészülésre is fel lehetett volna használni, de én Bostonba és New Yorkba mentem. Inkább majd kevesebbet alszom a vizsgák ideje alatt, de úgy éreztem, ezt a két várost látnom kell. Azt hiszem, nem bántam meg meg. Minden szempontból sok-sok tapasztalat volt az út. Lelkileg nem volt annyira gazdag mint Montreál, hisz eléggé a turizmusról és az üzleti életről szól ott minden, de ezt tudtam előre. Még szerencse, hogy mindkét városban barátoknál, ismerősöknél voltam, ami segített abban, hogy az ő szemükkel lássak. Bostonban különösen jó volt Wendy-vel sétálni a Harvardon, aki jelenleg egy muzeulógusi kurzust végez ott. Ugyan alapvetően közvéleménykutató, de most úgy néz ki irányt vált, hisz a több éves japán tartózkodása annyira mély nyomokat hagyott benne hogy most a múzeumban is a japán kultúrára fókuszál, programokat, kiállításokat szervez.



Boston nagyon hasonlít Londonra. Sok a vöröstégla épület. Persze a belváros felhőkarcolók tömege, de ott is nagy becsben tartják a régi épületeket, mint a régi városháza, könyvesbolt vagy a Faneuil Hall (a szónokok gyakorlóterepe).





New Yorkban inkább az emigrációról szóló múzeum volt nagyon érdekes, no persze a MOMA és a Metropolitan. Eszméletlen, milyen mennyiségű kincs van ezen a két helyen felhalmozva. Főleg modern művészet.
Az Elastic Mind c. kiállításon a legfrissebb design fejlesztésekkel lehetett szembetalálkozni. Szélenergiával működő utcalámpa, levegőtisztító berendezés, az emberi mozgásenergiát elraktározó cipő - melyben az izzót később világít, nanodesign - ami a szó szoros értelmében félelmetes! Számomra a legérdekesebb Sofia Lagerkvist, Charlotte von der Lancken, Anna Lindgren és Katja Sävström által tervezett berenezés, mely képes tárgyiasítani egy speciális eszközzel a levegőbe rajzoltakat. Digitális mozgóképfelvevő rögríti az ábrát, digitalizálják 3 dimenzióban, majd az információt a gyártósorra küldik, ahol a számítógép által vezérelt lézerek segítségével a tárgy műanyagból teljes valójában kiemelkedik a kádból, ahogy a képen is látható.

Az alábbi linken a művésznők design munkáiról lehet olvasni.
Article

Inkább Brooklyn művésznegyedében található kis galériákról szeretnék említést tenni, melyek régi gyárépületekben kaptak helyet. Mireille Vautier: Embroidered c. kiállításán a művésznő zacskók és hímzőfonal segítségével készítette el fantáziadús alkotásait. Valahogy öröm a szemnek!


Az alábbi linken a művész weboldala található:
Article

This time in English I just quickly summerize my visit in Boston and New York, last week. Boston is more like London, New York is the world financial center and also something to do with modern art and design. I am happy that I have seen not only MOMA and Metropolitan... etc, but little independent galleries in Brooklyn. My favorite exibition was the one - Mireille Vautier: Embroidered
It is in Safe - T - Gallery, Director is Don Burmeister (718 782 5920)

"Recognizable and unrecognizable organs and features emerge, wondrous networks are evoked, yet the whole enterprise seems built on a membranous wisp, it could all so simply just blow away." Mireille Vautier's embroidery and imagery are decidedly feminine. She writes: "The human body is my main source of inspiration. Its inside and outside, its wounds and its vivid memory, skeleton, organs, ex-votos, precious jewelry protected by the skin... The human body is a relic, a base for work dealing with memory."

Végül egy kép a csodálatos Brooklyn hídról - nem is reméltem, hogy egyszer élőben is keresztülsétálhatok rajta. Nagy élmény volt! Köszönöm!

2008. február 15., péntek

A 400 éves város

Quebec City. Ennek alkalmából 2 hétig tartó óriási karnevál- és ünnepségsorozat.
A legjobban az ragadott meg, hogy az emberek élvezik a telet, kismillió fajta játékot képesek kitalálni, csillog a szemük és nem szenvedve-kínlódva várják, hogy a tavaszi nap első sugara felmelegítse már a környezetet. Ezt a mentalitást el kellene tanulnunk tőlük.


Néha nem akarok hinni a szememnek! Az ötletemet lenyúlták :-)

Behavazott bejáratok tanúskodnak arról, hogy valahol a nagy fehérség alatt valóságos emberek bújnak meg.

Észak! Észak!


That was nice to see in Quebec City how Canadians enjoy Winter. They are able to play hundred types of snowgames.

A jég birodalma

Elvarázsolt városba érkeztünk, a jég birodalmába. Minden megfagyott.


A lények szempillájukra fagyott jégcsillagokon kereszül szemlélik az orruk előtt felvonuló mesevilágot.




És nehezünkre esik magunk mögött hagyni a jég birodalmát, ezért még búcsúzóul: Hotel de Glance



Ice-Ice-Ice - everywhere. People try to excape in the world of ferry tales. It is colorful, funny and different!
On the way back home from Quebec City to Montreal we stopped at the World famous Ice Hotel.
Price is 150-400 CAD/night/head