2008. január 31., csütörtök

"has the option "to make" it successfully or sustainably" R. B. Fuller

Szerencsére hétvégék is vannak, amikor valahogy nem vonz a net, s mehetek uszodába, ami akármennyire is hihetetlen, de önkormányzat által finanszírozott, nem szednek belépőt, s nincs felügyelőszemélyzet. Az emberek mégis figyelmesek, a csizmájukat a bejáratnál hagyják - mint a mecsetben. Bent pici a hely, de valahogy önszerveződő módon mégsincs sehol sorbanállás, nincs tömeg. Hihetetlen, hogy mennyire képesek vagyunk odafigyelni magunkra és a környezetünkre, ha bíznak bennünk. Kinek is kell ehhez felnőni? Mindez viszont csak bevezető. Ellátogattam a szigetre is, a Fuller által tervezett Biosphere-hez. A múzeumként üzemelő épület mottója:
All of humanity now has the option "to make" it successfully or sustainably. R. B. Fuller (1895-1983) - Valahogy nekem egész Montreálból ez sugárzik.




The weekend was nice; I had time to relax a little bit. The local swimming pool is tidy, free and well organized still there are no staff. People are able to look after themselves if they are trusted. After swimming full with energy I walked a bit at the Island where Fuller's Biosphere is. On the pictures above you see his design.


No comment - már mindenkinek a fülén jön ki :-)

De mindez semmi, a hétvége fénypontja ezután következett! Meghívást kaptam egy házi zenélésre, akit láthattam, bizonyára sokan ismeritek :-)
Article
Article
A legnagyobb hatással a harmonikás dalok voltak rám. Komplex zenei élmény volt. Nem elég hogy itt vagyok Montreálban, mégjobban elutaztam. Nagyon bántam, hogy nem beszélek franciául, mert a kis történeteket ilyen módon csak utólag ismerhettem meg szerény fordításban.
Article

És egy kis szín a sok hófehérbe:


Somehow this colorful creator symbolised the music of Miqueu Montanaro in the snow-white Montreal at the weekend. Listen to it! I can not explain, you have to hear it!
Article

Néhány konkrétum az egyetemről / A couple of things about McGill

A menedzsment fakultás keretében 4 tárgyat vettem fel, egyik jobb mint a másik. Köztük a csoportdinamika módszerében hasonlít a tanuló szervezet gyakorlata tárgyhoz: 5-6 fős fix csoportokba rendeződtünk első alkalommal. A csoportban egymás viselkedését és a sajátunkat figyeljük, elemezzük, reflektálunk, viszont a keret más. Nem annyira kerek egész mint otthon, inkább minden alkalommal egy gyakorlatot végzünk el, amelyek nem kapcsolódnak egymáshoz, viszont arra ösztönöznek, hogy véleményt formáljunk, és azt a többiekkel szemben megvédjük vagy az ő véleményük hatására átformáljuk. Általában mindig szélsőséges körülmények közé kerülünk, mint lakatlan sziget, vagy a Himalája havasai, ahol csak magunk vagyunk, külső segítségre nem számíthatunk. Ilyen helyzetben kell törvényeket alkotunk, melyek kapcsán természetesen a világlátásunk különbözőségéből adódóan konfliktusok alakul(hat)nak ki. A tanárnő pszichológus, és általában másfél órán keresztül beszélgetünk egy adott témakörről a csoportdinamika keretein belül maradva, az ezt követő másfél órában pedig gyakorlatozunk, s beszámolunk a tapasztalatokról.

A másik 3 tárgy, amit felvettem, inkább módszerében tér el az otthoni gyakorlattól. A vezetés elnevezésűt Dr. Edward Aronson tartja, aki coach-ként tevékenykedik amellett, hogy az egyetemen ad órákat, melyeket inkább gondolatcserének hívnék. Ő az az ember, aki nem nyugszik, addig, míg valamit ki nem húz a hallgatókból. Ugyan hoz power point-ot minden alkalommal, de a slide-okat nem előre mutatja meg, hanem miután mi kitaláltuk, hogy miről is van szó az adott témakörön belül. És így mi hallgatók tényleg elhisszük a végén, hogy képesek vagyunk rájönni dolgokra, s valahogy kedvünk van az egészhez. Az alábbi cikk segítségével kicsit többet meg lehet tudni a területről, amivel foglalkozik a prof.
Article
McGill is a knowledge center. Really. I am not the kind of person who sticks to the computer or library, but here it is possible. Everything opens up new perspectives, I keep finding additional articles to topics, professors, etc. Finally I took 4 subjects; one is Group Dynamics - called for Managing of organizational teams. It's psychology in practice in teams with self reflection, mainly. The second is leadership by Dr. Edward Aronson, and reading the article above, you will understand much more.

A HR tantárgy nem sokban tér el a vezetéstől a módszer tekintetében. Prof. Chantal Westgate szintén nagyon gyakorlatias - és ugyan a prezi ott vigyorog a kivetítőn, de éppen csak illusztrációként, hisz a hétköznapokból és a munkatapasztalatból merített példaözön elmossa, mégis mindent alaposan megvitatunk, főleg az összefüggéseket, melyek gerince mindig az, hogy a munkatárs jól érezze magát a cégnél, mert akkor teljesít, ha motivált. Neki is meg a cégnek is ez a megfelelő. Annyira logikus! :-)

A globalizáció tantárgy szintén hatalmas. Prof. Karl Moore mindent bevet, hogy megmozgassa a diákságot - pedig egyébként is elég aktívak. Ezt szokták meg. A humor alap. Néha érzem, hogy néhány dologból kimaradok amiatt, hogy máshol nőttem fel, de el tudom fogadni, főleg ebben a globális környezetben, ahol hozzám hasonlóan a társaság fele szintén kimarad. Mi csak sejtjük, következtetünk hogy mi is lehetett... de már ez is vicces... s már ez is rengeteg!

Az alábbi cikkben prof. Moore nagyon tömören összfoglalja, ahogy látja a globalizációt.
Article
Management of HR is also very particle based on team discussions, and focusing on the main points, logical connections using lots of personal experiences and stories. Management of Globalization with Prof. Karl Moore is powerful and humorous. Sometimes I miss some points, but I am not alone. It's really a global class - half of it is outsider - still. In the article above, you can learn a little bit more how Prof. Moore sees globalization in brief.

2008. január 26., szombat

Cartier

Abban hasonlít Kanada Kambodzsára, hogy mindkét helyen eléggé otthon érzem magam. Itt Montreálban talán egy kicsit méginkább, ha lehet ezt fokozni. Bár rájönnék, hogy kell ezt Budapesten!? A kulcs azt hiszem az, hogy inkább tudok itt lenni mint tenni.

Remélem, ez a későbbiekben is megmarad annak ellenére, hogy eszméletlen mennyiségű tudás, kapcsolatlehetőség, kutatási tapasztalat van felhalmozva a McGill-en. Napokat lehet azzal eltölteni, hogy megkeresem első körben interneten azokat a professzorokat, akiknek a kutatási területe hasonlít ahhoz, amivel én szeretnék foglalkozni. Rengeteg kurzus van nemzetközi fejlesztés területen, van köztük olyan, ami az engem érdeklő egészségügyre és a nyugati know-how alkalmazására helyezi a hangsúlyt a fejlődő gazdaságokban. Az ember szabadon gondolkodhat arról hogy mi érdekli igazán, mert minden területen vannak szakértők, akik nyitottak, segítőkészek és támogatóak. És a környezet is nagyon inspiráló.




Ahol lakom:

A lépcsős bejáratok pedig - no comment


És a Cartier Híd is látható az utcából - nekem ez Montreál jelképe, és annak a szakasznak is a jelképe, amiben vagyok.

Híd, ami egyre közelebb visz ahhoz, amivel szeretnék foglalkozni, ahogy szeretnék élni, ami tulajdonképpen az, amiben most VAGYOK.

Eddig a Brooklyn Híd volt a kedvencem. Azért továbbra is jóban vagyunk, de már nem bitorolja az első helyet. A képet Rick-től kölcsönöztem.


The last couple of days I just found a huge amount of knowledge at McGill concerning also my thesis and other things I am interested in right now. I think Cartier, the bridge took the place of Brooklyn and became a symbol that takes me to the state I like. I liked also Cambodia, but here in Montreal I really feel at home. Maybe it is just the magic of the new things I face... I hope I will recognize it soon. But all the people I meet are so nice and helpful, they keep smiling in the street, and everywhere. It's good to be among them - actually it is easier to be among them, because I do not face that they suffer and are poor (like in Cambodia). Here I am poor, and I think it is always easier. If I have more from somehing(knowledge, money... anything), feel responsible how I use it - maybe because I know that it's not mine. I just got it to use. And of course I would like to use well, but it is not easy. I hope soon I learn how to use things well.

2008. január 21., hétfő

Kicsit csak lenni / Just to be instead of keep doing something

Telnek-múlnak a napok, és valahogy hirtelen nagyon hideg lett itt Montreálban. Érdekes, hogy mégis jó a kedvem, annak ellenére, hogy kicsit megfáztam, és ledöntött a kórság a lábamról. Hát ennyit az én erős kis szervezetemről. Azért nem mínusz 20-ra vagyok kalibrálva. Két kamillás inhalálás között kedves nekem meséket és egyéb történeteket olvasgatni. Érdekes, hogy innét a messziből, mintha sokkal jobban tartanánk a kapcsolatot egymással, igaz? Ezt Rád is értem! És ha még írsz is nekem, akkor tudni fogom, hogy elolvastad :-)

Milyen érdekes, hogyha elmegy az ember, akkor a barátai valahogy közelebb kerülnek. Hogy is van ez a térrel? Vagy egyszerűen csak otthon nem szántam elég időt (embergyerek)társaimra ami majdnem ugyanazt jelenti: magamra! Valahogy az időt ügyesebben sikerül beosztani itt, mint otthon! Ezt nem szeretném elkiabálni, de az egyetem 2 napot és 2 estét vesz igénybe. Péntektől hétfő estig mindenképp szünet :-) Persze hozzá kell tennem, hogy itt nem dolgozom! Ugyan a feladatok sokkal gyakorlatiasabbak, együttműködést igényelnek, úgyhogy várható, hogy a közeljövőben azért majd változások lesznek, mert azt hiszem, a mostaninál kicsit majd jobban be kell lendülni, de megpróbálok majd nem túlzásokba esni!

Azért mindezekkel együtt úgy gondolom, ennél alkalmasabb időt ha keresek sem találok az élet dolgainak, meg a saját dolgaimnak az átgondolására. S ez a kettő tulajdonképpen elég közel van egymáshoz! Jó lenne, ha nem csúszna ki a kezemből sem ez, sem az. Sőt, én csak egy vagyok, azok közül, akik ezeket kézben tartják... valahogy nem igazán tetszik ez a kifejezés, de most nem találok jobbat. Mert hát a teljes rendszerben az alrendszerek összességén kívül sokkal több van. Benne van még az is ami rajta kívül van :-) és itt egy kedves tantárgyamra utalok, ami a tanuló szervezettel kapcsolatos.

A minap megismerkedtem egy nagyon kedves lánnyal, aki hosszú évek óta él Montreálban. Érdekes volt hallgatni a történetét. Milyen furcsa, hogy akárhol lehet élni: hol jobban, máshol rosszabbul, hol könnyebben, máshol nehezebben. De az egyén szempontjából ez tulajdonképpen mindegy, mert vagy tud és akar rajta változtatni, vagy tud de nem akar, vagy akar de nem tud vagy nem akar és nem tud. De mintha bármihez képesek lennénk hozzászokni.

Az idő meg csak pereg, függetlenül attól, hogy hol vagyok, mit teszek. Illetve attól pereg, hogy az én szempontomból figyelem, és azt hiszem, a sebességét is lehet befolyásolni. Ha nagyobb távlatból nézem az időt, akkor csak azok a percek maradnak meg, amelyek valami miatt fontosak. Amikor képes vagyok valami olyasmit tenni, vagy tapasztalni ami értékes. Ezek ritka pillanatok! Egy biztos, én aki az időben élek, érzékelem a múlását, és nagyon nem mindegy, hogy mivel töltöm! De jó néha kicsit csak lenni!

This time just a small summery in English. I was quite in a reflective - philosophical mood... that happens quite often here. (This is why I renamed my blog.) Maybe because I do not work, but that gives me the opportunity just to be instead of keep doing something. I just recognized that time is relative. As we all know, if we are busy, time flies quickly, otherwise goes slower. But it is also true that watching things from a bird perspective, we remember only those things that were important or valuable for us or somebody else. Such a big responsibility how I spend the time!

2008. január 17., csütörtök

Campus

I took a couple of pictures at the campus - it's like a casle :-)
Most csak néhány kép a campus-ról:










2008. január 16., szerda

Kincskeresés / Treasure hunting

Montreál csodálatos. Hideg, havas, hangulatos. Reggelenként csillog, esténként világít. Az emberek nem értik miért látom így. Azt hiszem azért, mert kincskeresőként kincsekre bukkanok. Az első kincs Kitty és Martin, aztán az új lakás, az emberek, akikkel megismerkedhetek, a hangulat ahogy együtt vagyunk a lakásban, amit bérlünk, az esti beszélgetések, az egyetem, ami egy kicsit gyakorlatiasabb mint otthon, és sokkal több a csoportbeszélgetés...

Az alábbi képen Julio látható, aki hozzásegített a kis szobámhoz. Chilei. Sajnos pont most utazik haza két hónapra a családjához. Még szerencse, hogy Julie és Martin maradnak.

Above, he is Julio, who helped me to have a nice little room in Montréal. He is very nice person from Chile, living in Montréal 6 years ago. Yesterday we had poutine together, because Julio is traveling to South America soon. He also invited some friends from the neighbours.

What is Poutine? It is a traditional food in Quebec. Populare.

Ez poutine. A Quebec-iek főétele. Inkább tradíció, de nem mondható hogy naponta ezt eszik. Kicsit nehéz étel.

You can read more here: Article

Az egyetem is csodálatos. Főleg szervezetfejlesztésre sikerült fókuszálnom. 4 tantárgyam van, hetente 8-szor másfél órát töltök bent. A tanárok közvetlenek, kedvesek, csoportmunka zajlik mindenhol, függetlenül a tantárgytól. A csoportok közös projekteken dolgoznak a félév során, az eredményekről a félév végén beszámolnak. A tananyag és a témák hasonlóak mint otthon, csak a feldolgozás módjában van különbség.

Az alábbi képen jobbról a Bronfman épület, ahol koptatom a padokat.


Az épület egy híres kanadai-amerikai családról kapta a nevét:
Article
The university is perfect I enjoy so much all of the subjects I took. Of course I sholud improve in English to gain more but I hope soon that will also happen. We work in groups on projects. Compared to my previous experience the education is more practical here. The topic is exactly the same only how we work on it is less theoretical.

And finally McTavish at campus, where I walk about 6-8 times per day.

2008. január 14., hétfő

Üdvözlet Montreálból / Greetings from Montréal

Kambodzsa óta eltelt pár hónap. Budapesten jártam egyetemre és vizsgáztam. Sikerült mindent úgy intézni, hogy a kanadai utam megvalósulhat.

Azóta Montrealban vagyok, hála Istennek, rendeződtek körülöttem a dolgok. A cserediák-program megkezdődött. A kezdeti időszakban kedves barátaimnál vendégeskedtem, akiknek nagyon sokat köszönhetek. Maximálisan megkönnyítették az indulásomat.

Katherine and Marty my friends from Cambodia.
THANK YOU SO MUCH FOR YOUR WARM WELCOME AND SUPPORT IN MONTREAL.
Without them my starting period in Montreal would have been much more difficult.

Sok szép dolgot csináltunk együtt, annak ellenére, hogy az egyetemen is meg kellett felelni mindenféle regisztrációs és egyéb követelményeknek.

Például sétáltunk a jégen és jéghalászokkal beszélgettünk.

We had lots of fun together, for example we went to wach icefishing near my favorite bridge, Pont Jacques-Cartier.

Finally I settle down, I have wonderful flat mates from Argentina, Canada, Chile and France.