2012. augusztus 25., szombat

Csernátoni kaláka 2012

Először vettem részt kalákán. Nem tudtam, mire számítsak. Miután Csíkban több feredőt végiglátogattunk az elmúlt héten, mégis kezdett körvonalazódni, hogy mit fog a kb. 50 fős nemzetközinek mondható csapat 10 nap alatt létrehozni. Azért fontos a helyi lakosság bevonása a fürdőépítésbe, mert a magyar önkéntesek hazamennek, ők viszont ott maradnak. Ha magukénak érzik, ápolják, gondozzák, használják. Szabadság hiányában sajnos csak az első héten tudtam részt venni a munkálatokban, de az is felejthetetlen élmény volt. Azt, hogy mit alkottunk együtt, csak a zárófényképek alapján tudom elképzelni. De honnan indult? Egy esztena (pásztorlak) mellett, Ika vára alatt bújik elő egy kis forrás a hegyoldalból, ahová a kaláka szervezője, Herczeg Ágnes odaálmodta Csókás Feredőt. A helyi pásztorok úgy ittak belőle, hogy egy műanyagflakon kettévágásával gyűjtötték össze a vizet. Első nap munkagép érkezett. Kimarkolta a medencének szánt gödröt. Az alábbi képen látható a terület, amilyen volt a munkálatok megkezdése előtt.
A terveket Szilágyi Szabolcs, építész-tervezőművész készítette. Ezek láthatóak a Duna tv által készített riportműsorban is. Az elkészítéshez 70 szál égert kértünk, melyeket első körben lehántoltunk, majd a medencébe állítottuk. Az égeroszlopok összefogatása fenyőcsapokkal történt.



Miközben a fiúk felépítették a medencét a helyi ácsokkal együttműködve, akik a tetőszerkezetről gondoskodtak, a lányok elkezdték a környezet rendbetételét. Mogyoróvesszőből kerítést fontunk, hogy megakadályozzuk a hegyoldal beomlását, kialakítottuk az utakat és a pihenőhelyeket.
Az égerek csúcsaiból wc-t, öltöző-t és lépcső-t építettünk. Az égerkereteket kaviccsal töltöttük ki, hogy kényelmes módon juthasson el a fáradt vándor a feredőhöz, s megáztathassa lábát az iszapfürdőben. Egy padhoz szükséges pallót egyedül gyalultam. Élmény volt!


Esténként táncház, verselés, múzeum és iskolalátogatás volt. A helyiek teljesen belefolytak a munkálatokba, szívélyesen fogadtak bennünket mindig pálinkával és kürtős kaláccsal. Megtudtuk, hogy egy családban általában csak az egyik szülőnek van munkája, a másik a földeken dolgozik. Mégis elégedettek az emberek. Szeretik az életüket és egymást. Besegítenek egymásnak, s valahogy a természettől sem távolodtak még el olyan mértékben, mint mi budapestiek. Élmény volt velük lenni, bepillantani a csókási esztenában élő pásztorok életébe, ahogy minden este megküzdenek a medvékkel. Rendelésre nem csak tejet, de ordát is készítenek a falubelieknek. A tejet és ordát leküldik, a feltöltött mobil telefonjukat visszakapják. Nem vágynak a civilizációba. Szeretik az életüket, azt ami van.

Nincsenek megjegyzések: