That was grate experience that Hungarian Baptist Aid and many volunteers arrived to Cambodia for 2 weeks. I spent quite a lot of time with them and the khmer youngsters they have the cultural exchange years ago.
A kulturális csere kapcsán most a magyar fiatalok kapcsolódhattak be a khmer fiatalok kalandjaiba
valamint szolgálatába az utcagyerekekkel, a nyomornegyedben és a Kandal tartománybeli árvaházban. Számomra az utóbbi volt a legmeghatóbb, amikor 100 kisgyerek és nagyobbacskák is - némelyek tradicionális khmer kosztümben vártak bennünket rózsával a kezünkben. Remegett a lábam, ahogy elsőként léptem le a buszról.
We visited an orphanage in Kandal and built up good contact with the children who live there.
A hatalmas szeretetre, ami áradt felénk, nem készültem fel. Mindenki kapott egy rózsaszálat, aztán a színpadhoz mentünk. A helyiek hosszú párhuzamos, függőleges sorokban foglalták el a helyüket látszólag korosztályonként, mi vízszintes sorokban elöl ültünk. A színpadon az Apsara-t a kókusztánc, majd a virágtánc követte. Az előadás után megkezdődött a munka… lekapargattuk a régi festéket a korlátokról, de öröm volt a munka néhányan egyszerűbb mondatokkal tudtunk kommunikálni. Amikor kifáradtunk, kókusztejet kaptunk. Aztán egy 18 éves lány szegődött mellém, akivel körbejártuk az épületeket, meghallgattam a történetét. Ő 5 éves korában került az árvaházba a kisöccsével. Itt nőttek fel. Búcsúzáskor úgy éreztem, reméli, hogy még fogunk találkozni. Jó szerencsét kívántunk egymásnak, mert ígérni semmit nem mertem.
Elérkezett a nagy nap, amikor 2 hónap kérdőívezés után végre utazni indultunk. Silkével, a német tandem partneremmel először Battambangot vettuk celba, hogy meglátogassuk Martint, az ottani projekttársunkat. Amikor dél körül megálltunk – mint kiderült ebédelni –, az külön élmény volt. Az emberáradat lehömpölygött a buszról, és betódult az étterembe. Nagyon gyorsak a khmer emberek. Hipp-hopp megebédeltek, és máris visszaáramlottak a buszba. Ennyi idő alatt én egy kávét voltam képes kérni, ami itt luxusnak számít, külön készítik el… literszámra lefőzve csak tea van. 2 óra körül megérkeztünk Battambangba. Az ebéddel ellentétben itt nem volt áramlás. A busz ajtaját úgy körbeállták a helyi motorosok és tuk-tuk sofőrök, hogy alig lehetett leszállni. Pár perc múlva már a szálló tetőteraszán pihentünk Tigrannal a szlovák projekttársunkkal.
With Silke in Battambang Hotel Royal.
A motodopot később vettük igénybe, s körbemotoroztuk a környéket. Betekintést nyertünk a rizsborkészítés rejtelmeibe, s különleges gyümölcsöket kóstoltunk. Sofőrjeink házról-házra fuvaroztak bennünket.
A small boy fishing in the risefield.
Állítólag napi egy fuvarral épphogy ki tudják fizetni a motorbérletet és a benzint (akinek nincs saját motorja), s a napi második fuvarral már nyereségre tesznek szert. A kérdés, hogy amikor nincs turistaszezon (mint most), akkor megvan-e a napi 2 fuvar minimum.
Szombaton korán keltünk, a kikötőbe mentünk, s hajóra szálltunk. A 30 fős kishajóval 7 óra alatt tettük meg az utat a Tonle Sap tóig. Érdekes volt a folyóra épített házakat a másik oldalról is megszemlélni. Általában az utcafronti látványhoz voltam szokva. A várost elhagyva óriási zöld végtelen mocsaras-lápos területek tárultak elénk, máshol meg végeláthatatlan cannabis ültetvények. Folyóparti tanyák követték egymást. Azok a gyerekek, akik ezekben a faházakban laknak, több órás csónakútra a várostól, aligha járnak iskolába. Az utazás vége felé már megszoktam a látványt, s a folyóra épített pagodák, benzinkutak, templomok és iskolák látványa sem volt meglepő.
Floating village in Tonle Sap.
With my tandem partner Silke, we decided to take off 2 days and travelled to Battambang and Siem Riep. The ship tour was unforgottable with the floating village and toilet.
A WC az úszó faluban szokatlan élmény volt.
Angkorban naplementét néztünk, majd Beatochellora mentünk. A híres svájci csellista-orvos eddig korrupciómentesen 3 kórházat építtetett és üzemeltet Kambodzsában. A gyerekeket ingyen látja el, a kórházakat többnyire adományokból működteti. Arról híres, hogy nagyon keveset költ adminisztrációra. A különbség főleg a nemzetközi fejlesztő szervezetekkel összehasonlításban szúr szemet, akik viszont sokkal összetettebb tevékenységeket végeznek a kormánnyal együttműködésben, amelynek következtében problémahegyekkel kerülnek szembe.
Vasárnap hajnal 5 órára Angkor Wat-hoz érkeztünk. Lassan sétáltunk át a teplomegyüttest körülfogó vizesárokon átvezető hídon, egyre közelebb kerülve a hatalmas épülethez.
Percről perce változtak a színek, fények. A fű gyönyörű zölden csillogott a párától, s mire odaértünk, kivilágosodott. Már világosban másztuk meg a tornyokat de még láttuk, ahogy a templomromot körülövező dzsungelből felszáll a pára. Érdekes a falakon táncoló hindu nimfák és a buddhista szobrok találkozása.
Silkével a tandem partneremmel.
With Silke, my tandem partner in GLEN project.
A romok után a kultúrfaluba mentünk, ahol a cölöpházak lakói nagyon barátságosan fogadtak és örömmel mutatták a szépen megfaragott 2 ökrös szekereket, s az egyik háznál halviadalt is láttunk harcos halakkal. Többnyire ez a tevékenység keretezi az itteni fiatalok délutáni együttléteit.
Sokat voltunk együtt így négyen, a szűkebb VietBodia csapattal. Többek között a helyi rizspálinkát is megkóstoltuk.
Half Viedbodia Group: Tiger, Martin, Eva and Julia are missing :-(
2 days in Angkor was not enough but gave still unforgottable memories about lights and shadows, the lovely countryside with risefield workers and the fighting fish.
